Ha valahonnan ismerős lehet Jared Hess neve a filmrajongók számára, az minden bizonnyal a hamar kultfilmmé vált Napoleon Dynamite-nak köszönhető. A sajátos módon elvetemült humorú mozit azóta még jó néhány követte, de egyik sem aratott átütő sikert, és a Don Verdean is hiába tudhatott olyan komikusokt a soraiban, mint Sam Rockwell vagy Danny McBride, szintén viszonylag csendben szivárgott be és távozott a mozivásznakról. Hozzáteszem, nem ok nélkül.

Címszereplőnk (Rockwell) egy egész karriert épített arra, hogy Izraelt járva különböző bibliai történetek ereklyéit gyűjtse be, azonban ahogy a hívők száma egyre jobban megcsappan, illetve a szélhámosságával kapcsolatos vádak egyre erősebbek, úgy tűnik, leáldozóban van a csillaga. Ekkor jelenik meg a színen egy új tiszteletes (Danny McBride), aki hatalmas pénzeket hajlandó fizetni azért, hogy gyülekezete birtokában tudhasson valamilyen bibliai kincset, arra késztetve Dont, hogy újabb illegális ásatásba kezdjen a Szentföldön - és ha szükséges, meghamisítsa a kincset.

A Don Verdean láthatóan egy szatírának indul, amely a minden bokorban újabb gyülekezetet növesztő Közép-nyugatot, és a hívőkért egyre nevetségesebb megtérés-sztorikkal küzdő lelkipásztorokat figurázza ki, egyben pedig remekül figurázza ki azt is, hogyan lehet bármit eladni a kritikus gondolkodást teljességgel nélkülöző tömegeknek. Mindezt pedig ugyanaz a szikár és beteg humor övezi, amely már a Napoleon Dynamite-nak is védjegye volt - csak hogy a Don Verdean annál sokkal szokványosabb produkció szeretne lenni.

A játékidő második felétől ugyanis egyre inkább egy tipikus átverős-vígjáték stílusjegyeit lehet észrevenni az alkotáson, azonban az író-rendező sem egy klasszikus narratíva kialakításában, sem annak kellően izgalmassá tételében nem jeleskedik: a konfliktusok laposak, a fordulatok súlytalanok ebben a szálban, és mondanom sem kell, egy ilyen megközelítés teljesen más humort igényelne, mint amit Hess szállítani képes. Így még azt is megkockáztatom, az alapvetően pozitívumot jelentő poénvilág ezen a ponton már kifejezetten furcsa és zavarba ejtő, mintha a Don Verdean csak rettentően botcsinálta módon lenne képes művelni ezt a stílust.

Ha megmarad a Dogma nyomdokaiban lépkedő szatirikus valláskritikának, sokkal jobb mozi lehetett volna a végeredmény (habár az kétségtelen, hogy ezt a vonalat is csak kissé kényszeredetten követi Hess), átverős-komédiának viszont egyszerűen gyenge, és a kettő keverékének sem a legjobb. Egy jó ötlet, és egy tehetséges színészgárda elpazarlása egy olyan produkcióra, amely talán még végleges formájában sem találta meg igazán, pontosan mit is szeretne megfogalmazni.

5/10

A Don Verdean teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán