Kezdjük a világvégével. Essünk túl rajta, aztán térjünk át érdekesebb dolgokra.

Ez az év is igyekszik nagyon erős lenni a fantasy tekintetében, a Lépcsők városa mellett Az ötödik évszak is grandiózus, rendkívüli történetet ígért, igazi könyvélményt. Azt valóban alá kell írnom, hogy a fantasy irodalom egy újabb, ritka darabja született meg, amely szokatlan módon sokban a mi hétköznapi világunkra reflektál vissza, ami megérdemli, hogy az ember leüljön mellé és akár együltében ki is olvassa.

Olvastam már cikkeket, listákat arról, hogy milyen fontos egy könyv nyitó mondata, és melyek a legjobbak. Nem tudom, ennek mennyire van tényleg jelentősége, de a fenn idézett két mondat azért elég ütős kezdet volt, hogy rögtön megjegyezzem.

A regény egy érdekes világot mutat be, egy kontinenst, amelyen állandóak a földrengések, földcsuszamlások, a neve: Rezdületlen. A történelmet évszakokra bontják fel, aszerint, hogy mikor milyen katasztrófa sodorta a civilizációt a pusztuláshoz. Az emberek gyanakvóak, a társadalom rideg törvényeken alapul. A múltból fenn maradt romok, titokzatos obeliszkek a jelenben csupán a kudarc szégyenteljes emlékei, amelyek nem számítanak, mert akikhez tartoztak, nem voltak elég erősek az életben maradáshoz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az emberek között léteznek olyanok, akik befolyásolni tudják a földmozgásokat, megállítani, ill. elindítani azokat. Ők az orogének, akiket az Őrzők rendje kutat fel, hogy azután egy Fulkrum nevű intézményben tanítsák és neveljék őket, hogy uralni tudják az erejüket és ne veszélyeztethessenek másokat.

A könyv elején rögtön 3 történetszállal indítunk, és mindháromnak egy orogén nő, lány a főhősnője: az első Essun, aki eltitkolva az erejét éli az életét, mindaddig, amíg egy földrengés le nem buktatja őt, férje pedig megöli fiukat és elrabolja a lányukat, ő pedig bosszúra szomjazik. A történetét még furcsábbá tette az E/2-es szemszög, amivel eddig nem igazán találkoztam. A második a fiatal lány, Damaya, aki amint felfedezi, hogy mire képes, a családja kitagadja, az istállóba zárja és hívja az Őrzők rendjét, hogy tüntessék el őt, öljék meg, vagy vigyék el Fulkrumba. A harmadik pedig Szienit, aki már a fulrkumi rend szerint él és küzdi fel magát a ranglétrán, hogy önállóságot szerezzen.

A közöttük váltakozó fejezetek tartották meg számomra a regény feszességét, mert maguk a történetszálak nagyon szépen megírt, de sokszor (főleg az elején) nagyon ráérősek voltak. Nyilván az írónak egy teljesen új világot kellett megteremtenie és bemutatnia, ami késleltette a konkrét, izgalmas cselekményt, de szerencsére igaz lett a mondás, hogy ami késik, nem múlik, sőt, emiatt még nagyobbakat ütöttek a fordulatok. Olyan könyv lett a végeredmény, aminél nem érdemes többet felfedni a történetből, mert a meglepetés ereje a legjobb.

A tipikus író név rövidítése - N.K. Jemisin - valójában egy zseniális írónőt takar, aki nem véletlenül nők sorsán át mutatja be, hogy milyen Rezdületlenen az élet. Több feminista vonás is fellelhető, elgondolkodtató módon mutatja be, hogy egy-egy személyes tragédia, bántalmazás, elnyomás milyen hatással van az adott személyre és környezetére, és a szexuális kisebbségek helyzetére is kitér, vagy akár a feketék helyzetére az orogéneken keresztül. Ez lehet riasztónak hangzik, de szó sincs propagandáról.

A könyvet olvasva gyakran eszembe jutott, hogy vajon milyen lesz a Föld akár 100, 200 év múlva és mintha az írónő is elgondolkodott volna ezen, hogy milyen lehet olyan világban élni, ahol a bolygó egyre kevésbé emberbarát környezet, hogyan reagálhat erre a társadalom. Ez egy elég népszerű téma, sok véglet van, a könyvekben többször visszaköszön a metróalagutakba visszahúzódó emberiség, filmek terén a tavalyi Mad Max újra elővette a maga őrült teóriáit, valahol víz borítja a világot, és még több olyan film van, ami csupán a hatalmas katasztrófa bekövetkezését mutatja be, hogy mi marad utána, arról nem. Bár ez a regény is leginkább a mágikus képességgel rendelkező orogénekről szól, elég erős ez a mögöttes tartalom. Nem véletlenül.

A regény nagy sikernek örvend, így lassan talán kijelenthetjük, hogy a történelemből merítő fantasykról - például George R.R. Martin: A tűz és a jég dala - lassan elkerül a figyelem és egy újabb, akár aktuális társadalmi problémákat feszegető vonulat következhet.

A könyv természetesen egy trilógia nyitó darabja, a folytatásra angolul is még várni kell. Szerencsére nem lett túl nagy WTF a vége, így bírni lehet a várakozást.

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából olvashattam el.