A Forrest Gump írójától elsőre meglepő, hogy egy historikus western kalandregénnyel jelentkezik, pedig Winston Groom több történelmi tárgyú regényt is írt, csak ezek nem olyan ismertek, mint az emlékezetes film alapjául szolgáló műve. Emberünk amúgy elismert történész és Pulitzer-díjra is jelölték az egyik munkáját (Beszélgetések az ellenséggel), harcolt a vietnámi háborúban, majd újságíróként és íróként dolgozott. Húsz év után jelentkezett újabb regénnyel, amely messze van attól, hogy életre szóló élményt nyújtson, viszont tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani ez a remek kalandregény, amely érdekes, izgalmas történettel és jól megírt karakterekkel varázsolja el az olvasót. Igazi időutazást tehetünk az 1910-es évek Mexikójába, ott lovagolhatunk a legendás Pancho Villa mellett, miközben éppen forradalmat csinál, megismerhetünk egy gazdag vasúttulajdonos famíliát, egy karizmatikus apa és egy örökbe fogadott fiú küzdelmeit, amely az unokákért folytatott harc közben tér nyugópontra sok év után. Ez egy macsó könyv, tele férfias kalandokkal, amelyből nem hiányzik a romantika és az akció sem, de a dráma és a háború szörnyűségeivel is szembesülhetünk az oldalakon. Profin megírt, jó könyv, érdemes rászánni az időt!

Arthur Shaughnessy-t egy árvaházból fogadták örökbe,  dúsgazdag családba került, egy vasúttársaság örököse lett. Azonban édesapja, az erősen férfias beállítottságú ezredes nehezen nyugodott bele, hogy a fiú teljesen az ő ellentéte, szívesebben vadászik lepkékre, mint elefántokra. Aztán úgy alakulnak a dolgok, hogy Pancho Villa elrabolja Arthur gyerekeit, és apa és fia együtt indul kiszabadítani őket, és a rengeteg életveszélyes kaland közepette megtanulják végre tiszta szívből szeretni és tisztelni egymást...

Mivel lehet kikpacsolódni a dögunalmas hétköznapokból, ha nem egy jó kis kalandregénnyel, amely irodalmi igénnyel került megírásra, vagyis nem ponyvát kapunk a kezünkbe, hanem egy alaposan kidolgozott, történelmi alapokon nyugvó történetetet, amely egy olyan helyre és időbe visz el bennünket, ahová titkon mindig is szerettünk volna eljutni: a vad Mexikó, amelynek földjét háborúk és forradalmak áztatják vörösre, nem kispályázunk, egyenesen Pancho Villa nem éppen tiszta eszközökkel és célokkal vívott harcainak kellős közepébe csöppenünk. Messziről indulunk, egy gazdag bostoni család extravagáns feje és szelíd lelkületű fiacskája próbál úrrá lenni a vasúttársaságra leselkedő pénzügyi problémákon, melyet úgy szeretnének megoldani, hogy eladják a mexikói birtokukon található nem csekély egyedszámú marhacsordájukat. A nagypapa ragaszkodik ahhoz, hogy az egész család (feleségek, gyerekek) részt vegyen a kirándulásnak induló, azonban viharsebesen elfajuló kiruccanáson, ugyanis amíg a férfiak cowboyosat játszva áthatják a csordát a határon, Pancho Villa a busás váltságdíj reményében elrabolja az unokákat. És innentől kezdődnek az igaz kalandok..

Nem könnyű 550 oldalon keresztül fenntartani az érdeklődést, de Winston Groom-nak sikerült, olyan mesterien szövi a szálakat, hogy egészen a végkifejletig érdekes tud maradni a történet, kár, hogy pont a legvégére fogyott ki egy picit a szufla a történetből, és szerintem nem kellett volna elmesélni, mi történt később a szereplőkkel, az a fejezet nagyon nem illett a könyv többi részéhez, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Nagy lélegzetvételű kalandregényhez van szerencsénk, van itt minden bikaviadaltól kezdve westernhangulaton át egészen a véres csatákig, mégsem érezzük úgy, hogy túltolta a szerző, éppen a megfelelő arányban keveri a műfajokat, jól szórakozunk, miközben rengeteg ismeretet szerzünk a korról, és az akkoriban élt emberekről, az ő sorsukon keresztül ismerhetjük meg a politikai és gazdasági összefüggéseket.

Sok szereplőt mozgat az író, többek között találkozhatunk Tom Mix-szel, aki filmszínészi karrierje előtt még forradalmárkodott egyet Pancho Villa mellett, bár egyre kisebb lelkesedéssel, és nem ő az egyetlen, aki kiábrándul a fennkölt eszmékből és a legendás vezérből, amint szembesül a hétköznapok brutalitásával és lélektelenségével. A főszereplők azonban a Shaugnessy-k, ezen belül apa és fia, akik közül kezdetben Arthur sokkal színtelenebb egyéniségnek tűnik, mint karizmatikus édesapja, aki jellemző módon kártyán nyerte egykoron a vasúttársaságát, amelyet felvirágoztatott, majd luxuskiadásaival a tönk szélére jutatott, de mindezt olyan ellenállhatatlan sármmal tette, hogy nem lehet rá igazán haragudni. Mindketten nagy utat tesznek meg, amíg nagy nehezen odatalálnak egymáshoz, hiszen az übermacsó apuka nem viselte túl jól, hogy galamblelkű fiúcskát hozott ki annak idején az árvaházból. Kettejük harcán és megbékélésen túl a többi szereplő is érdekes, de csak annyira, hogy ne homályosítsák el a főszereplőket.

Viharsebesen magába ránt a történet, melyben folyamatosan emelkedik a tét, előbb csak pénzről és hatalomról van szó, de aztán amikor a gyerekek élete veszélybe kerül, természetesen kiderül, hogy a családnál semmi sem fontosabb, a nagypapa koránt sem az a rettenthetetlen hős, akinek hiszi magát, az apuka pedig nyápic hivatalnokból igazi akcióhőssé érik. Miközben nyakig merülünk a mexikói történelembe, betegre izgulhatjuk magunkat azon, hogy mi lesz a család a sorsa, váratlan fordulatok tömkelege vár ránk, az unalom kizárva, tényleg kár, hogy az utolsó néhány oldal halványabbra sikeredett, mint az amúgy kiváló regény többi része. Remek könyv, mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit ki szeretne kapcsolódni a hétköznapok taposómalmából.

8/10

A könyvet a Tarandus Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.