Ezerrel szurkolunk a Saul fiának, hosszú idő után újra esélyes egy magyar film az Oscar díjra, de ne felejtsük el, hogy a szobrocskát először nem egy játékfilm (Szabó István Mephisto-ja), hanem egy animációs alkotás, Rófusz Ferenc A Légy című műve nyerte el. Továbbá az sem elhanyagolandó tény, hogy 2007-ben szintén egy animációs rövidfilm, M. Tóth Géza Maestro-ja is a jelöltek között volt, tavaly pedig egy fiatal rendezőnő, Bucsi Réka Symphony No. 42. című darabja az utolsó körben bukta el az áhított listára történő felkerülést. Vagyis a magyar animáció legalább olyan szép sikereket arat nemzetközi szinten, mint a játékfilmes kategória, mégis sokkal kevesebb szó esik róla. Az egykori Pannónia Filmstúdió, amelynek gyerekkorunk kedvenc rajzfilmjeit köszönhetjük, már sajnos a múlté, de ettől még a műfaj virágzik, sok tehetséges alkotó bontogatja a szárnyait, érdemes tehát a dicső múlt mellett az ígéretes jelenre is egy kis figyelmet fordítani, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szánjon az életéből néhány percet erre a két kiváló alkotásra, érdemes!
A Légy
Összesen három perces alkotásról van szó, mégis földhöz tudja vágni a nézőjét. Nagyon nehéz ilyen rövid játékidőbe annyi mindent belezsúfolni, ami Rófusz Ferencnek sikerült, nem véletlenül ért el ekkora sikereket vele. A történet röviden annyi, hogy egy légy betéved egy házba, ahol a kezdeti békés repkedés után hamarosan az életéért kell küzdenie. A rendező két évig dolgozott a művén, 3600 rajzból állította össze, amelyeket zsírkrétával készített. Egy mindennapi történetet mesélt el egy nem hétköznapi szemszögből, ugyanis mi, emberek nyilván utáljuk, ha egy légy döngicsél a szobában, abba viszont nem nagyon szoktunk belegondolni, hogyan éli meg az gyűlöletünk tárgya ezt a helyzetet. Széles spektrumból közelítünk, a szabadban szálló légy boldogan élvezi a szép napot, azonban elkövet egy végezetes hibát: kíváncsiságtól hajtva berepül egy nyitott ablakon, és azzal kell szembesülnie, hogy nem látják túl szívesen. Konkrétan agyon akarják csapni, neki pedig menekülnie kell, a nyugalomból átmenet nélkül váltunk halálos pánikba, rendkívül erős érzelmi intenzitás sugárzik a képsorokból. Percekbe sűrített sorstragédiát láthatunk, amelynek minden jelenete ajándék a filmek szerelmesei számára, annyira eszenciálisan tudja bemutatni, mennyire véges az élet, milyen nehéz megérteni egy másik nézőpontot, és milyen mértékben meg tudja változtatni a véleményünket, ha kilépünk a saját komfortzónánkból. Mellbevágó a befejezés, katartikusak a záró képsorok, zseniális darab! 10/10
A Légy teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
Symphony No. 42
Szürreális ökofilm, Istenről, emberekről, állatokról és a környezetről. Nem hétköznapi alkotásról van szó, ne várjunk tőle hagyományos értelemben vett történetet, sok kis jelenetet tartalmaz, amelyek csak nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz. Már a nyitókép nagyon erős, van nekünk egy rókánk, aki az erdő kellős közepén hirtelen szembesül az univerzális tudattal, amelyet olyannyira nem tud feldolgozni, hogy főbe lövi saját magát. És a helyzet később csak fokozódik, egy idő után már meg sem lepődünk azon, hogy egy víziló jelenik meg egy konyha padlóján, lufikat eregetnek a cowboyok, és megannyi különös képsor szalad előttünk. Inkább stílusgyakorlatról van szó, mint klasszikus filmről, bátran szabadjára engedte kreativitását a rendezőnő, sorjáznak benne a jobbnál jobb ötletek. Mégsem csak egymás után dobált jelenetek sorát kapjuk, összeköti őket az a gondolat, hogy minden mindennel összefügg, azzal, hogy közönyösek vagyunk az állatok iránt, a környezetünket tesszük tönkre, és ezzel végső soron saját magunkat. Az emberek már teljesen elidegenedtek egymástól, élik a saját, végső soron céltalan életüket, és nem akarnak szembesülni azzal, hogy mekkora érték a Föld, és ők is csak részei a nagy természeti körforgásnak, nem az urai. Nem kevés nyitottság kell ehhez az alkotáshoz, mert valóban teljesen kifordít mindent, de ezzel a meghökkentéssel eléri, hogy komolyan elgondolkodjunk azon, mennyire téves úton járunk, amikor nem veszünk komolyan a környezetvédelmet. Nekem pont egy árnyalattal volt eklektikus az összhatás, mint ideális lett volna, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek a különleges alkotásnak. Érdemes megjegyezni Bucsi Réka nevét, soha rosszabb első filmet! 9/10
A Symphony No. 42 teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
