Manapság újra nagy divattá vált visszanyúlni a múlt klasszikusaihoz, elég ha csak a megszaporodott Shakespeare-újragondolásokat, adaptációkat nézzük. Egy korábban sikeres könyvet, filmet, színdarabot vászonra vagy képernyőre vinni azonban csak látszólag könnyű próbálkozás: az előd hírneve épp akkora átok egy újragondolás tekintetében, mint áldás, hisz az egyszer már feldolgozott történethez hozzá kell csapni valami olyan pluszt, ami indokolja a "leporolást". A BBC ezúttal Agatha Christie egyik legnépszerűbb, egyben egyik legtöbbször feldolgozott művét, a Tíz kicsi négert vette elő, hogy egy nagyszerű szereplőgárdával háromrészes (itthon 2 részben vetíti a Cinemax) minisorozatot fabrikáljon belőle.
Egy baljós szigetre tíz, egymás számára ismeretlen utazó érkezik, mindegyikük egy Mr. és Mrs. V. A. Lacky (U. N. Owen) által írt levélre hagyatkozva érkezik. Bár gyanús, hogy a szigeten álló házban csak a két ottani dolgozót találják, nem törődnek a dologgal, és míg a házigazdákat várják, vacsorázni kezdenek. Aztán egyszer csak fura halálesetek történnek, és válogatott módszerekkel, valaki meggyilkolja a vendégeket. De ki a gyilkos?
Agatha Cristie-t vászonra vinni nehéz, ha valaki valóban jó filmet akar csinálni, ez a Tíz kicsi néger esetében hatványozottan igaz. A történet ugyanis szimplán a karakterekre támaszkodik, az ő fejlődésükből, a múltjuk feltárásából, és az egymás között lobbanó interakciókból építkezik a sztori, amely úgy nagyszerű krimi lenni, hogy közben a szereplőkön keresztül nem rest a háborút, az igazságszolgáltatást vagy az egészségügyet kritizálni.
A Tíz kicsi katona szereposztása nagyszerű. A 10 főszereplő között fellelhető például Charles Dance, aki a Trónok harcából, Tywinként lehet ismerős, de megjelenik az (ezúttal szó szerint is) veterán Sam Neill, a Hobbitból megismert Aidan Turner, a Black Sails Flintje Toby Stevens, valamint a Pacific Rimben és a Trónok harcában is feltűnő Burn Gorman. A minisorozat sikeressége abszolút rajtuk állt, vagy bukott, hisz egy ennyire karakterközpontú sztori sarkalatos pontjai a színészek, akikben szerencsére nem kell csalódnunk, mindenki jól hozza a sztori fő csavarjait alkotó jellemfejlődéseket (vagy jellemfelfedéseket), ebből adódóan a sorozat által kitöltött három óra nagyszerű kirakóst jelent a krimirajongók számára.
A Craig Viveiros által vezetett készítőgárda persze nem bízta a véletlenre a dolgokat, és ahol lehetett, megpróbáltak a történet mögé még azoknak is erős hatásfokú suspense-t alkotni, akik már ismerték a korábbi történetet, hisz ki tudja, miben változtathatták meg az eredeti sztorit? A hangulat lebilincselő mivoltát mindenesetre nagyszerűen festik meg a karakterek múltjait feltáró flashbackek, valamint a sziget komorságából és az időjárásból adódó éj fekete hangulat.
A Tíz kicsi katona tehát "egyszerű" krimiként, valamint Agatha Christie-adaptációként is megállja a helyét, mert egyfelől a mostanság újra szavatos gondolatokat friss keretek között tudják tartani (annak ellenére, hogy a sztori 1939-ben játszódik), másrészt a Christie-i hagyományokat figyelembe véve nem próbáltak meg túlzottan vérbő képsorokat erőltetni a műbe, hanem kimért pontossággal vázolják fel a karaktereket, és a történet mögött álló mozgatórugók feltárását. A finálé előkészítése, valamint a lezárás pedig egyszerűen zseniális, bár narrációval talán még ennél is nagyobbat üthetett volna. Valahogy így kell úgy adaptációt készíteni, hogy az ne pénzhajhász maszlagnak tűnjön.
9/10
A Tíz kicsi katona teljes adatlapja a Magyar Filmadatbázis (MAFAB) oldalán
