"Mi a csudát csinál ennyi ideig? Fürödik." Szállóige a családunkban ez a mondat, amely egyik legnagyobb gyerekkori kedvencemből származik. A koppányi aga testamentuma nem több, mint egy kalandfilm, de annak nagyon jó. Igazi magyar virtus a végeken, akció, kaland, szerelem, mindez színészóriások felvezetésében, akik halálosan komolyan vették könnyed szerepeiket, és ezáltal felejthetetlen jelenetekkel ajándékoztak meg bennünket. Az abszolút kedvenc máig a cikk első mondata, amelyet Szirtes Ádám és a nagyon fiatal Bodrogi Gyula követett el, utánozhatatlan arckifejezéssel. De estig tudnám sorolni a jobbnál jobb poénokat, amelyeken ezredjére is istenien szórakoztam, annak ellenére, hogy természetesen már régen kívülről tudom az egész filmet. Habkönnyű kikapcsolódást tud nyújtani ez az alkotás, amelyen egyszerűen nem tud fogni az idő, Zsurzs Éva igazi klasszikust hozott össze nekünk a maga műfajában, aki még nem látta, nagyon sürgően pótolja!
Oglu aga egy párbajban megöli Babocsai László (Benkő Péter) édesapját. A fiú bosszút esküszik, egy évig tanulja a kardforgatás mesterségét a fonyódi várban, amelyet olyan eredményesen tesz, hogy meg is öli az agát. A haldokló török azt kéri tőle, hogy vigyázzon lányára, Dusmátára (Várhegyi Teréz) és a kincseire. A sok pénz azonban a nyakára hozza Kales Rudolfot (Mádi Szabó Gábor), Bolondvár mohó kapitányát, és elindul a hajsza a kincsért...
Őszintén szólva nem értem, miért nem készülnek mostanában olyan jó kis ifjúsági kalandfilmek, mint például ez az alkotás, nem hiszem, hogy csak azokra a hiper-szuper CGI-sorozatokra lenne igény, amelyekbe legnagyobb bosszúságomra mindig belefutok a tévében. Az én gyerekkorom még ilyen egyszerű, de nagyszerű filmek bűvöletében telt, melynek eredményeként egyrészt máig akármikor át tudok váltani régiesch magyar nyelvre (na ugye, hogy lehet szórakoztatva tanítani?), másrészt pedig megjött a kedvem anno olyan sportokhoz, mint pl. a lovaglás és máig nagyon fájlalom, hogy kimaradt az életemből a vívás (sokszoros olimpiai bajnok legendánk, Kárpáthy Rudolf tanította be a színészeknek az akciójeleneteket, ez volt a szint akkoriban, csak mondom!). És persze halálosan szerelmes voltam Benkő Péterbe (akárcsak anno a forgatás idején Szirtes Ági, ha picit odafigyelünk, láthatjuk, hogy minden jelenetben rajongó tekintettel követi az akkoriban még nagyon fess fiatalembert), és rengeteget álmodoztam arról, hogy engem ment meg a martalócoktól, és nekem mondja, hogy "Zsuzsika" (merthogy a Zsuzsanna nevet kaptam a keresztségben, ugyebár:-)). A gyerekkori rajongást már kinőttem, de azért nosztalgiából még mindig megdobbant a szívem, amikor a főhős egy szál jégeralsóban rohant szerelme és édesanyja megmentésére.
A siker titka egyrészt az volt, hogy Fekete István könyve, amelyből a forgatókönyv készült, nagyon jó, a történet és a karakterek jól fel vannak építve, az akciót és a humort jól adagolták az alkotók (Zsurzs Éva nem véletlenül volt legendás rendező a saját korában, nagyon értett ahhoz, hogy mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést mind a felnőtt, mind a gyerek nézők tekintetében), és mindezekhez olyan álomszereposztás párosult, ami ma már elképzelhetetlen. Bessenyei Ferenc önfeledten komédiázott Csomai kapitány alakjában, Tolnay Klári maga volt a megtestesült nőiesség a végvárak macsó világában, Szirtes Ádám Bogics Márkója a tisztességes bajtárs iskolapéldája. Öröm nézni az akkoriban pályakezdő Iglódi Istvánt, Bodrogi Gyulát, Benkő Pétert, lehet ámuldozni azon, hogy milyen szép volt fiatalon Pécsi Ildikó, és akkor Inke Lászlóról és Mádi Szabó Gáborról még nem is beszéltem. Csákányi László, Suka Sándor, Szirtes Ági...micsoda névsor, ugye?
Igazi időutazást tehetünk a végvárak világába, megismerkedhetünk a vitézek, az urak és a szolgálók mindennapi életével, gyorsan megkedveljük a szereplőket, ezért tiszta szívből drukkolunk nekik, hogy számoljanak már le azzal a mocsok Kales Rudolffal és egész kompániájával, és jöjjönek már végre össze a szerelmesek (és persze, Csomai kapitánynak is szorítunk, hogy Sára asszony szíve végre megenyhüljön irányában). A film egy izgalmas párviadallal kezdődik, később sincs hiány akcióban, megcsillanak a kardok, és a meztelen férfi felsőtestek, száguldanak a paripák a romantikusan kies magyar tájon, pirulnak a lányok, a rosszak elpáholásra kerülnek annak rendje és módja szerint, és pont ennyi kell egy igazán jó kalandfilmhez, nem több.
Szerethető és szórakoztató alkotás, amelyben benne van az a bizonyos plusz, ami miatt gyorsabban kezd dobogni a szív, felkeserken a kalandvágy, elalél a szív, nagyon sok évvel a forgatás után is. Nem váltja meg a világot ez a jó kis film, a saját műfajában viszont még ma is kiemelkedő szívonalat képvisel, kár lenne kihagyni az életünkből. Kalandra fel!
8/10
A koppányi aga testamentuma teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
