Kevés a hiteles ember mostanában, Kepes András azonban közéjük tartozik. Sok évtizedes munkája során sikerült kialakítania magáról egy olyan képet, amely szerint ő egy intelligens és művelt ember, aki nem a konfliktust és a gyors sikert keresi, hanem őszinte kíváncsisággal közelít minden témához és emberhez. Nem vagyok a rajongója, de nagyon szerettem a tévés sorozatait, és a vele készült interjúkból egy jó értelemben vett egyetemi professzor alakja bontakozott ki számomra, akinek a véleményére érdemes odafigyelni. Éppen ezért nagyon vártam már ezt a könyvet, amelyben azt a nem kis feladatot vállalta magára az író, hogy közérthető, de magas színvonalon beszéljen nekünk az oldalakon arról, hogy mit is gondol a kultúrák összeütközésével kapcsolatban, amely mostanában a migránsválság miatt nyilván sokunkat foglalkoztat. Ne várjunk hatalmas bölcsességeket, és mindent elsöprő érvelést akármilyen vélemény mellett, Kepes András "csupán" annyit tett, hogy papírra vetette azokat a gondolatokat, amelyeket a téma kapcsán eszébe jutottak, sok mindent érintve, talán kicsit rapszódikusan, de mégis teljes képet adva a világról, amelyben élünk. Nem erőlteti ránk a véleményét, csak csendesen eltöpreng a felmerült témákon, elmeséli, milyen tapasztalatokat szerzett sok évtizedes utazásai során ezzel kapcsolatban, nem válaszokat ad a felmerülő kérdésekre, hanem arra biztat bennünket, hogy gondolkodjunk el rajtuk. Ebben a könyvben bebizonyítja nekünk, hogy a kevesebb néha több, nem kell óriási csinnadrattával folyamatosan jelen lenni mindenhol, ha hitelesen szól az író az olvasóhoz, el fog jutni hozzá a mondanivalója.

Nem a világmegváltás volt a cél, nem is az ismeretterjesztés, inkább egy egyetemi előadás írott változatának nevezném a könyv műfaját. Egyszerűen, érthetően, minden indulattól és előítélettől mentesen osztja meg velünk a gondolatait az író olyan témákról, mint pl. Kelet és Nyugat, házasság és boldogság, család, gasztronómia, a nagyváros és megannyi más fontos és értékes dologról. Rengeteg érdekességet tudunk meg arról, hogy az adott témában milyen szokások uralkodnak a különböző kultúrákban Japántól Mongólián át az amazonasi esőerdőkig. Saját élményeit és tapasztalatait meséli el nekünk Kepes András, és miközben úgy tűnik, hogy csak úgy anekdotázik kifelé a fejéből, a sok kis részletből összeáll annak a világnak a sokszínű képe, amelyben élnünk adatott. Nem arra fókuszál a könyv, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt, hiszen a rengeteg különbözőség, konfliktus stb. ellenére az emberiségnek együtt kell élnie a Földön, és egymás kulturájának megismerésével talán jobban megértjük a mi európai gondolkodásmódunktól eltérő társadalmakat is, és ezzel egy picikét lehet enyhíteni azt a rengetegféle feszültséget, amely modern világunkat nyomasztja. A világ nem lesz jobb hely ettől, de mi magunk talán egy hangyányival jobban érezhetjük magunkat benne.

Nem az észosztás a lényeg, nem akar senkit meggyőzni az író a maga igazáról, csak a sok évtized alatt felhalmozódott tapasztalait osztja meg velünk, könnyed társalgási stílusban, mégis fajsúlyos gondolatokkal ajándékozza meg az olvasót. Visszafogottan, elegánsan mesél nekünk az étkezési szokásoktól kezdve a halálhoz való viszonyig sok mindenről, míg végül eljut ahhoz a véleményéhez, hogy a civilizációnk fennmaradásnak záloga az együttműködés, nem pedig a gyűlölködés és a folyamatos konflitkuskeresés. Nem állítja, hogy ez a tényleges megoldás mai bonyolult korunk nagyon komoly problémáira, ez csak egy vélemény, amellyel nem kell egyetérteni, a cél az, hogy az olvasó elgondolkozzon, és ezt tökéletesen sikerült is elérni.

Nem a Desszertet és a Világfalut kapjuk meg könyv változatban (bár természetesen sok történetet találunk benne, amelyet már láthattunk anno a tévében, csak nyilván más kontextusban), hanem Kepes gondolatait, amelyekből sugárzik a nyitottság, a világlátottság, a felülemelkedés a napi konfliktusokon, a jó értelmben vett filozófiai emelkedettség, amelyet mindenféle lila köd nélkül prezentál nekünk az író. Semmi egetverően újat nem tudunk meg ebből a sajnos túlságosan rövid könyvből (csak 350 oldal az egész, olvastam volna még legalább ennyit belőle), mégis az utolsó oldalig le tudja kötni az olvasót, köszönhetően az olvasmányos és befogadható stílusnak. Egyetlen hibát tudok felróni ennek a remek alkotásnak: kicsit túlságosan eklektikus, időnként túlságosan elkalandoznak a gondolatok, kicsit nehezen találnak vissza a tárgyhoz, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

Egyetemi szintű előadás ez a mindennapjainkról, a valóban fontos kérdésekről, amelyeknek csak indító gondolata a migránskérdés, amelynek kapcsán elindul a gondolatcsokor, amely látszólag össze-vissza kanyarog, valójában azonban nagyon is egyfelé tart, sokszínű világunkra reflektál egy sajátos véleménnyel, amely Kepesé, nem a miénk, nem az a lényeg, hogy egyetértsünk vele, hanem az, hogy tágítsuk a kissé beszűkült világképünket. Nem született korszakos filozófiai műremek, ellenben kaptunk egy remek sorvezetőt ahhoz, hogy miről lenne érdemes komolyan elgondolkodni, egy jót beszélgetve egy pohár bor (tea, akármi) mellett barátainkkal, vagy akár saját magunkkal. Hiánypótló darab, mindenkinek ajánlom!

9/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.