Általában igaz az a tétel, hogy a könyv jobb, mint a film, azonban ez ebben az esetben sajnos nem igazolódott be. Óriásit csalódtam Ransom Riggs bestsellerében, pedig nagyon kíváncsi lettem rá, miután megnéztem Tim Burton filmjét, mert nagyon jónak találtam a sztorit, alig vártam, hogy belekezdhessek az olvasásba. Hamar lelohadt a lelkesedésem, már akkor éreztem, hogy baj van, amikor nem tudott igazán magával ragadni a történet, de igazán akkor kapott el az indulat, amikor a vége olyan lapos lett, hogy csak azért nem csaptam falhoz szerencsétlen könyvet (kicsit heves természetem van, tudom én), mert könyvtári példány volt. Nem mondanám rémesen rossz olvasmányélménynek, egyszeri szórakozásnak simán elmegy, de engem nem érintett meg igazán a történet, a szerző valóban új színt tudott vinni a fantasyba, a különleges fotók pedig egyedi hangulatot tudtak adni a könyvnek, de összességében ez bizony egy közepes alkotás, amelynek nagyobb a füstje, mint a lángja.

Jacob - ot óriási trauma éri: szeretett nagyapja furcsa körülmények között meghal, ő pedig nem talál nyugalmat, ezért pszichológusa tanácsára úgy dönt, hogy édesapjával együtt elutazik arra a kis walesi szigetre, amelyről nagyapja annyi csodás történetet mesélt neki gyerekkorában. Hamarosan egy nagyon különös helyen találja magát, amelyről kiderül, hogy egy időhurok, amelyben különleges gyermekekre vigyáz Vándorsólyom kisasszony, aki egy ymbryne, vagyis alakváltó, akinek van hatalma az idő felett. És a kalandok elkezdődnek...

Ransom Riggs-nek kiváló fantáziája van, és tehetségben sem szenved hiányt, de íróként finoman szólva sem állt mindvégig a helyzet magaslatán. Jól kezdődik a történet, azonban amint egyre több karakter jelenik meg, annál inkább elkezdenek rakoncátlankodni, mivel az író nem tudja kordában tartani őket, Ez a tendencia a végén teljesedik ki, akkora annyira széttartóvá válnak az események, hogy teljesen elveszünk a részletekben, egyrészt határozottan halványodik a kaland érzete, másrészt pedig egyre kevésbé fajsúlyos a különleges gyereket fenyegető veszély, egyszerűen elfogy a szufla a könyv végére.

Erősen érződik az írásművön, hogy a szerző alapvetően filmes alapokkal bír, inkább forgatókönyv ez, mint egy klasszikus értelemben vett regény, ami önmagában még nem lenne baj, sőt, nagyon is jót tesz a történetnek ez a képszerű megközelítés, de sajnos egy idő után az izgalmas fantasyn átveszi az uralmat a külcsíny, és miközben egyre látványosabb jelenetek sorjáznak egymás után, lassan, de biztosan kiüresednek a sorok. Az író egy saját univerzumot tudott építeni, nagyon eredeti a különleges gyerekek sztorija, de közel sem sikerült kihozni belőle mindent. A szárnyaló fantáziát nem sikerült megzabolázni annyira, hogy ne boruljon fel a történet egysége és a karakterek fejlődése. A rendkívül izgalmasnak induló történet lassan, de biztosan matinévé szelidül, a könyv közepe táján elkezd szürkülni a történet, hogy a végén csalódottan nézzen fel az olvasó: tényleg ennyi volt? Nekem nem jött meg a kedvem a folytatásokhoz, kíváncsian várom kommentben azok véleményét, akik olvasták őket.

A bizarr képek rengeget tesznek hozzá a könyvhöz, az író nagyon ügyesen szövi bele őket a történetbe, de ez egy idő után már nem elég ahhoz, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését, nem esik szét a regény, csak fokozatosan veszít az érdekességéből a leírás (lehet, hogy az volt a baj, hogy a filmből már ismertem a fordulatokat, de ettől még működnie kellett volna a történetnek), az utolsó oldalakra már csak a méla unalom marad. Egyszerűen nem lett igazán jól megírva ez a sztori, egyáltalán nem rossz a könyv, de nem is olyan jó, mint amilyen a híre. Egy bestsellerről van szó, amely óriási sikert aratott, de ez inkább köszönhető a történet egyediségének, mint az írói zsenialitásnak. Hiába a szárnyaló fantázia, ha nem sikerül formába önteni, elvész a varázslat, megkopik a történet fénye.

Elég sokat fanyalogtam a könyvön, pedig csak annyi a bűne, hogy túl sokat vártam tőle. A film alapvetően tetszett, és azt kell mondanom, hogy hiába nem ez Tim Burton legjobbja, mégis hozzá tudta tenni azt a bizonyos pluszt a történethez, amely a könyvből számomra fájóan hiányzott. Mert egy jó sztoriból is sajnos csak nemes veretű középszer lesz, ha az igazi mélység és a jól átgondolt történetvezetés és karakterépítés, ha nem is hiányzik belőle, de nem sikerül végigvinni a könyv egészén. Kár ezért a könyvért, sokkal több volt benne.

7/10