Ki nem emlékezne Az elveszett ereklyék fosztogatóira? Az amerikai kalandsorozatot untig játszották a magyar csatornák (sőt, még most is adják valahol). Nem véletlenül emlegettem most fel, ugyanis az angol Hooten & the Lady nézése közben folyton eszembe jutott Sydney Fox és Nigel Bailey. Mert mindkettő történelmi rejtélyekkel foglalkozó kalandsorozat, elég klisés, de jól működő főszereplő párossal. A Hooten & the Lady kicsit olyan, mintha késett volna pár évtizedet, de így is remekül elszórakoztam rajta.
A pilot nem kisebb dologgal, mint az Amazonas melletti Eldorádó felderítésével kezd. A British Museum tudományos munkatársa, Alex nagy nehezen támogatást kap egy dél-amerikai kutatásra és egy szűkebb határidőt is bevállal a siker érdekében. Hajózva járja be a vidéket és épp egy Amazonas menti indián törzstől kér segítséget, mikor egy amerikai fickó, Hooten, belerondít a terveibe és végül együtt kell elmenekülniük. Bár Alex biztos a céljában és az eszében, ráébred, hogy a férfi ereje és támogatása még hasznos lehet, ezért ráveszi, hogy tartson vele, aztán a csónakjával oda viszi, ahova csak akarja. Hooten pedig szereti a kincseket, így persze némi részesedésért cserébe nem sokáig kéreti magát.
Így találkozik hát a főszereplő páros, és a szóbeli csipkelődésük végig végtelenül szórakoztató. Rengeteg vicces vagy izgalmas helyzetbe keverednek az évad alatt. Teljesen epizodikus sorozatról van szó, az 1. évad jó angol szokás szerint 8 epizódból áll és a világ nagy részét be is járják ezalatt. Van, hogy Hooten szorul segítségre, és keresi meg Alexet, van, hogy már alapból ketten kutakodnak valami után. Természetesen van romantikus oldal is, de a kémia elég jól működik, amolyan A smaragd románca módon: Alex egy finom és okos nő, de kissé elvarázsolt, Hooten meg a tipikus laza, nagyszájú kalandor (bár kap némi érdekes mélységet a karaktere). A színészek is telitalálatok, bár a drámaibb részeket is viccelődve üti le a sorozat, úgyhogy olyan hatalmas színészi munkát nem kellett hozniuk. De a Hootent alakító Michael Landest végig nagyon bírtam, jó, hogy nem egy tipikus szépfiút castingoltak a szerepre. Rajtuk kívül még 1-2 állandó mellékszereplő tűnik fel, ill. az adott epizód szereplői, de sokaknak pár megszólalás jut csak.
Amit sajnálok, hogy a sorozat nem túl jó dara-alapanyag, pedig én azt szeretem a leginkább, ha megszállottként lehet nézni egy sorozatot. Itt visszaüt kicsit az epizodikusság, minden részben új helyszín, új kincs, a klisék is ismétlődnek (bár nem annyira durván, sémaszerűen, mint az elején említett Elveszett ereklyékben), szóval két rész után a harmadikat inkább félre tettem későbbre.
Sokaknak negatív lehet az, hogy nagyon tipikus tévésorozat az egész kinézete, a költségvetés nem volt bő lére eresztve. Emiatt is furcsa az epizódok gyors tempója, már az első rész Eldorádós kalandját is jobban kibontottam volna, főleg, hogy a kincskeresés mellett mindig van valami plusz bonyodalom, mert persze nem csupa tiszta szívű nemes lélek keresi az adott kincset. 2 epizód - 1 sztori felállás lenne talán a legideálisabb, mert így a rohanó tempó miatt tényleg nem sok drámai mélységről lehet beszélni, felszínes marad az egész.
Ami miatt mégsem jutott eszembe a kasza gondolata, az az, hogy Indiana Jones-on felnőtt kaland-rajongásom még így is remekül szórakozott, vacsora mellé simán elment és hát nem sok ilyen sorozat, vagy film van a piacon. (A titkok könyvtára film(ek)ből kinövő sorozatot lehetne még említeni, de az így is elég hamar elhasalt nálam.) Így átgondolva az évadot, több remek jelenet is eszembe jut (például mikor Rómában Alexnek kell verekednie Hooten helyett), ami azért biztató. A hibákat könnyebb elfelejteni az esetében.
6/10, egyszerű szórakozásnak tökéletes, akár társaságban is.
A Hooten & the Lady adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
