Tudod-e, mi az, hogy poéta? Aki jobban fél, mint a többi ember! Aki mélyen hisz abban, hogy puszta szavakkal meg lehet menteni az embereket. Aki mindentől fél, de a legjobban önmagától, és akkor szabadul fel az őt nyomasztó szorongástól, amikor kiderül, hogy nem hiába hitt ebben az elsőre ordas nagy butaságnak tűnő képzetben. Mert mindig segít a képességes költők és írók által magasba röptetett szó, extrém esetekben életet is menthet, nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. Darvasi László egy ilyen történetet mesél el nekünk, amely nem könnyen ejti rabul az olvasót, de utána már nem ereszti, egyre szomjasabban issza a szemével azt a mágikusan realista prózát, amely a szerző sajátja. Őszinte, vulgáris, az emberi lelket és a világot önmaga valóságában  boncolgató stílusban ismerjük meg Szeged történelmének egy nem túlságosan felemelő részletét, nevezetesen az 1728-as boszorkánypereket. Letaglózó olvasmányélmény!

1728-ban egy vándor könyv - és szókereskedő, Taligás Bécsbe érkezik, ahol Wolczbein titkos tanácsostól azt a merőben furcsa feladatot kapja, hogy kísérjen el egy süketnéma fiút Szegedre, ahol rendkívül feszült a helyzet, a város vezetése nem éppen finom módszerekkel próbál úrrá lenni a feszültségen. Elkezdődnek a szégyenteljes boszorkányperek, Taligás pedig a maga számára is meglepő módon megpróbál megmenteni két ártatatlan lelket a máglyák tűzétől. Vajon sikerül neki?

Darvasi László 1962-ben született Törökszentmiklóson.1986-ban diplomázott Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. 1989-ig tanított, azóta íróként és újságíróként dolgozik. Sokáig Szegeden élt, 1993 óta az Élet és Irodalom főmunkatársa. Műveiért rengeteg szakmai díjat zsebelhetett be, külföldön is ismerik a nevét, mert több műve is megjelent franciául, németül és hollandul. Színházi darabot is írt, legismertebb regényei A könnymutatványosok legendája és a Virágzabálók, tavaly jelent meg Isten.Haza.Csal. című novelláskötete. Jelentős életműről van szó tehát, nekem azonban eddig egyetlen könyvéhez sem volt szerencsém, ezért nagyon kíváncsian kezdtem bele az olvasásba. Kezdetben egyetlen szót sem értettem belőle, annyira in medias res estünk bele az események folyamába, aztán lassan, de biztosan tisztulni kezdett a kép, és bizony elég sokáig tartott, amíg a 327 oldalas könyv végére értem, mert folyamatosan visszalapoztam egy - egy  zamatosabb mondathoz, annyira jólesett ízlelgetni őket.

Valós eseményeken alapul a történet, a szegedi boszorkányperek valóban megtörtének a valóságban is, és pontosan olyan brutálisak és értelmetlenek voltak, ahogyan az író megörökítette őket a regényben (ő maga végzett kutatásokat a témában). Az emberi butaság és a hatalomvágytól, kisebbrendűségi érzéstől eltorzult sötét lélek vezetett ezen szégyenteljes eseményekig, amelyek a könyvben meglepően rövid leírást kaptak, csak a 170-dik oldalon érkezünk meg Szegedre, és az utolsó néhány tíz oldalon valósulnak meg ezen rút események. És mégsem unalmas a könyv, Taligás kalandjai ugyanis annyira érdekfeszítőek éppen a hétköznapiságuk miatt, hogy alig győzzük követni őket. A főhős, akinek a szemén keresztül megismerjük a történetet, igazi kívülálló, nem tartozik sehová, csak él befelé a világba, egyetlen tulajdona a taligája, a könyvekért és a szép szavakért él. De éppen azért, mert a semmiből jön és a semmibe távozik, nagyon jól meg tudja figyelni az embereket, akikkel találkozik  céltalan vándorlása során. Rengeteg sorsba pillanthatunk bele neki köszönhetően, a gyermekét elhajtani akaró asszonytól az elhagyott török lányig, gazdagok, szegények, akik élik a maguk kis életét, látszólag nincs közöttük összefüggés, aztán a végére természetesen kiderül, hogy nagyon is összegabalyodnak a cselekmény szálak, amelyek a végén brutálisan egyszerűen oldódnak fel.

Többféle műfaj keveredik a regényben, akad itt romantika (nem éppen a szirupos fajtából, inkább a naturálisból, testnedvektől csatakosak a sorok sokhelyütt), krimibe illő nyomozás (vajon miért kellett a süketnéma fiút elvinni Szegedre? és mi köze mindehhez egy gyertyaárusnak és táncmániában szenvedő lányának? jobb lett volna nem megtudni, tényleg), valamint rengeteg híres és kevésbé ismert idézet mindenféle műfajból, ráadásul az 1700-as években élt emberek mindennapjait is megismerhetjük, tehát igazi időutazást tehetünk Darvasinak köszönhetően. Taligás vonzza az extrém helyzeteket, így kerül abba a helyzetbe, hogy hosszú útját egy süketnéma fiúval és egy üvegbe zárt gnómmal kell megtennie, akiket rajta kívül senki sem ért meg. Jelentős jellemfejlődésen megy át, ugyanis ő, aki teljes mértékben ki akart maradni a világban létező folyamatokból, azon kapja magát, hogy gondolkodás nélkül kockáztatja az életét és a még ennél is fontosabb könyveit barátai megmentése érdekében.

Nem könnyed, szórakoztató olvasmány, inkább ínyenceknek való, és mindenkinek, akit le tud nyűgözni az egymás mellett sorakozó varászlatos szavaka sora. Mágikus utazásra visz bennünket Darvasi, amelyben nem a cél, hanem az oda vezető út a fontos, mindent megtudunk a szegedi boszorkányperekről, de nem ez az igazán fontos, hanem az, hogy mennyire sötét titkok lappanganak az emberi lélek legmélyebb bugyraiban. Félelmetesen elgondolkodtató könyv, minden oldalon van legalább egy mondat, amelyik olyan erősen üt, hogy fájdalmasan megdobogtatja a szívünket. Nem tudunk meg új igazságokat, csak ismét szomorúan szembesülünk azzal, mennyire pusztító tud lenni az emberi természet. Kötelező darab!

10/10