Az írás a Skyfall ismerete nélkül kissé spoileres lehet!

Általánosságban elmondható a James Bond-mozikról, hogy nem világmegváltó alkotások, ugyan egy-két kimagaslóbb darab akad köztük, de a többség nem igazán sorolható az akciófilmek elitjébe. Aztán három évvel ezelőtt jött Sam Mendes, aki egy kimagasló, önmagában is helytálló, ízig-vérig szórakoztató mozit hozott össze Skyfall cím alatt, így a várakozásaim is kissé magasabbra emelkedtek a Spectre kapcsán. Ám Mendes Bond-ábrázolása úgy tűnik csak egyszeri csoda volt, mert a Spectre fájdalmasan középszerűre sikeredett.

M halála fájó veszteség az MI6 emberei számára. Egy hátrahagyott videoüzenetben felhatalmazást kap a 007-es ügynök (Daniel Craig), hogy tegye el láb alól M gyilkosát, ám Bond veszélyes magánakciói miatt kötelező érvényű megfigyelés alatt kell tartani az ügynökség embereit, ami nem csak főhősünk, de az őt segítők dolgát is nagyban nehezíti a gyilkos felkutatása során. Ráadásul a titokzatos illetőhöz elég szövevényes út vezet, ami rengeteg veszéllyel és kockázattal jár

Láttál már James Bond-filmet? Ha igen, akkor a Spectre-t is láttad, annak ellenére, hogy egy vadiúj alkotás. A film ugyanis gyakorlatilag minden elemében ugyanazokat a sémákat vonultatja fel, amit az átlag Bond-mozi. Persze valamilyen szinten a Skyfall is beleesett ebbe a hibába, ám a Spectre esetében semmiféle törekvést nem éreztem az alkotók részéről, hogy különlegesebbé tegyék az alkotásukat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az akciójelenetek többsége különleges és a maga módján szórakoztató, valamint a helyszínek változatossága is dicsérendő, minden máson azonban orrfacsaró izzadságszag érződik.

Daniel Craig továbbra sem egy színészóriás, de ezt a szerepet most is korrekten tudja hozni. A baj sokkal inkább a karakterrel van. 2015-re már eljutottunk arra a szintre, hogy ez a figura egyáltalán nem érdekes. Annyira sótlan az egész karakter, hogy a film megnézése után komolyan elgondolkoztam azon, hogy Bond-filmeket tulajdonképpen már csak a régen szerzett hírnévnek köszönhetően láthatunk még ma is a filmvásznon. Szinte minden mellékszereplő érdekesebb, izgalmasabb nála, kivéve az aktuális Bond-lányt alakító Lea Seydoux-t. Nem láttam ugyan az összes Bond-filmet, de az eddigiek alapján habozás nélkül ki tudom jelenteni, hogy Seydoux az eddigi legrosszabb a lányok közül. Karizmátlan, nincs meg az a kisugárzása, ami valahol a korábbi csajokat jellemezte, és idegtépő a jelenléte. A Skyfall-nál Javier Bardem kifejezetten emlékezetes fő gonoszt formált meg, ez viszont már Christoph Waltz-ról nem mondható el. Nemcsak a kémfilmek világában, hanem úgy en bloc az akciófilmek világában is teljesen elcsépeltnek számít ez az arrogáns, rébuszokban beszélő gonosz, aki csak azért negatív karakter, mert szükség van egy olyanra is. Semmi jellegzetessége, egyedisége nincsen, ami által hiteltelenné és érdektelenné válik a végső szembenézés közte és a 007-es között.

Sajnos a játékidő sem a nézőknek kedvez. A film 148 perce őrülten soknak érződik, amin a sokszor elég bárgyú módon megírt és kezelt dialógusok sem segítenek. Pár jó poén a szokásokhoz híven azért akad, valamint az alkotók próbáltak az akciójelenetek milyenségébe némi változatosságot csempészni, de egy idő után akarva-akaratlanul is eljön az a pont, amikor elkezdjük érezni magunk alatt a bársonyszéket. Sok jelenetet elvesztegetnek arra, hogy bemutassák, milyen fontos a Bond mögött dolgozó csapat, ami már csak azért sem túl izgalmas téma, mert kb a legelső Bond-film óta egymaga intéz gyakorlatilag mindent a főhős, amihez a többiek legtöbbször csak a háttérben meghúzódva asszisztálnak.

A Spectre egy teljesen szürke és hétköznapi alkotás lett, ami után már egyáltalán nem biztos, hogy kíváncsian várni fogom a soron következő Bond-filmet. Egyáltalán nem rossz, de egy futószalagon legyártott iparosmunkánál nem több.

6/10

A 007 Spectre- A Fantom visszatér teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán