"Ez egy szórakoztató B-film... lenne, ha amerikai lenne, de a Cop Mortemben pont az a különleges, hogy magyar."
Akármennyire is értékeltem a forgalmazó őszinteségét, valószínűleg kevés embernek nem szólalnak meg a vészcsengők a fejében, amikor egy produkció egyetlen egyedi vonását alkotói nemzetisége adja. Pedig egy dologban tényleg tipikusan magyar alkotás a Cop Mortem: a reális arányérzék totális hiányában. Hiszen sokszor nem azért nem sikerül megugrani a nemzetközi színvonalat, mert szükségszerűen kevésbé hozzáértő filmesek alkotják a hazai szcénát, hanem mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy miben tudnánk megütni. Erre jó példa a hazai mutyivilágot zseniális érzékletességgel bemutató, de a hollywoodi hatásvadászat banánhéján rendre elcsúszó Aranyélet vagy a kapásból egy minisorozat-léptékű témába belecsapó Martfűi rém. Ha pedig ez alkotóink krémjével is megesik, nem kell meglepődni azon, hogy a kaszkadőrből rendezővé előlépett Kovalik József a Cop Mortemmel nem ismételte meg a hasonló helyzetből induló John Wick direktorainak bravúrját. És ő sem azért, mert kevésbé ért a munkájához, mint Chad Stahelski és David Leitch, vagy mert az előbb említett duóban már kaszkadőrként is ott szunnyadt a rendezőzseni, hanem azért, mert a John Wick abban akart kiemelkedni, amiben ki is tudott, a Cop Mortem pedig éppen ellenkezőleg.
Ahelyett ugyanis, hogy egy egyszerű, de parázs kézitusákkal, tűzpárbajokkal felépített akciómozit kaptunk volna, leginkább egy számos szálon futó, szövevényes krimit láthatunk, amely minden ambíciója ellenére is csak a már 30 éve is kínos sablonokat darálja rendületlenül. Az persze nem meglepő, hogy Kovalik nem tudott egy ilyen történetet megfelelően kibogozni, amely így hol felesleges kitérőkkel, hol nevetségesen bugyuta megoldásokkal evickél előre (konkrétan a Ganxsta Zolee alakította gengszter végzi el a nyomozói munka oroszlánrészét puszta szívjóságból...), még az is várható volt, hogy rendezése többnyire teljesen ötletszerű. És mivel igazi polihisztorként a vágást is magára vállalta, sem jeleneteinek, sem filmje egészének nincs íve és dinamikája, de amilyen bárgyú hatásvadászatot megenged magának, az már inkább egy rossz ízlésű általános iskolásra, mint egy rutinos filmesre vall.
Az igazán döbbenetes felismerés pedig az, hogy a Cop Mortem nem azért színvonaltalan mű, mert Kovalik csak ilyet tud, hanem mert láthatóan ilyet akar. Párbeszédeinek, fordulatainak modorossága ugyanis nem félresikerültségtől, alkotói ötlettelenségről árulkodnak, hanem láthatóan ő tényleg a minden második mondatával versidézetekbe fogó Gáti Oszkár, "az ördögbe!" és "csípje meg a csóka!"-jellegű káromkodások és merengő "érzem, hogy ott volt a szemem előtt a nyom, csak átsiklottam felette" monológok összességeként képzel el egy színvonalas alkotást. (Külön hangsúlyozom, a fenti mondatok egyáltalán nem egy humoros, önironikus játszadozás megnyilvánulásai.) Kovalik nemcsak lemásolta a műfaj legbénább, legirreálisabb megoldásait, kényszerből töltve ki valahogy az akciói közötti hézagokat, hanem láthatóan arra számított, hogy a VHS-korszak nagyjaihoz mérhető kultstátuszt csihol majd ezzel a Cop Mortem körül.
De foglalkozunk akkor már az elvileg ennek gerincét adó akciókkal. Itt nagyvonalúan inkább már át is siklom afelett, hogy ezek a szakaszok tipikus módon a "mi nézne ki jól?" elv alapján vannak megkoreografálva és bevezetve a történetbe, ugyanis ezt leszámítva egyáltalán nem rosszak, főleg, ha a hazai produkciókra jellemző színvonalból indulok ki. Viszont ha azt veszem, hogy a rendezőnek elvileg ez a szakterülete, mindenképpen többet vártam volna a 3-4 pofonig tartó fantáziátlan verekedéseknél és a finálé random autóborogatásból kinövő üldözésénél, amelyet tőlünk nyugatabbra már tévéfilmekben is bármikor láthatunk.
Természetesen erre is a Cop Mortem aránytévesztése a magyarázat, hiszen Kovalik számára az volt a legfontosabb, hogy ismert, viszont minimális harcművészeti háttérrel rendelkező színészekkel töltse meg a filmjét hiteles kaszkadőrök előléptetése helyett. Ebben pedig az az igazán ironikus, hogy amilyen borzasztó szövegek és színészvezetés szemtanúi lehetünk, igazán nem számít, hogy Kamarás Iván vagy Nagy Zsolt nevéhez kötődnek ezek a mondatok egy ismeretlen kaszkadőr helyett. Sőt, az a faramuci helyzet áll elő, hogy a gengsztert már rutinból játszó Anger Zsolt mellett Ganxsta Zolee nyújtja a másik értékelhető alakítást, hála annak, hogy csak önmagát kell adnia egy mesterkélt vagy sótlan figura eljátszása helyett.
Persze akinek a Taken 3 vagy a "Róóóóland, akarsz körszakállt?" (kivel is promózták a filmet?), esetleg a Hegylakó (ha már úgy is a MacLeod Film nevet viseli a gyártó cég) jelentik a filmművészetet, annak a Cop Mortem sem fog csalódást okozni, de aki egy szórakoztató B-mozira vágyik, már azt is óva inteném a megtekintésétől. Azonban a néhány korrekt verekedésen kívül egy pozitívuma mindenképpen akad a produkciónak: erre legalább nem a mi adónkból költöttek.
2,5/10
A Cop Mortem teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
