Olyan jó álmodozni egy olyan jövőről, amelyben minden szép és jó, a reményeink valóra válnak, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Nos, Ménes Attila egyáltalán nem ilyen világba vezet el bennünket, a közeljövő Magyarországán játszódó regényében egy lepusztult, minden reményét elvesztett országot vizionál, amelyből kiveszett a szép és a jó, alantas ösztönök vették át az irányítást az emberek lelkében, a cél a túlélés, szó szerint bármi áron, aki gyenge, az alulmarad a létért folytatott nehéz küzdelemben. Szürkeség, szegénység, mocsok és szenny mindenütt, egy rohadó világ kulisszái között küszköd egy kis család a mindennapokkal. A végeredmény természetesen tragikus, azonban addig még sok minden történik hőseinkkel, akik nem is tudják, hogy az ő szempontjukból mennyire sorsdöntő napokat élnek át. Az őrült nagybácsi, a prostituáltként dolgozó anya, és a striciként tevékenykedő fiú sorsa fonódik össze, majd hullik szét ebben a jól kezdődő, remekül folytatódó, majd fájóan elnagyoltan végződő történetben. Erős dráma, de az eléggé közepes befejezés miatt a katarzis sajnos elmarad. Elsősorban ínyenceknek ajánlom Ménes Attila könyvét, amelytől garantáltan depressziósok leszünk, mégis érdemes rászánni az időt a nem túl hosszú kötetre, elsősorban az egyedi hangulata miatt.

A közeli jövőben járunk, valahol Magyaroszágon. Zuzmó egy elmegyógyintézet lakója, aki időnként hazaszökik a családjához, hugához, Lénához, és unokaöccséhez, Kenyérhez. A szokásos vásárra várják az elnököt, aki fontos bejelentésre készül. Azonban a népünnepély véres merényletbe fullad, a kis család tagjai pedig a saját szemszögükből mesélik el, hogyan élték meg ezt a napot...

Három teljesen különböző monológból ismerjük meg az eseményeket. Az őrült nagybácsi lenyűgöző gondolatait és világképét olvasva komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon nem neki van-e igaza, hiszen ezt a törpe jövőt talán csak a bolondok tudják elviselni. Léna történetében kilépünk a szűk térből, egy hosszú utazásból (a fiának indul túróért az asszony) megismerjük azt a lehangoló vidéket, az egyre jobban elállatiasodó embereket, a mindennapokat átitató agressziót, az érzelmek elkorcsosulását, a lelkek elveszítését. A fiú aspektusa a legszomorúbb és legtragikusabb, hiszen ő lett volna a remény, a jövő, de már 15 évesen elveszett, a saját anyját futtatja a túlélés érdekében, a pénzen kívül semmi sem érdekli, a sorsa pedig csak a bukás lehet.

Nagy kár, hogy a végére kifullad a regény, éppen azok a jelenetek sikeredtek sematikusra, amelyeknek igazán ütniük kellett volna, az első két rész után sajnos elég szembetűnő a minőségi romlás, de még így is eléggé szíven tudja ütni az olvasót ez a könyv, amelyben politika egy hang sincs, annál több lelki szenvedés és fájdalmas emberi sors. Iszonyúan reménytelen jövőt vázol fel nekünk Ménes Attila, őszintén remélem, ez egy olyan utópia, ami soha nem fog megvalósulni. Nem olvastam még mást az írótól, ezért nem tudom megmondani, hol helyezkedik el ez a kötet az életműben, de az enyhe csalódottság ellenére is figyelemre méltó alkotót volt szerencsém megismerni, kíváncsian várom kommentben a véleményeket azoktól, akik ismerik más alkotásait is.

A karakterek nagyon különbözőek, látszólag egyszerűek, valójában azonban rengeteg jelentésréteget hordoznak az ő kis történeteik. Az őrült Zuzmó valójában nagyon is realistán áll ahhoz a sarkaiból kifordult világhoz, amelyben élnie - pontosabban vegetálnia - rendeltett: elfogadja a dolgokat olyannak, amilyenek, nem lázad, abszolút kívülállóként létezik a szürke hétköznapokban. Léna nőként sokkal érzékenyebben éli meg a történeteket, mint a többiek, hiába prosti, mégis mély érzelmei vannak, őszintén szerette a férjét, a fiáért bármire képes (rendkívül zord időjárási körülmények között indul hosszú útra, hogy túrót szerezzen neki a hőn áhított palacsintához, minden veszélyt vállal érte), a munkájához ugyanakkor teljesen érzéketlenül áll hozzá, de enélkül valószínűleg nem is lenne képes végezni. A fiúnak nem sok pozitív tulajdonsága van, jellemző módon leghőbb vágya, hogy ő legyen az alvilági banda vezére, akire mindenki felnéz, rengeteg pénze van, és élet-halál ura a saját területén. Valójában egy túlfűtött kamasz, aki egy szebb korban kinőtte volna ezeket a vad vágyakat, ebben a romlott világban azonban vele statuálnak példát azok, akiket ő barátainak hitt.

Nagyon sürgősen magunkhoz kell vennünk egy szép adag boldogsághormont ennek a jó, de nagyon lehangoló könyvnek az elolvasása után, annyira bele tudja enni magát a zsigereinkbe a depressziós hangulata. Nem jó olvasni a sorokat, tépi a szívet és a lelket, mégsem lehet abbahagyni, egyre mélyebb bugyraiba jutunk az emberi léleknek, egyre erősödik az érzelmi hatás, hogy aztán pont a végére hamvadjon el az olvasói érdeklődés tüze. Egyszer minenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, de jó kedvünk biztosan nem lesz tőle.

8/10

A könyvet a Jelenkor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.