Lassan ocsúdunk a döbbenetből, hogy Amerika következő elnöke nem az erre a poszra minden szempontból tökéletesen alkalmas Hillary Clinton lett, hanem egy showman, akit történetesen Donald Trumpnak hívnak, és tökéletesen alkalmatlan és méltatlan ennek a tisztségnek a betöltésére. Az amerikai választók azonban így döntöttek, úgyhogy ez van, jöjjön, aminek jönnie kell. Az amerikai jogrendszer miatt Trump négy évét (mert ennél bizotsan nem lesz több, hamar rá fognak jönni az emberek, hogy óriási hibát követtek el, és legkésőbb a következő választáson el fogják zavarni elnöküket, csak az baj, hogy addig még túl sok idő van hátra) ki fogja heverni a nemzet, Clintonnak viszont a kora miatt nem lesz több esélye arra, hogy áttörje az üvegplafont, és ő legyen Amerika első női elnöke. Pedig megérdemelte volna. Nagyon sokféle elemzés látott már napvilágot arról, hogyan veszítette el Hillary a választásokat, de egy mindenre kiterjedő összefoglaló még váratott magára, és ezt most megkaptuk Avar Jánostól, az egykori washingtoni tudósítótól. Semmi újat nem tudunk meg a könyvből, de megérthetjük belőle az összefüggéseket. Közérthető módon foglalja össze a szerző, milyen események vezettek odáig, hogy az USA következő elnökét nem Hillary Clintonnak hívják.
Hillary Rodham okos lány volt, és fényes ügyvédi karrier várta az egyetem elvégzése után, azonban a lány úgy döntött, hogy hozzámegy Bill Clintonhoz és hozzá költözik Arkansasba. A fiatalember szenátor lett, az ifjú feleség sikeres ügyvéd, aztán valóra váltották közös álmukat és beköltözhettek a Fehér Házba. Aztán jött Monica Lewinsky és Hillary-nak el kellett döntenie, a férje mellé áll-e vagy sem ebben a helyzetben. Aztán eldöntötte, hogy ő is politikai pályára lép, és ő lesz Amerika első női elnöke...
Nagyon hosszú folyamat volt, amíg eljutottam odáig, hogy teljes szívemből drukkoltam Hillarynak azért, hogy ő legyen az elnök. Habár én is nő vagyok, és nem szenvedek ego, valamint ambíció hiányban, mégis sokáig képtelen voltam megkedvelni ez egykori First Ladyt. Mert ez a nő tudta, hogy mit akar, és azt is, hogyan fogja megvalósítani az elképzeléseit, de nem volt benne semmi szerethető. Nélküle Bill Clinton soha nem lehetett volna elnök, ahogyan ő sem juthatott volna ilyen magasra a férje nélkül. Rengeteg pofont kapott hosszú pályafutása során, az egykori feminista diáklányból okos és taktikus politikus lett, aki mindig tudott alkalmazkodni a változásokhoz és a kihívásokhoz. Saját jogán jutott el addig a szakmai és emberi fejlődésében, hogy képes legyen irányítani egy nemzetet. De a körülmények sajnos nem neki kedveztek, és a legnagyobb álom sajnos nem valósulhatott meg, de így is rendkívüli karriert tudhat magának az egykori középosztálybéli leánygyermek.
Bill és Hillary Clinton-t az érzelmeken túl az ambíció kötötte össze egy életre, a lány soha nem ment volna férjhez a fiúhoz, ha nem látja meg benne Amerika jövendőbeli elnökét. És nem, nem azért bocsátotta meg neki Monica Lewinsky-t, mert olyan áldott jó szíve van, hanem azért, mert tudta, hogy Bill nélkül az ő jövőbeli politikai tervei nem valósíthatóak meg, így okosan döntött, és túllépett az ügyön. Én akkor kedveltem meg igazán ezt a kőkemény nőt, amikor a gyakornoklány miatti méltatlan helyzet során nem tagadta, hogy ez neki milyen komoly érzelmi problémát jelent, és még nem tudja, mi lesz a házassága jövője. Végre az emberi arcát mutatta felénk, meg is kedvelték az emberek, de megszeretni soha nem tudták, hiszen hiányzik belőle az igazi karizma (ezért tudta Obama annak idején legyőzni az elnökjelölési kampány során), ő egy igazi pragmatikus politikus, de sajnos a modern korban, amelyben a médiának hatalmas szerepe van, a tudás és a tapasztalat nem volt elég ahhoz, hogy egy populista ingatlanmágnást le tudjon söpörni a színről. Nyilván ezer kis oka volt annak, hogy Hillary nem lehetett az első női elnök, és nem mindenről ő tehet, hanem a körülmények, és pont erre jó ez a nem túl vastag könyv: végigvezet bennünket azon az úton, amelyet az egykori First Lady megtett, így megismerünk sok olyan összefüggést, amellyel eddig nem biztos, hogy tisztában voltunk.
Avar Jánosnak nem volt célja, hogy tudományos igényű elemzést tegyen le az asztalra, ez a könyv az átlag olvasónak készült, aki szeretné megérteni, hogyan veszíthette el Hillary a választást Trump-pal szemben. Messziről indulunk, sok kitérővel, elkalandozással, de végül összeáll a kép. Eléggé rapszódikus a stílus, időnként elveszítjük a fonalat, de aztán újra megtaláljuk. Látszik, hogy viharos sebességgel készült a könyv, akadnak benne szerkesztési gondok és bosszantó elírások, de összességében nem zavaróak ezek a technikai problémák. A bulvár szerencsére teljes mértékben hiányzik a könyvből, Hillary, az ember érdekli a szerzőt, nem pedig az a kép, amelyet a média festett róla az elmúlt évtizedekben. Megszeretni nem fogjuk a főszereplőt, de megtanuljuk tisztelni.
Jól felépített könyv, kár, hogy a vége (az elnöki kampány bemutatása) nem olyan részletes, mint a korábban játszódó történések, viszont teljes körü bepillantást nyerhetünk az amerikai nagypolitikába, és nagyon nem fog tetszeni az a kép, amelyet látni fogunk róla. A politika egy mocskos világ, keményen kell játszania annak, aki győzni akar ezen a terepen, és tudnia kell elviselni a vereséget. Hillary nem lett elnök, és ezzel valószínűleg a világ vesztett a legtöbbet, nem pedig ő maga. Nem világmegváltó könyv, de érdemes elolvasni, ha tisztában akarunk lenni azzal, mi is játszódott le a szemünk előtt az elmúlt hónapokban.
8/10
A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.