Az Anthropoid-akció a cseh ellenállás, egészen pontosan a britek által kiképzett és ejtőernyővel ledobott deszantosaik akciója volt, amelynek keretében Reinhard Heydrich tábornok ellen kíséreltek meg merényletet. Heydrich Hitler és Himmler után a harmadik legrangosabb személy volt a német vezérkarban, egyben pedig Csehország megszállásának véreskezű működtetője. Reménybeli legyőzése tehát egyszerre jelentett az ország lakói számára egy nemzeti ügyet, az őket 1938-ban cserben hagyó britek szemében pedig egy fontos stratégiai előrelépést.
Magyarul itt is ugyanaz a formula adott, amelybe a második világháborús (de tulajdonképpen bármilyen ellenállásról szóló) akció-thrillereket szokás csomagolni: a nagyon fontos vezetőt a jelentéktelen, kevés erőforrással rendelkező, de önfeláldozó és heroikus ellenállók megpróbálják legyőzni. És az Anthropoid sem képes továbblépni a náciellenes hőstörténetek elcsépelt dramaturgiájából: megkapjuk a megfelelő dózist abból, hogy ellenfelünk milyen borzalmas (bár a német elnyomásból a főcím után szinte semmit nem sikerül érzékeltetni), szereplőink hosszasan tervezgetik az egyébként pofonegyszerű akciót, és még egy rövid kettős ügynök-keresés is belefér a játékidőbe.
Amely még így sem túl mozgalmas: karakterívek híján és a figurák között kialakított konfliktusok sekélyessége okán főleg a szervezkedés részletei adják a forgatókönyv fókuszát, a történet közepére mozgatott merényletet követően pedig egy éles váltással annak utóhatása kerül a középpontba - azonban ott sem sikerül többet megfogalmazni a mindenkori ellenálló hősökre jellemző motívumoknál. A film rettentően üresnek érződik: alig ragad meg valamit a figurákból, a konkrét helyzethez kapcsolódó dilemmákból, még a nagy műgonddal korhűvé alakított prágai utcaképek is tévéfilmesen elnagyoltnak tűnnek.
Ugyanakkor ha a szkriptje nem is, a rendezése mindenképpen dicsérhető az alkotásnak, Ellis hibátlanul használja ki a karakterei szorult helyzetéből adódó feszültséget, időről időre beépítve egy olyan jelenetet, amikor karnyújtásnyira kerülnek a lebukástól. A fináléra pedig a legjobb akciófilmes rendezőkhöz méltó tűzpárbajt komponál, így ezzel végeredményben legalább akció-thrillerként többet hoz műve a minimumnál. Ugyanez igaz a Cillian Murphy - Jamie Dornan párosra, akik papírvékony figuráik ellenére is helyenként kifejezetten erős alakításokkal szolgálnak.
Azonban történelmi filmként az Anthropoid bőven felejthető darab, amely gyakorlatilag ugyanazokon a pontokat veszi végig, amelyeket a 8 évvel ezelőtti Valkűr is - pedig az sem volt már egy korszakalkotó mű. Úgy tűnik, a második világháború lezárulta után 70 évvel már nem lehet róla újat mondani, csak túlesni a szokásos tisztelgésen és emlékezésen, és az ezzel foglalkozó alkotók meg sem próbálkoznak többel. De a jövőre érkező (és egyébként Budapesten forgatott) újrázás még bebizonyíthatja ennek ellenkezőjét.
6,5/10
Az Anthropoid teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
