Régen akadtam ki ennyire könyvön. Ami nem meglepő, hiszen Charles Bukowski írásai alapvetően nem a hozzám hasonló jól nevelt úrilányoknak szólnak. Én viszont azt vallom, hogy időnként ki kell lépnünk a komfortzónánkból, ha azt akarjuk, hogy valóban földhöz vágjon a történet, és mivel régen volt részen ilyen olvasmányélményben, adtam egy esélyt a nem túl jólfésült úriember hírében álló írónak. Bukowski az amerikai irodalom sajátos figurája volt, igazi különc, aki nem annak köszönhette a népszerűségét, hogy szabatosan, fentebb stílben alkotott volna, ellenkezőleg, az ő védjegye a nyers előadásmód, a fő témája pedig az alkohol, a szex, és az írás volt. Ezen a három dolgon kívül nagyon nem is érdekelte más, 50  éves koráig nem éppen fehérgalléros munkákat űzött, majd egy sikeres könyvnek köszönhetően hirtelen egy teljesen más életformába csöppent (viszonylagos anyagi jólét a korábbiakhoz képest nem túl megerőltető feladatért cserébe, utazgatás a világban, és minden, ami a "híres kortárs író" státusszal jár), amelyben meglepő módon mégsem érezte jól magát, mégsem tett semmit, hogy ezen a helyzeten változtasson. Első találkozásként az íróval eléggé sokkoló volt ez a könyv részemről, többször falhoz is akartam vágni, aztán mindig akadt egy-egy mondat, ami miatt képtelen voltam letenni. Nem kispályás alkotás, kizárólag erős idegzetűeknek ajánlott!

Henry Chinaski 50 - es, népszerű író, akit csak nemrégiben kapott szárnyaira a siker, sokáig a postán dolgozott, most azonban viszonylag kényelmes életet él. Viszonylag jól megfizetik az írásait, van lakása, autója, saját maga osztja be az idejét, így mérték nélkül hódolhat idült alkoholizmusának és szoknyabolondságának. A könnyű nők jönnek-mennek az életében, szexben nincs hiány, ő azonban igazi érzelmekre vágyik, azonban amikor végre találkozik olyan nővel, akivel erre igazi esélye lenne, képtelen kilépni öncélú és üres napi rutinjából, ezért minden marad a régiben..

Nőként iszonyúan felháborított, hogy Bukowski abszolút tárgyként kezelte az életében előfordult lányokat (néhány kivételtől eltekintve, akikről tudta, hogy nem az ő szintjén mozognak), aztán rájöttem, hogy megérdemelték. Lehet, hogy bennem van a hiba, de soha nem fogom megérteni, miért gondolja egy nő, hogy le kell feküdnie egy íróval, aki kedvére való regényt írt? És amikor rámenősen megjelennek a lakásán/felhívják telefonon, és az idősödő szerző természetesen kihasználja a helyzetet, majd utána el is felejti őket, még meg is lepődnek. Mégis mit vártak? Hogy ők lesznek a múzsái a következő nagy regénynek, és ezzel beírják magukat az irodalomtörténetbe? Olcsó testi örömökkel akarják megváltani a jegyet a szellemi örökkévalóságba?

Az író alteregója, Chinaski is csak azt kapja, amit megérdemel. Rossz lányokat, piát, drogot és nem többet. Hajtja a nőket, minden lehetőséget kihasznál a szexre (amelynek minden részletét le is írja nekünk, nehogy véletlenül lemaradjunk valamiről), miközben két delírium között rárohan a filozófiai hangulat, és a lehető legváratlanabb pontjain a regénynek hozzánk vág egy olyan bölcsességet, hogy attól koldulunk. Nem most kezdtem könyveket olvasni, de még nem találkoztam férfi íróval, aki ilyen szinten csupaszította volna le a lelkét, miközben olyan részleteibe avat bele a testi életének, amelyek engem személy szerint a legkevésbé sem érdekelnek. Igazából nem tesz semmi különöset, csak naplószerűen leírja, hogyan éli a mindennapjait. Erősen vitatnám, hogy irodalmi szintűek - e az írásai, de ha belegondolok abba, hogy mennyire pontos és páratlanul őszinte leírást ad arról, hogy mit szeretne egy férfi valójában egy nőtől, akkor minden ellenérzésem dacára azt kell mondanom, hogy ez bizony nem ponyva, hanem kőkemény dráma.

Nagyon erősen a pornó határát súrolja az alkotás, és női szemmel nézve bizony sokszor visszataszító olvasni, hogyan éli meg egy férfi a szexet, de nagyon sokat lehet tanulni belőle. Bukowski ugyanis egyszerűen fél a nőktől, bármekkora kujon is. És még le is írja, hogy a lelkét félti tőlük, bár minden vágya az, hogy végre találjon egy olyan rendes lányt, akinek mégis odaadhatja azt. A tragédia az, hogy pontosan tudja, hogy ő a hibás abban, hogy nem mer komolyabb kapcsolatot kialakítani azokkal, akik beleférnek ebbe a kategóriába, mert egyszerűen képtelen kilépni testnedvekben tocsogó mindennapjaiból, és még be is magyarázza magának, hogy ez így jó neki. Szerintem viszont iszonyúan gyáva, nem néz szembe a problémáival (amit én személy szerint rettenetesen férfiatlan tulajdonságnak tartok), nem keresi a megoldásokat, csak létezik bele a világba, és azzal mentegeti magát, hogy ő egy különc. Na igen, de ha az a hozzáállása, hogy magasról tesz mindenkire, akkor miért van meglepődve, hogy rá is magasról tesz mindenki? Nincs jellemfejlődés a regényben, igazából semmi sem történik benne, egy feslett életet élő férfi éli teljesen céltalan életét.

Mégsem mondanám, hogy tartalmatlanok az oldalak. Ugyanis ez csak a felszín, valójában nagyon is tisztában van az író azzal, hogy vannak neki mélységei, amelyekkel általában életének legmélyebb pontjain szembesül. Ez a vén semmirekellő valójában hihetetlenül utálja saját magát, és ezt az érzést csak alkohollal és szexmániával tudja elfojtani. Abszolút terápia nála az írás (azon kívül, hogy jövedelemforrás is), és valószínűleg azért ért el kiemelkedő sikereket, mert az emberek többsége szintén ugyanígy éli a saját szintjén a napjait (vagyis tudja, hogy többre hivatott, de belefullad a mindennapok szürkeségébe), és ezt olyan erővel vágták az arcába, hogy elérte az ingerküszöbét. Bukowski könyve provokatív, de elgondolkodtató, és nagyon fel tud dobni egy unalmas hétvégét, aki különleges szellemi kalandra vágyik, ne hagyja ki!

8/10