Rohanó hétköznapjainkban időnként szükségünk van egy kis belső csendre és néhány magvas gondolatra, hogy fel tudjon emelkedni a kis lelkünk a mindennapi rutin egyhangúságából. Mert az életet élni kell, de néha meg kell állni, és végig kell gondolni, hogy mivégre vagyunk ezen a világon, a sok felszínesség után ránk fér egy kis mélység. Na nem ipari mennyiségben, csak annyira, hogy időnként belepillantsunk az elgondolkodtató mondatokba, amelyeket magunkkal vihetünk a hosszú munkanap sodrában. Weöres Sándor könyve tökéletesen megfelel ennek az elvárásnak, érdemes rászánni az időt, az olvasó úgy érzi, kicsit több lett azáltal, hogy végigolvasta ezeket a sorokat.

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

Ez az idézet eléggé közismert, mégsem lehet elégszer belefeledkezni, olyan egyszerű szavakkal fogalmazza meg a lényeget: csak rajtad múlik, mit hozol ki az életedből, nem nyavalyogni kell, hanem a lehetőségekből és saját magadból kihozni a legtöbbet. Egy ilyen mondat a megfelelő lelkiállapotban el tudja találni úgy az embert, hogy meg tudja adni az energiát az első lépéshez, ha valóban változtatni akar az életén.

"Az igazság lengő hinta árnyéka a falon. Van, de sohasem lehet megállapítani, hogy éppen a fal melyik részére jut."

"A magány nagy társaság;

az elhagyottsághoz legalább kettő kell."

Ugye, hogy mennyire földhöz tud vágni néhány, értő irodalmár által lejegyzett gondolat? Nincs benne semmi új, ezt te is tudod, de a literatúra olyan magasságokat tud adni ezeknek az egyszerű szavaknak, hogy mélyen a szíved közepébe talál.

"A nő tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, amely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié: minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva"

Nem kell egyetérteni ezekkel a gondolatokkal, de egyrészt gyönyörűek ezek a sorok, másrészt pedig jó gondolatébresztő, családi és baráti körben jól el lehet beszélgetni arról, hogy kinek mi a véleménye a férfi-nő lét alapvető eltéréseiről, és hogyan tud harmonikusan együtt élni a két fél, miként lehet megkötni a szükséges kompromisszumokat ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát egy kapcsolatban.

Az életről:

"Nem a világ tartalmaz téged; a te szemléleted tartalmazza a világot."

Istenről:

"Isten gondol öröktől fogva téged,

elméjében léted mint szikla áll.

Mi ehhez mérve habfodornyi élted?

és mit változtat rajtad a halál?"

A pokolról:

"Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:

az már a menny. Mert minden körbe ér."

A bűnről:

"A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő érzéket."

A szépségről:

"A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja. Az emberi készítmények a véges alkotók különböző szépségű művei."

Százhúsz oldalas kis remekmű, igazi lelki táplálék, amely úgy kell a szürke hétköznapokban, mint egy falat kenyér. Egyetlen probléma van ezzel a remek könyvvel: nem kicsit eklektikus a szerkesztése, igencsak nagy összevisszaságban követik egymást a témakörök, nagyon ráfért volna egy átlátható szerkezet ezekre a míves sorokra. Így is ajándék midnen gondolat a mélységekre szomjúhozó léleknek, de kicsit zavaró, hogy átmenet nélkül térünk át egyik témáról a másikra. Azonban ez csak formai probléma,, a tartalom miatt mindenkinek ajánlom, hogy vegye kezébe ezt a kis könyvecskét, és lassan, minden sorát jól megízlelgetve olvassa végig, érdemes!

9/10