Robert Langdon előtt sok-sok évvel a magyar Bátky János olyan óriási titkok nyomát kutatta egy ősi walesi családi kastélyban, mint az örök élet, a rózsakeresztesek titkos legendája, mi pedig Szerb Antalnak köszönhetően máig istenien szórakozhatunk a kalandjain, amelyeken nem fogtak az évek. A zseniális könyv üvöltött a filmvászon után, mégis évtizedeket kellett várni, amíg Révész György nekigyűrközött a nem könnyű feladatnak, megkapta erősítésül a főszerepre Latinovits Zoltánt, és bátran belevágott a forgatásba. Az eredmény sajnos egy kicsit felemás lett, a film szórakoztató és érdekes, de a közelében sincs az alapjául szolgáló regénynek. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, elsősorban a kiváló szereplőgárda miatt, de kéretik hozzá egy kis türelem, ugyanis eltart egy darabig, amíg beindulnak a kalandok, és a végkifejlet sem az igazi, de határozottan helyre kis feldolgozás, amelyben egy picit eltévesztésre kerültek az arányok, így időnként csak kapkodjuk a fejünket, hogy most mi is történik. Nem született meg "a" magyar kalandfilm, de kellő humorérzékkel kezelve a meglehetősen lökött történetet és szereplőket, meglepődve konstatálhatjuk, hogy igazi kincsre bukkantuk ebben a nem mostanában készült alkotásban.

Bátky János (Latinovits Zoltán) békésen irodalmárkodik Londonban, mígnem egy estélyen találkozik Earl of Gwynedd-del (Darvas Iván), aki meghívja ősi walesi kastélyába, hogy kutatásokat folytathasson a könyvtárában. A főnemes családjának története azonban súlyos titkokat rejt, ugyanis az egyik őse Rózsakereszt volt, aki az örök élet megszállottja volt, és még mindig nem adta fel a reményt, hogy megfejtheti a létezés legnagyobb, végső titkát...

Hangyányit kaotikus a kezdés, Latinovits ugyanis annyira zseniálisan vezeti fel Bátky János nem hétköznapi karakterét, hogy nem tudjuk eldönteni, most komolyan kell-e venni ezt az egészet, vagy csak buli van. Aztán feltűnik a színen Ötvös Csöpi (azaz Bujtor István, aki ebben a filmben együtt játszott bátyjával, a Színészkirállyal), és máris a helyükre kerülnek a dolgok, lazulnak a pattanásig feszült idegek, hátra lehet dőlni, átadhatjuk magunkat a felhőtlen szórakozásnak. A látszat azonban eléggé csal, ugyanis tartalmat és mondanivalót is kapunk az erősen túltolt misztikus kalandok mellé, melyek közül a legerősebb érzelmi hatást azzal váltják ki az alkotók, hogy a fim elején és a végén hirtelen átváltunk dokumentumfilm üzemmódra, a hitleri Németország, a második világháború felidézése elég komoly dimenziókat tud adni a történetnek, el lehet gondolkodni azon, hogy milyen őrült kor következett azokra a boldog békeidőkre, amelyben az események játszódnak, és mekkora sötétség borult a világra.

Egyetlen percre sem kell komolyan venni ezt a filmet, amelyben kicsit nehezen indulnak be az események, de végül csak elkapja a nézőt a kalandvágy és izgatottan figyeli, meddig lehet fokozni még ezt a hihetetlenül csavaros történetet. Tobzódunk a műfajok között, krimi, romantika, akció, nyomozás kerül bevonásra olyan misztikus köddel, hogy öröm nézni. Az effektek mai szemmel nézve nem kicsit megmosolyogtatóak, de a remek zenével együtt kiválóan festik alá a történetet, egy idő után tényleg bele lehet feledkezni az egyre inkább elfajuló eseményekbe. Azonban a látvány sajnos eléggé alá lett rendelve a tartalomnak, sok fontos részlet kimaradt a könyvből, ezért összességében nem tud összeállni egységes egésszé a film, fájóan hiányzik a könyv zsenialitása. Viszont a férfi nézők megkapták az erősen alulöltözött Tordai Terit, nekünk lányoknak itt van Bujtor és természetesen Latinovits, aki igazi magyarosch virtussal teszi a szépet a szebbik nemnek.

Alapvetően sikerült megragadni a könyv hangulatát, azonban nem tartott ki a film végéig a lendület, a forgatókönyv jól sikerült, de az alapjául szolgáló alkotás közelébe sem ért, egyáltalán nem volt méltatlan a feldolgozás, sőt, nagyon jól lehet rajta szórakozni, de az a bizonyos plusz erősen hiányzik belőle, ami Szerb Antal művében megvan. Bátky karaktere került előtérbe, ami alapvetően nem baj, élmény megfigyelni, hogyan lesz az alapvetően felületes tudósból, aki szereti élvezni az életet, egyre inkább igazi kalandhős, az úri apátiából lassan, de biztosan eljut a cselekvésig, a végén ő érti meg jobban a történet lényegét, nem az earl és ez tragédiához vezet. Azonban így sajnos háttérbe szorulnak a Szerb Antal által kiválóan megírt egyéb karakterek, ami határozottan nem tesz jót a filmnek, mert a főhős karaktere nincs olyan jól kidolgozva, hogy elvigye a hátán a történetet.

Latinovits Zoltán nélkül ez a film nem érne semmit, abszolút felszabadultan éli bele magát az összetett karakterbe, nem hiába hívták színészkirálynak, a legutolsó lélekhéjat is lehántja a szerepéről. Bujtor István a rá jellemző laza stílussal mosott le mindenkit a vászonról a bátyja kivételével, Darvas Iván volt már jobb, Tordai Teri szép volt, Tímár Béla több jelenetet érdemelt volna, ahogyan  Kállai Ferenc, Tábori Nóra, Halász Judit, Schütz Ila és Moór Marianna is, Major Tamás szokásához híven remek volt, Esztergályos Cecília ismét hozta saját magát.

Elég sok negatívumot írtam a filmről, pedig csak az volt az egyetlen bűne, hogy rögtön azután néztem meg, hogy elolvastam a regényt, amit imádtam. Pedig jó és szórakoztató alkotásról van szó, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből. A magyar Da Vinci-kód jobb könyvben, mint filmen, összességében mégis egy nivós feldolgozás született, amelyet elsősorban a színészi alakítások miatt érdemes megnézni. Különleges kalandban lehet része annak, aki próbát tesz ezzel az alkotással, simán kenterbe veri Dan Brown könyvének filmváltozatát!

7/10

A Pendragon legenda teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.