Sziasztok, tonks vagyok, a blog új írója. Korábban is irkáltam már erre-arra, könyvek terén a moly.hu-n élem ki magam, és yeeeyha néven vendégbloggerkedtem már párszor a sorozatjunkie-n. Ez az első kritikám itt, de nem az utolsó: a blog sorozat szekcióját fogom erősíteni.

A Starz jegyzi ezt a 8 részes mini sorozatot, tehát egy lezárt, kerek történetet fogunk kapni. Magyarul a Kegyetlen tánc címet kapta az HBO-tól.

A történet: a tehetséges - de zűrös okok miatt évekre a balett vérkeringésből kimaradt - fiatal lány New Yorkba menekül a családja elől és sikerül bekerülnie az egyik neves New York-i balett társulatba, ahol persze ellenségek, intrikák, nehéz próbák várják. Annyi szerencséje mégis van, hogy a művészeti rendező (igazgató) meglát benne valamit, ami mindkettejüket sztárrá teheti.

 Összehasonlítani sok mindennel lehet a Flesh and bone-t: a pilot alapján egyenlőre nem annyira kemény és mély lélektanilag, hogy egyből rásüthessem a „Black Swan és a Whiplash szerelemgyereke” címkét, de mindenképp érződik a két film hatása. (Nekem a mondanivaló eszembe juttatta még a Birdmant is: mi a siker, mi az értelme, honnan kezdődik az őrület, stb.) Sorozatok terén pedig volt már egy Smash (2012-2013) című próbálkozás, ami egy, a Broadway-re megálmodott Marilyn Monroe-ról szóló musical körül forgott, de nem igazán lehetett komolyan venni, a Gilmore Girls-t jegyző Amy Sherman-Palladino pedig egy kisvárosi balettiskoláról szóló feelgood sorozatot hozott nekünk 2012-ben Bunheads címmel, ami sajnos csak egy évadot élt meg, de a menő koreográfiák máig megmaradtak bennem. Végezetül ide kívánkozik még a szintén feelgood vonalat képviselő, tavaly bemutatott és jövőre folytatódó Mozart in the Jungle az Amazontól, ami pedig a New York-i Filharmonikusokról és egy szintén tehetséges fiatal lányról szól. Összefoglalva tehát rendesen fel van adva a lecke, hogy a sorozat tud-e valamiben eredeti is lenni, vagy csak végig az előbbiekhez fogom hasonlítgatni.

A főszereplők valódi balerinák, ehhez méltóan minden mozdulat abszolút gyönyörű és a tánctermek, folyosók hangulata is teljesen átjött. Életem során nem sok közöm volt a balerinákhoz, gyerekkoromban jártam 1-2 évig, de jött az Indiana Jones korszakom és aztán inkább a kertet túrtam kincsek után, és azóta se igazán vonz a balett semmilyen formában. De a főszereplő Claire sorsa már az első tíz percben el kezdett érdekelni, és innentől könyveltem el jónak a pilotot. Claire egyenlőre egy sok titkot hordozó, félénk és naiv, sikerre vágyó lány, és meg is kapja az egyik jelenetből az egyik balerinától, hogy nagyon gyorsan kezdjen el vastagabb bőrt növeszteni, különben csak vesztegeti az idejét. Az ő jellemváltozása lesz az egyik fő irány, kíváncsi leszek, ezen belül merre majd tovább.

A másik főszereplő mindenképp a művészeti rendező lesz, Paul Greyson, akit Claire tehetsége és táncbeli szenvedélye teljesen magával ragad. Kissé klisés figura – egoista, szenvedélyesen szereti a balettot, a sikert, de a pénz őt is gúzsba köti – de a pilot első kulcsjelenetét zseniálisan oldották meg a készítők, mikor csak az ő arcát mutatják, ahogy a táncoló Claire-t figyeli, és a tekintete változásával mindent elmondott. A másik fő iránynak ez a mentor – tanítvány kapcsolat ígérkezik, ami mindig is izgalmas alap volt, és ebben is látom a potenciált. Különösen jó volt látni, hogy nem húzták el túlságosan ezt a bevezetést (gondolok itt a bekerül-e a társulatba vagy nem, akarom-e segíteni a pályáját vagy nem dolgokra), lefutották a kötelező köröket és mehetünk is tovább. 

A többi szereplő szintén balerina: van itt mostani csillag, féltékeny lakótárs, irigy balerinák, jóképű-és-tudja-is-magáról srác, vagány csaj, stb., szóval felvonultatnak minden olyan típust, amit vár az ember. Persze örülnék, ha ezekből a szerepekből kiléptetnének legalább pár embert és kapnának némi mélységet, de már akkor is elégedett leszek, ha a sztereotípiáikat nem erőltetik bele a játékidőbe folyamatosan. Az egyetlen közös bennük, hogy már akkor utálják az új lányt, Claire-t, mielőtt belépne az ajtón, mondjuk előzetesen ezt is vártam. A balett világában nagy előrehajtó erő a versengés, fura is lenne, ha kebelbarátnőként csacsogna mindenki.

A meztelenséget a Starz sorozataihoz hasonlóan kezelik, jó pár jelenetben semmit sem bíznak a képzeletre, ez passzol is a balett világához, amiben minden a testről szól. Egyenlőre nem egy GoT ebben a tekintetben, de a balerinák aztán tényleg hajlékonyak…

 A fényképezés jó, New York is szép, a zene is passzol a jelenetekhez és hangulathoz. (Mondjuk a Claire de Lune-t már annyiszor hallottam Debussytól, hogy már unom, a Twilight (2009) óta úgy érzem, már mindenki felhasználja…) A főcím a mostani Starz-os produkciókhoz (Black Sails, Outlander) hasonlóan igényes és abszolút nem-áttekerős lett.

Összességében tehát abszolút pozitív élmény volt a Flesh and Bone pilotja, alig várom, hogy ledaráljam a teljes évadot.

8/10

(Az 1. rész az HBO Go-n regisztráció nélkül megtekinthető, a regisztráltaknak pedig a teljes évadot elérhetővé tették feliratosan.)

A Kegyetlen tánc teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán