Legendáról életrajzi könyvet írni hatalmas rizikó, pláne, ha egy családtag vállalja magára a nem túl hálás feladatot, hiszen könnyen mondhatnánk rá, hogy nyilván elfogult vele. Korcsmáros Pál fia azzal oldotta meg ezt a problémát, hogy elsősorban dokumentumok (levelek, naplók, stb.) alapján foglalja össze édesapja életművét, csak összekötő szövegeket írva fűzi össze a magyar képregény meghatározó alakjának mindenre kiterjedő bemutatását. Nem szépíti a valóságot, tényként közli velünk, hogy Korcsmáros Pál megrögzött szoknyavadász volt (nem véletlen, hogy annyira dögös női alakokat rajzolt), édesanyjának nem volt éppen egyszerű az élete mellette, viszont nagyszerű apa volt, aki mindent megtett a családjáért. Többfunkció könyvről van szó, nemcsak a kiváló rajzművész életét ismerhetjük meg belőle, hanem a magyar képregény megszületésének történetét is, és a családfa is kellőképpen bemutatásra kerül, szórakoztató, mégis tényszerű stílusban. Az egész könyv olyan, mint egy Korcsmáros képregény: kicsit groteszk, ugyanakkor nagyon is életszagú, emberközpontú és mindenek felett karakteres.
Korcsmáros Pál fia és unokája hozta létre a Képes Kiadót, elsősorban az életmű méltó módon történő megőrzése érdekében, a sok kiváló képregény után megszületett az életrajzi kötet is, amelyből megismerhetjük a zseniális alkotó magán és szakmai életének legfontosabb momentumait. Rengeteg illusztrációval, gyerekkorunk kedvenc képkockáival örvendeztet meg bennünket az író, akinek köszönhetően rengeteg nem közismert információt tudhatunk meg a képregény mesteréről...
Idén 100 éve született Korcsmáros Pál, akit gyerekkorunk óta ismerünk, és az újonnan kiadott, felújított képregényeinek köszönhetően a gyerekeinket is meg tudjuk fertőzni munkái iránti rajongásunkkal. Mindig azzal áltattam magam, hogy engem aztán hidegen hagynak a képregények (mínusz a Rejtő-adaptációk imádata ugyebár), erre tessék, a könyvet lapozgatva kiderült, hogy már tinikoromban reménytelenül szerelmes lettem a műfajba, rongyosra olvastam ugyanis annak idején A beszélő köntöst, A Verne-sorozatot, Sherlock Holmes kalandjait, a Monte Christo grófját, A három testőrt és megannyi kedvencet, vagyis úgy lettem Korcsmáros - rajongó, hogy észre sem vettem. Évtizedek óta Füles-előfizető vagyok, már nem emlékszem rá, de biztosan abban olvastam először ezeket a képregényeket, amelyek valamikor megvoltak külön füzet formájában is, de az idők során valahogy eltűntek a könyvespolcomról, így jobb híján kénytelen vagyok megvárni, amíg a Képes Kiadó újból kiadja őket, és ismét átminősülhetek gyerekké, amikor belemerülök a számomra oly kedves emlékeket idéző képregényekbe.
Korcsmáros Pál újságírónak készült, de poltikai okok miatt ez a pálya zárva volt előtte, ezért meg kellett találnia azt a területet, amellyel egyrészt biztosítani tudja saját és családja megélhetését, másrészt ki tudja élni kreatív engergiáit. Szerencsésen egymásra találtak a Füles című újsággal, melynek eredményeként eljöhetett a magyar képregény aranykora és művészi szintre emelése. Habár a Rejtő - regények adaptációja a legismertebb munkája, ugyanakkor rengeteg irodalmi művet fordított le képes nyelvre, rengeteget dolgozott, melynek eredményeként hatalmas életművet hagyott ránk. Különleges képessége volt, hogy mindkét kezével tudott rajzolni, és ez bizony nagyon jól jött, ha nagyon közel volt a leadási határidő. Autodidakta módon tanulta ki a mesterségét, és az évek során világszínvonalú alkotó lett belőle, olyan minőséget hozott a magyar képregény világába, amelyet nem könnyű megtartani és főként felülmúlni az utódainak ebben a sajnos nem túlságosan komolyan vett műfajban.
Érdekes, hogy mennyire nem köztudott, hogy háborús hősről van szó, aki a második világháborúban nagyon sok ember életét mentette meg azzal, hogy dokumentumokat hamisított a számukra. Nem indult könnyen a pályája, nehezen jött a siker, talán éppen ezért tudta megbecsülni, amikor egy ország kedvence lett. Nem vagyok eléggé szakértő a műfajban ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni, miért is tudott kimagaslóan eredeti lenni, a könyvben azonban szerencsére többen is megosztják velünk ezirányú gondolataikat, így teljes képet kaphatunk szakmai pályafutásáról. A családi anekdoták kedvesek és kegyetlenül őszinték, nem idealizálják a családfő alakját, ugyanolyan esendő ember volt, mint bárki más, nem jobb és nem rosszabb, "csak" tehetségesebb, szorgalmasabb és zseniálisabb.
Megdöbbentő volt olvasni, mennyire nehéz volt előkeríteni a képregényeket, archívumok mélyéről kellett előbányásznia a kincseket érő oldalakat az utódoknak, akik a semmiből indulva jól prospreáló kiadót hoztak létre apai örökségükre alapozva. A Képes Kiadó történetét is megismerhetjük, és jól ledöbbenhetünk azon, mekkora munka a Korcsmáros-képregények felfrissítése, modernizálása.
Egyetlen hibát tudok felróni ennek a remek könyvnek, kissé eklektikus a szerkesztése, a családi szálak pedig hanygyányit bonyolultan kerültek bemutatásra, de mindenképpen méltón emlékezik meg Korcsmáros Pálról. Szerethető alkotás, amelyet nem csak a képregények szerelmeseinek ajánlok, hanem mindenkinek, akiben szép emlékeket ébreszt a kiváló művész életműve, és szeretne többet megtudni róla annál, mint amit egy átlagos életrajzban olvashatna róla. Erősen ajánott darab!
9/10
