A 2006-ban alapított Aegon-díj egyre nagyobb rangot vív ki magának az olvasók körében, az előző évben megjelent kortárs magyar szépirodalmi művek közül kapja meg az az alkotó, akit a hét tagú zsűri arra érdemesnek ítél. A díjat (amellyel a szakmai elismerésen túl nettó 3 millió forintos anyagi elismerés is jár) 2015-ben Péterfy Gergely kapta meg Kitömött barbár című könyvéért. Olyan alkotásokat utasított maga mögé a nívós megmérettetésen, mint Dragomán György Máglyája vagy Závada Pál Természetes fénye. Péterfy Gergely nevét  természetesen ismertem, de nőiesen bevallom, eddig egyetlen művéhez sem volt szerencsém. Eredetileg a Halál Budán című alkotásával terveztem kezdeni az írásaival történő ismerkedést, azonban baráti tanácsra végül a Kitömött barbárt választottam, és milyen jól tettem! Kiváló könyv, elgondolkodtató, és olyan virtuóz írástechnikával örvendezteti meg az olvasót, amelynek minden sora ajándék. Nem emlékszem, mikor fordult elő velem utoljára, hogy ilyen sokáig ízlelgessek egy írásművet, egy-egy mondatot többször is elolvastam, rekord lassan jutottam a végére, és nagyon nehezen csuktam be az utolsó oldal után. Bármikor újráznám!

Kazinczy Ferenc halála után özvegye, Török Sophie a bécsi Természettudományi  Múzeumba megy, ahol szembenéz egy kitömött négerrel, Angelo Soliman-nal, aki a császára parancsára került halála után ilyen méltatlan helyzetbe. Lassan megelevenedik előttünk a múlt, és miközben megtudjuk, hogy a három ember sorsa hogyan fonódott össze, bepillantást nyerhetünk a szabadkőművesek titokzatos világába, megismerhetünk egy mára már letűnt kort, és eltűnődhetünk azon, ki is az igazi barbár...

Péterfy Gergely latin-ógörög szakon szerzett bölcsészdiplomát, egyetemi tanárként dolgozott, miközben számos műfajban kipróbálta magát, meséken, novellákon, könyveken túl forgatókönyvet is írt. Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman történetében akkor mélyedt el, amikor a PhD-jét írta, 10 éves munka eredménye ez a remek könyv. A történet valós, Angelo Soliman korának egyik legnagyobb szenzációja volt Bécsben. Afrikában született, ahol a legenda szerint egy ottani uralkodó család tagja volt, majd rabszolgaként került Európába, hercegi udvarokban szolgált, rendkívül művelt volt, és ismert szabadkőműves.1796-ban halt meg szélütés következtében, a császár parancsára lenyúzták a bőrét és egy faszoborra feszítették ki, és egészen 1806-ig a bécsi Természettudományi Múzeumban tették közszemlére, három másik négerrel együtt. Ezután egy raktárban helyezték el a preparátumot, amely 1848-ban megsemmisült, amikor a raktár leégett.

Hátborzongató történet, ugye? Vajon mit vétett ez az ember a bécsi udvar ellen, hogy halála után ilyen sorsa ítélték? Nem fogott fegyvert ellenük, sokkal többet tudott a világról, mint korának legtöbb kiművelt fője, mégsem fogadták be soha, idegen maradt abban a világban, ahová a sorsa vetette. Barbárnak tekintették, holott valójában az volt az igazi barbárság, hogy nem tisztelték annyira, hogy békében hagyták volna nyugodni. Kazinczy Ferenccel Bécsben találkoztak, természetesen a szabadkőművesség okán, és hamar rájöttek, hogy rokon lelkek, hiába jártak be teljesen más életutat. Török Sophie meséli el nekünk a rendkívüli történetet, amelyből egyrészt jobban megismerhetjük a két főszereplőt, másrészt pedig sokat tanulhatunk az emberi természetről, és arról, hogy az igazi börtönlét csak akkor kezdődik, amikor megnyílnak a cella ajtajai, a szabadság azonban csak vágyálom, a vidéki élet és szűk látókörű család mocsara lassan, de biztosan magába szippantja Kazinczy magasan szárnyaló elméjét. Az irodalomórákról ismert kép erősen árnyalásra kerül róla ebben a könyvben, megismerhetjük azokat a körülményeket, amelyek között neki és feleségének élni kellett. Miközben börtönben ült, családja kisemmizte, Széphalomra vonult vissza, azonban a sorsa ugyanaz lett, mint Soliman-nak, soha nem fogadták el az emberek, akik körülvették, feleségén kívül senki sem értette meg, és az évek során minden igyekezete ellenére beleszürkült a vidéki létbe. Ugyanakkor élete fő műve, a nyelvújítás mégis lehetőséget adott neki, hogy revansot vegyen a bécsi udvaron, hiába száműzték vidékre, hiába ment tönkre anyagilag, a szelleme mégis az irodalmi élet meghatározó alakjává tudta tenni, ha nem is hosszú időre. Nagy árat fizetett ezért, mégsem volt boldogtalan, de akárcsak Soliman, ő is élete végéig küzdött azért, hogy elfogadják.

Meglepően sokat foglalkozik a könyv a testiséggel, szókimondó módon kerül bemutatásra a főszereplők szexuális élete, ami Kazinczynál is megdöbbentő, hiszen mégiscsak egy irodalmi legendáról van szó, Soliman-nál viszont sokkoló, hiszen megtudjuk, hogy urai gátlások nélkül használták a testét, és elvárták tőle, hogy boldoggá tegye a főúri hölgyeket, akik egyszerűen kölcsönkérték őt, mint egy vagyontárgyat. Kiválón kerül felépítésre a könyv, fokozatosan tárulnak fel a múlt legmélyebb bugyrai, egyre érdekesebb és sokrétűbb lesz a történet. Török Sophie mondja el nekünk a történet, de az ő érzései és saját életének részletei csak háttérként szolgálnak a két főszereplő mellett, akiknek a sorsa különös módon kapcsolódik össze. Rajtuk kívül a mellékalakok is jól kidolgozása kerültek, Kazinczy öccse, Dienes maga a korlátolt gonoszság, édesanyja egy igazi nagyasszony, aki korlátlanul uralkodik a családján. Török Sophie családja sem kevésbé terhelt, a bölcsek kövét egész életében hiába kereső apa, a helyzetbe beleőrülő anya, és a vérfertőzéstől sem visszariadó testvérei időnként a Trónok harcát is megszégyenítik tetteikkel.

Mindezeken túl mégis az egyedi és mívesen kidolgozott stílus az, ami miatt érdemes elolvasni a könyvet. 450 oldal tömény stílusbravúr, amelynek egyetlen gyengesége, hogy kicsit nehezen indulnak be az események, túl sokat időzünk a bevezetésen, de ezzel jól el is altatja gyanakvásunkat az író, békésen csordogáló történelmi regényre számítunk, aztán olyan thrillerbe ágyazott filozófiai értekezést kapunk a pofinkba, amelyre nem nagyon akad példa. Sokféle műfaj keveredik ebben a könyvben, amelynek nemcsak a szómágiája nyűgözi le az olvasót, hanem az a hatalmas tudásanyag is, amelyet átad az író. PhD dolgozatból könyvet írni nem hétköznapi ötlet, nem lehetett könnyű egy tudományos célra szánt írásműből szépirodalmi mélységű, mégis olvasóbarát kiadványt szerkeszteni, de szerencsére sikerült. Szép, tartalmas, földhöz vágós könyv, erősen ajánlott darab!

9/10