Az amerikai Pixar és a japán Ghibli stúdiók az elmúlt években, évtizedekben olyan magasra tették a lécet animációs filmek tekintetében, hogy egy bizonyos életkor után már kialakulnak az emberben magasabb elvárások egy mese iránt is. Az eddigi példák alapján a Minyonokat is jegyző Illumination Entertainment nem tudja, de nem is igazán törekszik arra, hogy megugorja ezeket a megnövekedett igényeket, de ahogy megszokhattuk, most is kedves egy kedves és könnyed szórakozást biztosító filmet sikerült készíteni az egész család számára A kis kedvencek titkos élete cím alatt.
A stúdió hűen követi az eddig kitaposott utat, ami gyakorlatilag kimerül a folyamatos poénkodásban, mellette pedig a kevés rétegtartalomban és sztoriban. Ez utóbbi gyakorlatilag gyorsan megfogalmazható: egy Max nevű kutya számára az életet gazdája jelenti, ám most osztoznia kell rajta egy másik négylábúval. A két eb nem jön ki jól egymással kezdetben, de egy közös elkóborolás és hazatalálás után megtanulják elfogadni és megkedvelni egymást. Persze a kalandot a többi kis kedvenc is végig kíséri, akár segítő, akár hátráltató szándékkal.
Azonnal kiszúrható tehát ennyiből is, hogy történet tekintetében nincs sok újdonság. Elég csak a Toy Storyra gondolni, ami rendkívül hasonló cselekménnyel dolgozott mind a 3 részében, csak ezúttal beszélő játékfigurák helyett beszélő állatok vannak a középpontban. Amíg azonban a Pixar trilógiája folyamatosan friss tudott maradni, a Kis kedvencek titkos élete már a film nagyjából felénél erősen megfáradtnak tűnik. Ez az ismerős, teljesen kiszámítható történet mellett köszönhető az elcsépelt poénoknak is, hiszen ezekről sem lehetne azt állítani, hogy új keletűek lennének.
A kevés egyediség ellenére azonban mégis csak hazugság lenne azt állítani, hogy a poénok többsége nem működik. A nem egészen 90 perces játékidő nagy részében én is kellemesen elnevetgéltem és a mozit megtöltő gyerekekre és felnőttekre is igaz volt ez. Egy headbangelő pudlira önkénytelenül és kortól függetlenül is elmosolyodik az ember. A gondok igazán ott kezdődtek ilyen téren, amikor a Yarrow Cheney – Chris Renaud rendezőpáros egyszerűen túlzsúfolta a filmet gegekkel. Amikor már szinte minden pillanatban van valami gyermeteg állatság, amin nevetni kell, az egy idő után inkább lesz erőltetett és fárasztó, mint ténylegesen szórakoztató, legalábbis számomra.
Az erőltetettség amúgy sem áll távol a filmtől, ami helyenként próbál több lenni egy egyszerű animált vígjátéknál és random belesző a történetbe például akciójeleneteket, ám ezek működnek a legkevésbé. Karakterek szempontjából is a bevett jellemekkel találkozhatunk, mint például a szerelmes hős, a komikumra épülő sidekick-ek vagy éppen az őrült gonosz, aki esetünkben egy hófehér nyulacska. Itt is igaz lehet, hogy túl sokat akartak már a jóból egy kicsit a készítők és általánosan, a mozi egészére értve megállapítható egy csöppnyi túlzsúfoltság.
Bár, ahogy írtam, felnőttként is teljesen élvezhető a film, de mondjuk egy Pixar darabbal ellentétben, itt egyértelműen érezhető, hogy az elsődleges célközönséget a gyerekek képezik, amiről a faék egyszerűség jelleg árulkodik. Így mindent összevetve, a Kis kedvencek titkos életét senki sem fogja nagyon megbánni, ha kihagyja egy bizonyos életkor felett. Igaz, ennek az ellentéte is elmondható, miszerint megbánni sem nagyon fogjuk, ha ezzel ütünk el másfél órát, de erre célra meg számos jobb alkotást is lehet találni minimális kereséssel.
5/10
A Kis kedvencek titkos élete teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
