Rejtő Jenő nevének hallatán azonnal mosolyra húzódik a szánk, hiszen rengeteg vidám pillanatot köszönhetünk neki, zseniális, irodalmi igényű ponyvaregényei biztosan nagyon sokunk könyvespolcának gyakran forgatott, megbecsült tagjai. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy milyen népszerű íróról van szó, nem sokat tudunk róla, és mivel nagyon sok álnevet használt, nem könnyű követni az életmű darabjait. Ez a tudományos igénnyel megírt könyv mindkét területen sok információval szolgál a rajongók számára, ugyanakkor a sok adat miatt kicsit szárazabb lett a hangvétele, mint egy átlagos életrajznak, nem a szórakoztatás a cél, hanem az elmélyült kutatáson alapuló, leellenőrzött adatok bemutatása. Nem volt könnyű helyzetben a szerző, hiszen Rejtő Jenő rengeteg álhírt közölt magáról a vele készült interjúkban, városi legendák sora köthető a nevéhez, nyilván sok időbe és energiába került a fellelhető információk összegyűjtése. A végeredmény nem lett túlságosan olvasmányos, azonban végre megtudhatjuk, ki is volt valójában Rejtő Jenő, és műveinek teljes listáját is áttekinthetjük (amit nem lehetett egyszerű összegyűjteni, hiszen több műfajban is alkotott az író, több álnéven). Elsősorban rajongóknak ajánlom, de mindenki másnak is, akit érdekel az író élete és életműve.
Reich Jenő 1905-ben született átlagos családban, apuka kereskedő volt, anyuka háztartásbeli. Három fia született a házaspárnak, a legkisebb volt Jenő. Érkezett a családba egy kislány is, de ő két éves korában meghalt skarlátban. Jenőke nem volt túl jó tanuló, nem is fejezte be az iskolát, színésznek tanult, majd néhány évre elment csavarogni Európába és egy kicsit Afrikába is. Amikor hazatért Pestre, egy jól kitalált újságcikknek köszönhetően bekerült a köztudatba, majd lassan elindult kabaré és operettírói karrierje, hogy aztán rátaláljon igazi műfajára, a minőségi ponyvára...
Emberünk egy igazi bohém volt, nagyon sok pénzt keresett, de mindet el is verte. Kártyafüggő volt, nem vetette meg az alkoholt, a nőket, és teljesen alkalmatlan volt a hagyományos családi életre. Utolsó éveiben komoly problémái voltak az idegeivel, túlhajtotta magát, teljesen kimerült a folyamatos munkától. A munkaszolgálatot nem élte túl, 1943. január 1-jén hunyt el (állítólag) tífuszban. Profi író volt, szépirodalmi szinten művelte a ponyvaregény műfaját, a közönség falta a könyveit, a szakma azonban nem igazán tudta hova tenni a munkásságát, hiszen sokféle műfajban alkotott, kabaréjeleneteken át az operettig, és még filmforgatókönyvet is jegyzett (Úrilány szobát keres, meglepően jó kis mozi, érdemes adni neki egy esélyt). Igazi unikumokat tartalmaz ez a könyv, megismerhetjük fiatalkori (nem túl jó) verseit, bepillantást nyerhetünk (meglepően közepes) novelláiba, de a legnagyobb erénye az, hogy teljes pályaképet mutat be, végigkövethetjük küzdelmes útját a szakmai csúcsig, miközben a magánéletét is megismerhetjük gyerekkorától a tragikus végig.
Érdekes, hogy a család mennyire nem erőltette a tanulást (miközben egyik bátyja ügyvéd, a másik pedig sakkmester volt), elfogadták, hogy ő egy irodalmár, lehetőségeikhez képest finanszírozták útkeresését. Ezzel együtt nagyon nehezen indult be a pályája, sokat kellett nélkülöznie, egyáltalán nem volt kéjutazás a több éves európai körút, kemény kellett dologznia, hogy eltartsa magát. Viszont ezek nélkül az élmények nélkül nem tudott volna olyan hitelesen írni a nem éppen a felső tízezerbe tartozó regényhőseiről. Egy korabeli médiablöffnek köszönheti, hogy megismerték a nevét, barátja, Karinthy Frigyes írt egy zseniális cikket arról, hogy eltűnt, majd arról, hogy megkerült bizonyos Rejtő Jenő nevű fiatalember. A ráirányuló figyelmet kihasználva lehetőséget kapott kabaréíróként, amellyel élt is, felfedezték a tehetségét, inenntől kezdve pedig szinte egyenes út vezetett a mára már legendássá vált ponyvaregényekig.
Bulvárírónak tartották, pedig valójában nagyon magas szinten művelte a ponyva műfaját, amelynek fénykora nem véletlenül esett egybe az ő legnagyobb sikereivel, a tehetsége pótolhatatlan volt. Egyedi stílusa, rendkívül jól felépített karakterei és történetei voltak, így tudott mindig újat mutatni az alapvetően meghatározott sablonok között működő műveiben. Westernregényei már nem érték el a légiós történetek színvonalát, de még így is rendkívül szórakoztatóak voltak. Rejtő Jenő életműve igazi különlegesség a magyar irodalom palettáján, hiszen ponyvát írt, de irodalmi szinten, ő pedig tisztában volt azzal, hogy igazi író, aki a saját műfajában kiemelkedőt tud alkotni. A médiához is nagyon értett, így kiválóan ködösített a magánéletére vonatkozóan, nem véletlenül kapcsoldódik annyi városi legenda a nevéhez. Ezek közül nem mindegyik igaz, például sohasem volt igazi tagja az idegenlégiónak, és nem fizetett a kávéházban kézirattal. De nagyon jól hangzik mindkettő, nem igaz?
A könyv érdekes, de izgalmasnak nem mondható, érződik rajta, hogy egy tanulmány átdolgozott változata, amely elsősorban a szakmának készült. Kevéssé olvasmányos, a tényekre koncentrál, nem arra, hogy az olvasóját szórakoztassa. Ha túl tudunk lépni ezen, nagyon sok érdekes adalékot kapunk Rejtő Jenő életéről és munkásságáról. Alapos, tudományos igénnyel megírt könyv, amelyből teljes képet kaphatunk az íróról, mindenképpen érdemes elolvasni.
8/10
A könyvet a Szépmíves Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
