A Narcos első évada kapcsán kezdeti lelkesedésem hamar megkopott, de látva, hogy a 6-7. epizód környékére Pablo felemelkedéstörténetének krónikáját felváltotta egy valódi narratíva, úgy döntöttem, maradok. Azonban már rögtön az évadnyitótól kezdve a tanácstalanságot véltem észrevenni a koncepcióban: a gengszterfilmek klasszikus szerkezete szerint a felemelkedés után a bukás következett volna, az epizódok így pedig másról sem szóltak, mint ennek a bukásnak a késleltetéséről.
Úgy gondolom, a Narcos problémáinak és a kortárs gengszterfilmek sikertelenségének ugyanaz a gyökere: ebből a hagyományos keretből hiányzik a filmekre jellemző dinamika. A csúcsra jutás és az onnan lefelé vezető út is nyílegyenes, ebből legfeljebb csak akkor sikerül kitörni, amikor főszereplőnk megpróbál küzdeni elkerülhetetlen bukása ellen. A második évad epizódjai által rendre bejárt út is úgy nézett ki, hogy a hatóságok elől bujkáló és véres maffiaháborút kezdő Escobar egyre nehezebb helyzetbe kerül, azonban soha nem sikerül eljutni hozzá. Minden rész egy patthelyzetből indult ki és minden esemény ellenére tulajdonképpen abba tért vissza: a Search Bloc nem tudott fogást találni Pablo-n, Pablo pedig a legvéresebb merénylettel sem tudta eltántorítani üldözőit szándékuktól. Ez pedig azt eredményezte, hogy az epizódok ugyanabba az önismétlő szerkezetbe tértek vissza (ld. alább műalkotásomat a Walking Dead hasonló értelmezése kapcsán).
A sorozat ennek köszönhetően úgy vált borzasztó unalmassá, hogy közben mégis képes volt megtartani a színvonalát. A Narcosra úgyanis végig tökéletesen igaz maradt, amit már a pilotban is szerettem: ötletes megoldásokkal dolgozó karakterábrázolása és világának érzékletes megkomponálása. A második évad egyik legnagyobb fegyvertényének az bizonyult ebből kiindulva, hogy képes volt rengeteget árnyalni figuráin, megmutatni Escobar esendő vonásait, üldözőit pedig kizárólag rossz megoldásokkal rendelkező morális kényszerhelyzetbe hozni. Az írói egyre kétségbeesettebb döntésekre kényszerítették figuráikat, ennek hála pedig az epizódok egy sokkal sötétebb, kegyetlenebb atmoszférába öltöztek, számos durva vérfürdővel, amelyek során nem is annyira az erőszak, hanem a szereplők által hozott áldozatok sokkoltak - ebben a tekintetben tehát végül is meg lehetett találni a máshonnan hiányolt dinamikát.
A Narcos második évada ugyanakkor kevés ígéretét tudta beváltani, mégsem aposztrofálnám rossz élményként: akit kellően megragad a karakterek lelkivilága, az valószínűleg könnyebben fogja megbocsátani, ha részről-részre egyformán felépített, sikertelen Search Bloc-akciókkal kell szembenéznie vagy epizódonként 20 percet Pablo családi vitáira áldoznia. Mindenesetre engem a látottak nem győztek meg arról, hogy maradnom kéne a már berendelt 3-4. évadra is, amely egyelőre az eddig látottak kiherélt verzióját ígéri - hacsak nem sikerült egy Homeland-féle megújulást végrehajtani.
A Narcos teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
