A labdarúgás remek dolog. Egyszerű sport, nem kell hozzá más, csak egy labda, egy viszonylag egyenletes talajú pálya, tér, mező, esetleg homokos tengerpart... Kapunak jó akár két kő is, vagy levetett pólók. Ha öt-hat ember összejön, akkor pedig máris remek csatákat lehet vívni. Sajnos mostanában egyre kevesebb gyereket látni focizni a játszóterek mellett, aki ezt a sportot űzi, az már egészen kicsi korától egyesületben, épített pályákon kergeti a labdát. Pedig talán az imént említett amatőr, pusztán a játék szeretete miatt lejátszott bulimeccsek képviselik legjobban a futball legfőbb értékeit. Azt, hogy összehozza az embereket, hogy örömöt okoz minden gól, csel, jó megoldás. Persze a profi labdarúgás is csodálatos dolog, aki járt már egy igazán nagy stadionban és látta focizni a legjobbakat, az soha nem felejti el az élményt. (Jómagam Real Madrid drukkerként már háromszor is láthattam a csapatot, egyszer Bázelben, kétszer pedig a spanyol fővárosban, a lenyűgöző Bernabéu stadionban.) A Bl-himnusz dallamait. A pengés megoldásokat. A nagy gólokat. Van azonban a labdarúgásnak egy árnyoldala is. A bundázások, a fogadási csalások, vagy éppen az, amit jelen könyv tárgyal (és előbbiekkel is nyilván összefügg), a FIFA-ban jelenlévő korrupció, mocskos megoldások, elcsalt választások stb. Thomas Kistner műve 400 oldalon mutatja be a szervezet gengsztereinek sáros üzleteit. Volt miről írni.

Az a baj, hogy rendkívül unalmasra sikerült összerakni ezt a könyvet. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen fantasztikus sportág sötét oldaláról is csak érdekfeszítő darabot lehet írni: kis túlzással azt is mondhatnám, hogy dühöngeni akartam, csalódott akartam lenni és kiábrándult az egész sportvilágból. Nem egy bulváros, szenzációhajhász könyvre vágytam, hanem egy olyanra, amely feltérképezi az igazságot és részletesen, de olvasmányosan elkalauzol a sötétség völgyébe. Azt kár volna vitatni, hogy a szerző alaposan beleásta magát a témába. Nem csak a FIFA visszás ügyeit mutatja meg, hanem a vele üzletileg vagy más módon kapcsolatban lévő szervezetek viselt dolgairól is részletes bemutatást tud adni. Szinte minden pénzmozgásról beszámol, eldugott, apró országok labdarúgó vezetőiről alkot nem túl rózsás képet, miközben árad minden egyes mondatáról, hogy rendkívül utálja az egész sleppet, ami mindent megtesz, hogy tönkretegye a professzionális labdarúgást, illetve az arról alkotott képet. A szerző hivatkozásai pontosak és kétség sem férhet hozzá, hogy sokat foglalkozott anyaggyűjtéssel, kutatómunkával. S mégis... A könyv unalmas, mint egy politikai közvetítés. 

A laposság, szürkeség fő oka pedig az, hogy a nagy részletességben elveszett Kistner azon képessége, hogy érdekfeszítően vezesse be olvasóját a FIFA ügyeinek rejtelmeibe. Zavaros a könyv. A szerző sok mindenbe belekap rögtön a FIFA maffia elején, érdemi bevezetés nélkül. Azt gondoltam, hogy idővel tisztul a kép, de még 150 oldal után is csak újabb és újabb szálak tűntek fel. Szerencsésebb lett volna valamilyen vezérfonalra felfűzni az eseményeket. Ez lehetett volna Blatter személye vagy szimpla időrendiség... Szerencsésebb választás lett volna, mint az a mindenbe belekapós káosz, ami Kistner művét jellemzi. Nem kétlem, hogy ő, aki a téma mélyére ásta magát, lazán érti saját írásának logikáját, az egyszerű mezei olvasónak viszont már jóval nehezebb a dolga. A függelékben található fontos személyek lista persze sokat segít, s túlzás lenne azt állítani, hogy nem követhető a könyv. Az, csak a kelleténél jóval nagyobb figyelmet igényel a dolgok átlátása, az összefüggések megértése. Nem olvasmányos darab a FIFA maffia, s ez főleg akkor feltűnő, amikor a fordító epilógusának betűit böngészve hirtelen sokkal gördülékenyebb szöveggel találtam magam szembe. 

Felemás érzésekkel küzdve értem végül a 400 oldalas írás végére. Egyfelől értékelem Kistner alaposságát, másfelől rendesen megszenvedtem művének végigolvasásával. Ez utóbbi érzés pedig sokszor elnyomott bennem minden mást. Az biztos, hogy Blatter nagy kópé volt, s sok-sok fura, illegális, vagy ahhoz közelítő ügyben volt benne a keze. Hatását még sokáig nyögni fogja a világ futballja. (Például az 'érthetetlen" okokból Katarnak adott VB kapcsán.) Már csak azért is, mert távozásával még nem oldódtak meg a problémák, csak tüneti kezelésnek tekinthető lemondása. A FIFA maffia robog tovább. 

6/10

A könyvet a Twister Média Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.