Azok után, hogy 2011-ben robbantott A király beszédével, úgy tűnt, Tom Hooper tökéletesen ráérzett arra, hogy mi kell a zsűrinek. Ugyan 2 évvel később A nyomorultak sokkal kisebb hullámokat vetett, de az akkori Oscar csúcsragadozói között volt még így is, és amikor megjelentek A dán lány első képei az akkor még friss győztes Eddie Redmayne-nel, mindenki le merte volna fogadni, hogy a 2016-os díjátadó legfontosabb darabjai között lesz ez a mű. És talán éppen ez a kiszámíthatóság jelzi azt, hogy Hooper mintha már az Akadémia szemében is túltolta volna: ugyan a két legfontosabb színészi jelölést begyűjtötte (és Vikander valószínűleg nyerni is fog), nagy esélyes helyett másodhegedűs szerepbe fog szorulni az idei gálán ez a film. És sajnos nem érdemtelenül.

Pedig alapvetően a koncepcióban minden megvan, amivel az utóbbi években be lehetett etetni a zsűrit: történelmi környezetbe helyezett életrajzi film, egy-egy hangsúlyos női és férfi karakterrel, felvilágosult, visszamenőleges igazságtétel-jellegű hangvétellel. Ezúttal nem rabszolgaságról, a világgal hadakozó zseniről, hanem a történelem első nővé operált férfijáról (Eddie Redmayne) és feleségéről (Alicia Vikander) szól a történet, de egyébként minden klappol - már csak egy halálos betegség hiányzott az összképből, hogy megkapjuk a tökéletes Oscar-mozit. Az persze nem is kérdés, hogy ezekben a tipikus Oscar-mozikban az utóbbi időben legkevésbé sem volt örömünk, és sajnos A dán lány nemcsak a motívumaikat, hanem a gyengeségeiket is a fejünkre önti.

Kezdetnek például máris ott van a 12 év rabszolgaságból és a Kódjátszmából már ismerős szenvedés-ütőkártya, de ez a forgatókönyv sem képes választ adni arra a kérdésre, hogy mihez kezdjünk azzal, hogy főhősét x éve üldöztetés érte egy olyan dolog miatt, ami ma már viszonylag természetesnek számít. Hooper javára kell írni, hogy egy-két borzasztóan klisés jelenetet leszámítva minimálisra fogja vissza ezt a vonalat művében, ugyanakkor ettől még nem tudja megindokolni, hogy a puszta megemlékezésen kívül milyen üzenettel szolgál az első transznemű ember élete.

Erre természetesen kézenfekvő válasz, hogy egy rettentően szokatlan szituáció alakul ki egy nőnek öltöző és hirtelen férfiakkal randizgatni kezdő férfi, valamint felesége között, amely képes lehet valamiféle megértést elindítani a közvélemény részéről a transzneműek felé, de aki látta Xavier Dolan Laurence Anyways-ét, az pontosan tudja, hogy a kortárs megközelítésben bőven akadnak még mélységek ahhoz képest, amit A dán lány történelmi távlatban ebből mutatni képes. Tulajdonképpen A dán lány legnagyobb tragédiája az, amit előbb még a dicséreteként hoztam fel: míg például Solomon Northup küzdelmének frontvonalai világosak voltak, itt nem igazán látni, Einar éppen az őt kirekesztő környezettel, saját szexualitásának ismeretlenségével, vagy éppen felesége egyre inkább fogyó türelmével vívja a fő párbajt.

Hooper érzékletesen rajzolja meg a főhősünket diliházba zárni kívánó világot, de késztetéseit már nem akarja vagy nem tudja megértetni, megelégszik azzal, hogy itt valami szokatlan dologról van szó, amit emiatt mindenki utál - még az is kifejezetten körülményesen derül ki, hogy tulajdonképpen nem attól akar nővé válni, hogy egyszer beöltözve kellett modellt állnia a feleségének. Egyszerűen rettentően rosszul vannak kommunikálva a karakterek gondolatai a párbeszédekben, és ettől a végeredmény is egy kétórás maszatolás lesz, ami igazából semmit nem fogalmaz meg. Ugyanakkor a legnagyobb erőssége kétségkívül még mindig az a kálvária, amin Gerda kénytelen keresztülmenni, ennek köszönhetően pedig Alicia Vikander alaposan el is lopja a showt az eredetileg látványosabb alakítást ígérő szerepet játszó Redmayne-től. Ettől függetlenül Einar/Lili küzdelme és az Oscar-díjas fiatalember munkája is dicsérhető a produkcióban, de ezek a momentumok csak halvány megcsillanásai egy egyébként semmilyen szinten nem kielégítő műnek. 

Hozzáteszem, nehéz céltudatos filmet írni két olyan alakról, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek a szituációval, amelybe belekerültek, ez azonban semmiképpen nem elégséges kifogás A dán lány langyos és közhelyes voltára, és néhány végtelenül emberi pillanatától sem lesz egy átütő erejű mű. Összességében pedig abszolút az érződik a végeredményen, hogy a stáb elegendőnek tartotta, ha összedobja azokat az elemeket, amelyek az elmúlt évek sikeres Oscar-produkcióban feltűntek. Most pedig úgy tűnik, ezeknek is korlátozott a szavatossága, és Tom Hooper alkotását minden további nélkül el lehet majd felejteni február 28. után.

6/10

A dán lány teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán