Az írói létnek nagyon sok szépsége van, de nagyon keveseknek sikerül megélnie ebből a szellemi tevékenységből. Ez manapság is így van, gondoljuk bele, milyen nehéz lehetett az 1900-as évek elején egy egyedülálló fiatal hölgynek.  Erdős Renée - nek mégis sikerült, ő volt az első magyar nő, aki meg tudott élni az írásból, korának egyik legnagyobb irodalmi celebje volt, viharos magánélettel, szikrázó tehetséggel. Sikerének titka az volt, hogy bátran felvállalta és meg is írta, hogy egy nő hogyan élni meg az érzelmeit, a szerelmeit. Nem bulvárt írt, költőnek indult, mégis regényei tették széles körben ismertté és gazdaggá. Olyannyira, hogy villát tudott venni Rákoshegyen, amely ma múzeumként funkcionál. Hiába volt rendkívül népszerű, mára mégis feledésbe merült a neve, jómagam is csak Nyáry Krisztián egyik könyvéből szereztem tudomást róla. Felkeltette az érdeklődésemet az egyénisége, ezért nagyon kíváncsian kezdtem bele Menyhért Anna regényes életrajzába, amelyből olvasmányos, de tartalmas stílusban ismerkedhetünk meg az írónő sorsának 1899-1906 közötti alakulásáról. Nem korszakos remekműről van szó, de egyszer mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, amelyből kaphatunk egy kis ízelítőt abból, milyen különleges személyiség volt Erdős Renée. A jó hír az, hogy lesz folytatás, amit én már most nagyon várok!

1905. július 3-án Bródy Sándor író szíven lőtte magát, mert nem tudta elviselni, hogy szakítottak szerelmével, Erdős Renée-vel. Túlélte a sérülést, a kor legismertebb írónője előtt azonban a történtek miatt minden kapu bezáródott az irodalmi életben, kénytelen volt külföldre távozni. A regényből megtudhatjuk, mi vezetett eddig az eseményig a pár életében, hogyan lett egy szépen induló szerelemből pusztító szenvedély, miért nem tudott férfi felnőni a helyzethez, hogy egy erős és független nővel kellett volna egyenrangú kapcsolatban élnie...

Ehrental Regina egy győri kocsmáros lánya volt, aki egy családi örökségnek köszönhetően azért költözött a fővárosba, hogy színészi tanulmányokat folytasson. A színpad azonban nem volt az ő világa, az íráshoz azonban különleges tehetsége volt, a szerencse sem hagyta cserben, ezért hamarosan a pezsgő irodalmi élet kellős közepén találta magát. Nem jött könnyen és gyorsan a siker, néhány év múlva azonban már saját lakásában éli a korban egy nő számára meglehetősen szabados életét, egészen addig a végzetes pillanatig, amíg bele nem szeret Bródy Sándorba. Kettejük tragédiája az volt, hogy a lány olyan kapcsolatra vágyott, amelyben egyenrangú félként kezelik, a férfi azonban a hagyományos nemi szerepeket preferálta, miközben elvárta Renée-től, hogy önálló alkotó legyen. Ez a feldoldhatatlan ellentét vezetett az akkoriban nagy port felverő öngyilkossági kísérlethez, amely romba döntött egy ígéretesen induló irodalmi karriert. Hosszú távon azonban mégis az írónő profitált ebből a nehéz élethelyzetből, hiszen talpra kellett állnia, újra kellett terveznie az életét, amelyhez megvolt az ereje, mert tanult a Bródyval elkövetett hibáiból, megtanulta, hogy saját magán kívül senkire sincs szüksége ahhoz, hogy teljes életet tudjon élni.

Nagy utat járt be ez a fiatal lány, aki nem tudom, honnan merítette az erőt ahhoz, hogy a 20. század elején belevágjon abba a kalandba, hogy nőként az írásból tartsa el magát. Sokszor még ma sem veszik mindig komolyan az írónőket, az 1900-as évek elején Erdős Renée igazi úttörő volt, aki sikerrel vette az akadályokat, köszönhetően annak, hogy bátran le merte írni,  milyen érzelmi viharok dúlnak a női lélekben, nemcsak provokatív volt, hanem kiemelkedően tehetséges is, nem véletlen, hogy hatalmas rajongótábora volt mind a férfi, mind a női olvasók körében. Nem fogta vissza magát (miért tette volna?), nem volt éppen eseménytelen a magánélete, úgy élt, ahogy neki tetszett és azzal, aki neki tetszett. Ez ma már természetes, de abban a korban hatalmas merészség volt egy nőtől, Erdős Renée valóban figyelemreméltó egyéniség volt.

A könyv jól szerkesztett, hatásos a kezdés, felkelti az érdeklődést, majd ráérősen megismerkedhetünk a fiatal lány küzdelmeivel, szerelmeivel, bepillantást nyerhetünk a mindennapjaiba. Menyhért Anna író és irodalomtörténész, évek óta kutatja Erdős Renée életét (amelyről mint megtudjuk, rendkívül kevés információ állt rendelkezésre, ami megdöbbentő, ahhoz képest, hogy korának ünnepelt írónőjéről van szó), a regényben éppen csak annyit tett hozzá a valósághoz, hogy még hihető maradjon a történet, de ne vesszen el az olvasmányélmény sem. A fejezetek elején megismerkedhetünk az írónő egy-egy versével is, amelyek még mai szemmel nézve is megdöbbentően szókimondóak és nőiesen romantikusak. Fejest ugrunk a kor irodalmi életébe, szerkesztők, írók, költők hétköznapjaiba csöppenünk, Molnár Ferenc olyan természetességel jelenik meg a történetben, mint Bródy Sándor. Nem kerül elhallgatásra az sem, hogy az írók bizony nem könnyű emberek, az a láng lélek, amely ahhoz kell, hogy felgyútsa a papírost, amelyre az alkotások lejegyzésre kerültek, sokszor saját magát égette el, és rengeteg kínt okozott annak, aki megpróbált együtt élni vele.

Szinte mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést ez a jól megírt regényes életrajz (ami már önmagában különleges műfaj, nem nagyon találkoztam vele mostanában), amely szórakoztatóan ismeretterjeszt, felhívja a figyelmet egy méltatlanul elfelejtett alkotóra. Nem túlzóan feminista a hangvétel, inkább arra koncentrál, hogyan élte meg Renée azt a különleges helyzetet, hogy első nőként küzdött ki magának helyet a magyar irodalom tabelláján. Maradt bennem egy kis hiányérzet a könyv elolvasasa után (jól felépítettek a karakterek, viszont túlságosan szájba rágósan lett bemutatva, hogy Bródy mennyire méltatlan volt Renée szerelmére), de egyetlen pillantra sem éreztem unalmasnak a történetet, alig várom, hogy megjelenjen a folytatás, és megtudjam, hogyan kezdte újra az életét az írónő külföldön, és hogyan kapaszkodott vissza a gödör aljából a siker legmagasabb csúcsaira. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, amely elég könnyed ahhoz, hogy tökéletes választás legyen a nyaraláshoz, mégis méltó emléket állít egy rendkívüli asszonynak.

8/10

A könyvet a General Press kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.