Mindig van egy rohadt szellem. Pontosabban mindig van egy rohadt bátor ró, aki veszi magának a bátorságot, és megidézi Shakespeare szellemét. Christopher Moore nem volt szívbajos, szabadjára engedte nem éppen hótiszta és egysíkú fantáziáját, és a maga sajátos stílusában újraértelmezte az avoni hattyú két darabját, az Othellót és A velencei kalmárt, és ráadásnak hozzácsapta még Edgar Allen Poe "Egy hordó amontillado" című novelláját is. A végeredmény pedig egy totálisan elszállt, az eredetikre csak nagy vonalakban hasonlítható, teljesen a feje tetejére állított történet lett, amelyben drámai erő nem sok, ám annál több pajzánság, zamatos káromkodás, őrületes kaland és váratlan fordulat érhető tetten. Tökéles választás a nyaralásra ez a könyv, de előre figyelmeztetnék mindenkit, hogy lehetőleg a tömegtől távol essen neki, mert képtelen lesz gátat szabni a folyamatos nevetőgörcsnek, kimelekedően vicces alkotásról van szó!
A 13. század vége felé járunk, Velencében. Tarsoly, a rendkívül éles észjárású és a tőrrel sem utolsó módon bánó, nem túl magas növésű főállású bolond gyásztól sújtva érkezik a városban azon diplomáciai ügyben, hogy királynője nevében ellenezze a készülő kereszteshadjáratot a dózsénél. Azonban hamarosan abban a nem túl felemelő helyzetben találja magát, hogy befalazták egy pincébe, amelyben rajta kívül egy erősen kéjvágyó vízi szörnyeteg is leledzik. Nagy nehézségek közepette kiszabadul a börtönéből, és elindul bosszút állni az őt ért sérelmekért..
Nőiesen bevallom, eddig még nem volt szerencsém Christopher Moore egyetlen könyvéhez sem, mely hiányosságomat úgy érzem, viharsebesen pótolnom kell, ugyanis már az első oldalak után folyt a könnyem a nevetéstől. Az író 1957-ben született az ohioi Toledoban, 19 éves korában költözött Kaliforniába, jelenleg San Fransiscóban él. Igen sokféle foglalkozást űzött első könyve, az Ördögöd van! 1992-es megjelenése előtt, azóta azonban megállás nélkül szórakoztatja önmagát és a közönséget, esze ágában sincs gátat szabni átlagon felüli és rendkívül egyedi humorának. Legismertebb műve a Biff evangéliuma, illetve a Vérszívó Démonok, Totál szívás és Csak egy harapás című kötetekből összeálló Love Story-trilógia.
A velencei sárkány a Bolond című könyv folytatása, amelyet én nem olvastam, de nem szükséges az előzmények ismerete, teljesen önálló történettel bíró alkotásról van szó. Bátor vállalkozás Shakespeare közismert színműveinek humoros átirata, mert nagyon eredeti szöveget kell rittyenteni belőle, hogy háttérbe tudjanak szorulni az angol bárd klasszikus sorai. Ebben az esetben ezzel nincs gond, olyan sodróak az események, és olyan poéncunami zúdul a mit sem sejtő olvasóra, hogy garantáltan nem lesz ideje és energiája azon törni a buksiját, hogy most vajon melyik darab melyik részletét forgatja ki teljesen az író.
A legjobb részek sajnos olyan alpáriak, hogy úri nevelésem tiltja a kiemelésüket, azonban néhány visszafogottabb kedvencet azért idéznék: "Reménytelen ribanc vagy, Nerissa. Kikérem magamnak: igenis tele vagyok reménnyel." "Milyen feslett ringyó is a sors, ha az ember napjának fénypontja pár rohadt sellőmerénylet". Pék Zoltán fantasztikusan fordította magyarra Christopher Moore agymenéseit (felhívnám a figyelmet a válogatottan ízes káromkodásokra), öröm olvasni a sorokat, amelyek azon túl, hogy hihetetlenül viccesek, utánozhatatlan hangulatot is tudnak adni a könyvnek.
Szerény véleményem szerint Shakespeare művei azért nem tudnak kimenni a divatból, mert örök emberi érzelmeket és tulajdonságokat örökítettek meg, a szerelem, a gyűlölet, a hatalom és pénzvágy ugyanolyan ma is, mint sok évszázaddal ezelőtt. Christopher Moore-nak esze ágában sincs a nagy klasszikushoz mérni magát, ő csak szórakoztatni akarja a közönégét, és ezt a célt teljes mértékben el is éri. Kell egy bizonyos nyitottság a humor értékeléséhez, de aki szerette a Monty Phyton - filmeket, az biztosan nem fog csalódni. Azon lehet vitatkozni, hogy tartalmaznak-e valódi mélységet az író rendkívül vicces sorai, de szerintem nem baj, ha nem, a cél nem a mester túlszárnyalása volt, hanem egy poénos, mégis tartalmas írásmű, amelyen betegre tudja nevetni magát mindenki, aki ad egy esélyt Christopher Moore-nak.
Sárkányszex. Ilyesmi is előfordul ebben a műfajilag nem igazán behatárolható alkotásban, amelyben szabadon szárnyal a fantázia, térdig gázolunk a vérben, a paráznaságban, az intrikában, a bosszúban és a kalandokban. Nem kíméli a rekeszizmokat a szerző, apait-anyait belead azért, hogy a munkában/családban/párkapcsolatban/akármiben megfáradt olvasó visszanyerje a jókedvét. Nem hibátlan darab, a közepe táján akad egy kis üresjárat, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek a könyvnek, amelynek köszönhetően még mindig nem tudom letörölni a mosolyt a pofimról. Kiváló választás a Christopher Moore-szűzesség elvesztésére, azonban mindenki csak a saját felelősségére kezdjen bele a történetbe, mert jó ideig garantáltan nem fog tudni szabadulni a hatása alól!
9/10
A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
