A film, amiből nem lett a magyar Gyalog galopp, pedig mindenki ezt várta tőle. Herendi Gábornak az volt a pechje, hogy a Valami Amerika után készítette ezt a vígjátékot, és ezért nagyon erős nyomás volt rajta, hogy megismételje a kiugró sikert. Talán ezért ment biztosra, és zsúfolta tele az alkotást sztárokkal, ütősnek szánt, de időnként elég kínos poénokkal, és valahol útközben elveszett a mondanivaló, nem volt gerince a történetnek. Ráadásul túl sokat akart mondani, egy történelmi road-movie nem rossz alapötlet, de nem könnyű tényleges tartalommal megtölteni, hiszen mindenki elvárta az osztályon felüli helyzet és jellemkomikumot, szinte látszik a görcsös megfelelni akarás a képkockákon. Az akkori idők legnagyobb reklámkampányát tolták a film alá, melynek eredményeként teljesen felajzva ültünk be a moziba, hogy zavarodottan és elégedetlenül távozzunk onnan. Látványosat bukott a groteszk humorú alkotás, nem voltunk vevők a hét vezér viszontagságaira. Nem sokszor láttam azóta, ezért kíváncsian újráztam, de sajnos nem sokat változott a véleményem, ez a film bizony egy kihagyott ziccer, amelynek vannak nagyon jó pillanatai, de nem tudott összeállni egységes egésszé.

A honfoglalás megkezdése előtt hatalmas búcsúbulit tartanak a magyarok, amely után bódultan ébred a hét helyett öt vezér. A nép és két vezértársuk eltűnt, ők pedig elindulnak megkeresni őket. Miután teljes létszámú lesz a csapat, Álmos (Gesztesi Károly), Előd (Gyuriska János), Ond (Greifenstein János), Kond (Seress Zoltán), Tas (Szabó Győző), Huba (Szervét Tibor) és Töhötöm (Hajdú István) mit sem sejtve elindul, hogy megismerje a jövőt, amelyben elveszetten tévelyegnek sokáig, hogy aztán hazaérjenek...

Jól indul a történet, a lóháton előadott magyar vándor telitalálat (minden elismerésem a kaszkadőré), de aztán lassan, de biztosan ellaposodnak a poénok, kezd lankadni a figyelem, fogyni a türelem. Túlságosan sok mindent akartak belezsúfolni az alkotók a filmbe, van itt minden Batu kán (azaz Batyukám) - tól Anonymuson és vikingeken át angol focistákig. A vereckei hágótól a budapesti Lánchídig jutunk el, mégsem érezzük úgy, hogy volt értelme a hosszú útnak, mert eléggé szétesett az események szála időközben. Nem volt eléggé kidolgozott a forgatókönyv, minden alárendeltek a poénoknak, a vezérek közül csak Álmos, Kond és Huba karaktere került igazán kidolgozásra, a többiek erősen háttérbe szorultak, ami nem tett túl jót a filmnek.

Nem volt ötlet híján a rendező, amelyre csak néhány példa Zenthe Ferenc, mint Tenkes kapitánya, Bárdy György, mint Jumurdzsák, Helyey László, mint Mátyás király cameoja, de nálam mindent visz Korda Gyuri bácsi vendégszereplése. Soma Mamagésa nem hétköznapi ruhája felejthetetlen, Fekete László, Koko, Növényi Norbert és Frenreisz Károly úgyszintén. Zenében sem szenvedtünk hiányt (még Hajós András is felbukkant ezen minőségében a filmben), de egyik dalból sem lett sláger. Hiába adott bele Herendi apait-anyait, mégsem sikerült emlékezetes darabot összehoznia. Próbált eredeti lenni, de ehhez kevés volt a forgatókönyv, nem sziporkáztak a szövegek, nem igazán tudta megfogalmazni, mit szeretett volna mondani ezzel az alkotással, amit lehet szeretni, de rajongani érte biztosan nem.

A hét vezér kalandozása a magyar történelemben eléggé kaotikusra sikeredett, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi ez a zagyvaság, nem nevetünk szívből a poénokon, egyre inkább elmegy a kedvünk az egésztől, még szerencse, hogy a végére nagy nehezen úrrá lesz a rendező a káoszon, de ez már nem elég ahhoz, hogy úgy érezzük, jó filmet láttunk. Mintha egy végtelenített videoklipet néznék, amelynek nincs se füle se farka. Az ötletcunamiból egy egyszer nézős vígjáték lett, kár érte, ennél sokkal több volt benne.

A vezérek közül Gesztesi Károly a legkarizmatikusabb, Szervét Tibor és Seress Zoltán alakítása a legkiforrottabb, Szabó Győző ismét jól hozta a saját magát, Gyuriska Jánosnak voltak szép pillanatai, Hajdú Steve volt már jobb. Felsorolhatatlanul sok szereplője volt a filmnek, mindenki jó volt benne, nem rajtuk múlt, hogy nem lett sikeres az alkotás.

Herendi Gábor talán túlságosan ambiciózus volt, amikor egy történelmi road movie-t rendezett, de az biztos, hogy a forgatókönyvön kellett volna még dolgozni, hogy igazán ütős legyen a végeredmény. Tiszteletre méltó, bátor kísérlet volt, amely azonban sajnos nem jelentett mérföldkövet a magyar filmgyártásban. Mindezzel együtt én nem tudom utálni ezt a filmet, mert rengeteg munkát öltek bele (aki erről meg akar bizonyosodni, javaslom, menjen el Etyekwoodba, és nézze meg a saját szemével a kosztümök egy részét), mégsem jutott el a nézők szívéig. Kár érte.

6/10

A Magyar vándor teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.