Van az úgy nálunk lányoknál, hogy nagyon elegünk lesz a pasikból, és muszáj kirúgnunk a hámból. Mindenkinek megvan a saját módszere erre a helyzetre (én jól nevelt antialkoholista úrilányként maximum elmegyek egy hosszabb hétvégére az ország másik végébe), de lássuk be, legbelül mindannyian olyan bevállalósak szeretnénk lenni, mint 25 évvel ezelőtt Thelma és Louise Ridley Scott filmjében. A szakadékot kihagynánk, köszi (egyik pasi sem ér ennyit), de egy zöld Thunderbird, egy kis vadulás és persze Brad Pitt bármikor jöhet (szigorúan abból a korszakából, amikor Angelina Jolie még nem csinált belőle tucatapukát). Mekkora kaland lenne végigsuhanni a híres amerikai aszfaltúton, teljesen szabadon, és jól helyretenni a macsó pasikat, nem igaz? Aztán persze győz a józan ész, és inkább megnézzük újra a filmet, amelyen ennyi év után sem fog az idő, és máig páratlan a maga nemében, azóta sem született ilyen erős feminista road-movie. Megunhatatlan!
Thelma (Geena Davis) elhanyagolt feleség, akit férje, Darryl (Christopher McDonald) nem becsül semmire, ezért alig várja már, hogy végre elutazhasson egy hétvégére kikapcsolódni barátnőjével, Louise-zal (Susan Sarandon). Jól indul a bulizás, azonban egy hirtelen felindulásból elsütött fegyver miatt hirtelen bűnözőkké válnak az alapvetően teljesen ártalmatlan hölgyek. Először nagyon megijednek, aztán elkezdik élvezni a veszélyes életet, a kalandnak azonban sajnos nem lehet happy end a vége...
Ridley Scott életműve finoman szólva is erősen hullámzó, de én részemről már a Gladiátor miatt megbocsátottam neki minden ballépést, a Thelma és Louise pedig örök kedvenc maradt. Nőiesen bevallom, ifjabb éveimben Brad Pitt kockahasa tette rám a legnagyobb hatást (ahogyan végigpásztázta a kamera azt a kidolgozott testét, az felejthetetlen), de mára már egy kicsit megkomolyodtam, a karakterfejlődést és az utánozhatatlan hangulatot is értékelem benne. Hihetetlen, hogy a tesztoszterontól csöpögő ókori macsóról és a két, mára már feminista ikonná vált hölgyről készült filmet ugyanaz a rendező alkotta, és mindkettőben be tudta mutatni a látványos körítés mellett az emberi lélek legmélyebb, legféltetebb bugyrait. A Thelma és Louise igazi női mozi, csajosan dögös, mégis szívbemarkolóan drámai, az utolsó negyedóra egy kőkemény akciófilm, a lezárás pedig simán tökéletes. Utánozhatatlan egyveleg!
A 90-es évek elején még igazi kuriózum volt egy olyan film, amelyben a nők fegyvert ragadnak, és jól kiosztják a férfiakat. "Ha egy lány úgy sír, mint ez itt, akkor nem szórakozik jól.". Ez az ikonikussá vált mondat ma már talán nem szól akkorát, mint akkoriban, de attól még aktuális, és fel tudja hívni az erősebb nem képviselőinek a figyelmét arra, hogy talán jobban meg kellene becsülnie azokat a nőket, akikkel összehozta őket a sors. Nem fest túl szép képet a pasikról a rendező, Thelma férje egy egoista vadbarom, Brad Pitt pedig nagyon drágán méri a szerelmes órák számát (bár szerintem akkoriban simán megért 6700 dollárt a fiú), a kamionsofőrt inkább hagyjuk (megérdemelte azt, amit kapott az a kis senkiházi), de azért akad pozitív (abb) karakter is a filmben. Jimmy szereti Louise-t, bár a maga módján, és nem jön rá, hogy elkésett a lánykéréssel, a felügyelő pedig erősen apafiguraként viselkedik a történetben.
Nem vagyok vad feminista (véleményem szerint mindenkinek saját magának kell kivívnia a tiszteletet maga iránt, ne várja el automatikusan), de jólesett végignézni, hogyan lett a nem túl bátor hétköznapi lányokból igazi kemény csaj, akik ki tudnak állni magukért, nem kell nekik férfi ahhoz, hogy szembenézzenek a problémákkal. A barátságról is szól ez a kiváló alkotás, a két nő kapcsolata folyamatosan mélyül el (egyáltalán nem szexuális értelemben), maguk sem gondolták volna, hogy pont akkor találnak igazán magukra, amikor teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek. Várható, hogy ezt az ámokfutást nem fogják megúszni, mégis szívfacsaró a záró jelenet, megérdemelték volna, hogy újrakezdhessék az életüket, de ehhez a filmhez ez a lezárás volt a tökéletes. Egyetlen gyenge pontot tudok említeni a filmben, a közepe táján, amikor bepánikolnak a lányok, a Jimmy-s szál egy kicsit szirupos, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.
Tökéleteseten sikerült kiválasztani a főszereplőket, Susan Sarandon és Geena Davis párosa verhetetlen, pedig mindketten igazi hollywoodi nagyágyúkat ütöttek ki a nyeregből a szereplőválogatás során. Sok kör után úgy nézett ki, hogy Geena Davis lesz Louise, aztán Sarandon elment a castingra, és viharsebesen kiderült, mindenki jobban jár, ha változtatnak az eredeti terven. Brad Pitt-nek nemcsak a popsija volt nagyon jó, hanem a játéka is, nem véletlenül ez a szerep jelentette neki a belépőt Hollywoodba. Harvey Keitel és Michael Madsen hozta a kötelezőt.
Callie Khouri méltán vihette haza az Oscart a forgatókönyvért, máig nem készült ilyen erős darab a műfajban. 6 jelölést kapott összesen a film, köztük mindkét főszereplő és rendező is, vagyis nemcsak a közönség, hanem a szakma is elismerte, milyen remekművet adtak ki a kezükből az alkotók. Nem filmtörténeti mérföldkő, viszont olyan egyedi hangulata van, ami még ma is el tudja varázsolni a nézőjét, ezredjére sem unalmas, bármikor jöhet!
9/10
A Thelma és Louise teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
