Mikor olvastál utoljára verset? Túl régen, ugye? A napi rohanásban a végtelen feladatok tengerében mindig a költészet marad a mostohagyerek. Mert ahhoz le kell lassulni, rá kell hangolódni, végig kell gondolni, hát kinek van erre ideje, amikor annyi ezerszer fontosabb dolgot kell kipipálni előtte. Ez mind igaz, azonban a versek iránti igény mégis a legváratlanabb helyen és időben tud megmutatkozni. Idén januárban Szabó T. Anna költő, író (civilben Dragomán György felesége) megosztotta egy költeményét a Facebook oldalán. A verset barátjának, Lackfi Jánosnak írta a negyvenedik születésnapjára. És hirtelen kitört az őrület, lavinaszerűen elkezdtek áradni a jobbnál jobb, őszintébbnél őszintébb alkotások a kortárs költőktől. A nép pedig olvasta őket, bizony. A kultúrpiac pedig reagált a keresletre, és viharsebesen, már februárban! megjelent könyvalakban a válogatás a legjobbakból.
Májusban leszek negyven éves, nem véletlenül figyeltem fel még a neten a versekre. Eszem ágában nincs azon keseregni, hogy mennyire öregszem, minden hamis álszentség nélkül mondom, hogy talán soha nem éreztem ilyen jól magam a bőrömben. Már nem vagyok csitri, fel tudok mutatni néhány diplomát és nyelvvizsgát, nem kevés munka - és élettapasztalatot. Tudom, hogy mit ér a fejem, nem becsülöm le magam, ismerem a korlátaimat, és a saját értékeimet is. Vagyis nagyjából rendben vagyok saját magammal (persze ezer dolgot fel tudnék sorolni, hogy mivel nem, de hát nőből vagyok, minden vagányságom ellenére halálosan kétségbe tudok esni egy pattanáson, de már jót tudok nevetni magamon). Vannak rossz és jó napjaim, mint mindenkinek, túl vagyok már a nagy érzelmi viharokon, lehiggadtam (magamhoz képest), és kíváncsian várom, mit hoz a jövő. És főleg milyen pasit, mert jelen pillanatban még szingli vagyok, és bármilyen hihetetlen, nem megyek ettől a helyzettől a Dunának, sőt, többször meggondolom, kiért adjam fel a saját magam által kialakított életformámat.
Vagyis abszolút célközönség vagyok, de nem gondolnám, hogy csak az én generációmnak szólnának ezek a versek. Amelyek színvonala időnként inog, de legalább megismerjük belőle a kortárs költőket. Szánom-bánom bűnömet, de nekem például fogalmam sem volt arról, hogy Szabó T. Anna ilyen zseniális verseket ír, miközben a prózáit hetente olvasom kedvenc magazinomban, a Nők Lapjában és a Facebookon is. Messze kiemelkednek az írásai a kollégái közül, még Lackfi Jánost is el tudja homályosítani, ami nem kis fegyvertény. Élmény olvasni a sorokat, akad itt mindenféle élethelyzet, leszbikustól a szingliig, de azért a többségről el lehet mondani, hogy a munka és a család között próbál egyensúlyozni, mint akárki más, csak ők szebben rímbe tudják foglalni a gondolataikat nálunk.
Izzik a sorokból a hétköznapok hőseinek valósága, az ereje teljében levő, de már nem igazán fiatal nemzedék vérmérséklettől függően tolja a pofinkba a véleményét. Ami érdekes módon mindig megengedőbb a másik nemmel és szigorúbb a sajáttal. Mert a 40-esek már tudják, hogy ezt a játékot együtt kell végigjátszani, a nő és a férfi minden harca ellenére egymásnak teremtetett, ebben a korban már lehet élvezni a közös kaland, az élet szépségeit, meg lehet bocsátani a nem túl lényeges bűnöket, és bele lehet nyugodni, hogy a másik olyan, amilyen és el lehet fogadni ilyennek. Párkapcsolati problémái természetesen ennek a generációnak is vannak, de már nem rúgják ki a másikat az első vita után, inkább megpróbálják megoldani a felmerült nehézségeket. Nem kertelnek az alkotók, felvállalják magukat olyan tökéletlennek, amilyenek, ezért lesznek annyira emberiek a költeményeik, itt nincs lila köd, gyomorba vágósan mindennapi gondolatokat osztanak meg velünk, a műfajnak köszönhetően sokkal magasabb lelki szinten, mint mi egy baráti csevej során.
Nem érzem magam olyan elmélyültnek a műfajban, hogy szakmai ítéletet mondjak a kötetben fellelhető alkotásokról, én csak annyit tudok mondani abszolút laikusként, hogy szépek, ízesek és elgondolkodtatóak. Nagyon rövid idő alatt végig lehet száguldani rajtuk, de akkora élmény olvasni őket, hogy biztosan vissza fogunk térni hozzájuk időnként. A szerkesztés kissé eklektikusra sikeredett, talán egy kicsit jobban lehetett volna rendszerezni a különböző verseket, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. Erősen ajánlott darab!
8/10
