Vannak jó és rossz filmek, és vannak olyanok, amelyek olyan rosszak, hogy az már jó. A moziban az a varázslat, hogy soha nem lehet tudni, melyik alkotásból lesz siker, melyikből bukás, annyi mindenen múlik a végeredmény. Olyan darabokból lesznek világsikerek, amelyektől senki nem vár semmit (ld. A galaxis őrzői), és olyanok buknak meg a pénztáraknál, amelyeknél az alkotógárdát ismerve mindenki azt gondolja, hogy biztosan jó filmre vesz jegyet. Aztán elkezdődik a mozi, egy ideig jól érzi magát a teremben ülve, majd eljön egy láthatatlan pont, amikor elkezdi érezni, hogy bizony félrecsúszott. Szegény néző nem érti a helyzetet, betegre nevette magát a poénokon, a látvánnyal sem volt semmi gond, mégis nagyon erős hiányérzettel áll fel a székből. Nagyon sokan jártunk így a Vadiúj Vadnyugat vetítésén, és a legfurcsább az egészben az, hogy ennek ellenére a mai napig szeretjük ezt a sajnos eléggé defektes alkotást, jellemző módon nagyon várjuk már az ennek alapján készülő sorozatot (a sors iróniája, hogy a film egy remake volt, az eredeti szintén egy egy tévésorozat volt). Én a mai napig emlékszem rá, mekkora műsor volt, amikor Will Smith lóháton, a filmben viselt dögös fekete cowboynaciban, a rá akkoriban jellemző lazasággal sétált be az Oscar-díjkiosztóra (hát igen, akkoriban még nem volt olyan dögunalmas a műsor, mint most). Minden adott volt ebben a filmben ahhoz, hogy gigasiker legyen, mégsem jött össze, de azért megnézzük ezredjére is, hátha tévedtünk, és valójában jó filmről van szó. Én is így tettem, és piruló orcával vallom be, hogy istenien szórakoztam, dacára annak, hogy már minden poént fejből tudok, és amúgy a film nem jó. Ilyen is van, ez az alkotás az édes bűn kategóriába tartozik, ennél jobb elrontott mozit talán nem is tudnék mondani.

West százados (Will Smith) azon van, hogy elkapja McGrath tábornokot (Ted Levine), akivel egy személyes ügyet kíván rendezni. Ámde egy valóban különleges ügynök, Gordon (Kevin Kline) akciója és az övé keresztezi egymást, melynek köszönhetően mindketten elszalasztják a tábornokot. Nem zárják egymást a szívükbe, azonban túl kell lépniük az ellentéteiken, mivel az Egyesült Államok elnöke megbízza őket azzal, hogy mentsék meg az országot a gonosz Loveless doktortól (Kenneth Branagh). És az eszement kalandok elkezdődnek...

A westernfilmek szerelmeseként imádtam a felturbózott Vadnyugatot, az alkotók külön univerzumot teremtettek, ahol Will Smith napszemüvegben köti oda a hátast a Fehér Ház ajtajához, vagy ahol Gordon a világ legtermészetesebb dolgaként pattan saját fejlesztésű velocipédre. A férfi nézők viszont minden valószínűség szerint azt a merőben oldschool hálóruhát díjazták a legjobban, amelyet Salma Hayek viselt, némileg szellősen. Nem, eszem ágában sincs feminista szózatot tartani, szerintem ez járt az uraknak, ha már mi lányok, megkaptuk a csúcsformában lévő Will Smith-t és az intelligenciájával hódító Kevin Kline-t. Nagyon jó volt a casting, a két színész tökéletesen kiegészítette egymást, ráadásul láthatóan imádták a szerepüket, egyáltalán nem rajtuk múlt a film sikere. 

Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hol ment félre ezt az alapjában véve kiváló alkotás. Ha nagyon egyszerűen akarnám összefoglalni a lényeget, azt mondanám, hogy túltolták az egészet. Túl sok volt a poén, a látvány, az akció, vagyis túl sok mindent akartak belezsúfolni ebbe a filmbe az alkotók. Az első néhány néger viccen még nevetünk, a sokadik azonban már fárasztó. Az első csavaron még meglepődünk, a sokadiknál már csak álmosan pislogunk. Az első Gordon-féle találmányon ámulunk, a sokadiknál már csak legyintünk. Az első látványos Loveless-féle kütyün ájuldozunk, a sokadik pókos jelenetnél már besokallunk. Kevesebb sokkal több lett volna, csúnyán elvétették az arányokat az alkotók sajnos. Mindezzel együtt mégis szórakoztató tud lenni a film, valószínűleg mindenki máig fejből tudja idézni a kedvencét (nálam mindent visz Will Smith megdádázása). Ha meg  tudták volna állni az alkotók, hogy minden, amúgy kiváló ötletüket meg akarják valósítani, és jobban figyelnek a történetre és az összhatásra, minden bizonnyal kiugró sikert érhettek volna el, de sajnos nem így alakult, kár, mert ebben az alkotásban megvolt az, amiért mostanában csak áhítozunk a moziban: a bátor újító és kísérletező szándék.

Barry Sonnenfeld alapvetően jó választás volt rendezőnek, hiszen kellő tapasztalata volt az elborult filmek megálmodásában, azonban ami összejött az Addams Family-ben, és a Men in Black első részében (a Szóljatok a köpcösnek sincs elfelejtve!) az most sajnos nem sikerült. Abszolút egyedi látványt és hangulatot kellett teremteni, ez tény, és ebben nagyon jó volt Sonnenfeld, azonban a western látványos modernizálása nem könnyű feladat, főleg vígjátéki formában, hiszen nagyon vékony a határmezsgye a vicces és a kínos között, ráadásul a műfaj zsánereivel is okosan kell bánni, akárcsak a trükkökkel. Nemes kísérlet volt, amely akár jól is sikerülhetett volna.

Will Smith telitalálat volt a forrófejű West százados szerepére, kellően lazára vette a figurát, ontotta a poénokat, törte a női szíveket, és természetesen nagyon dögös volt a fekete cowboyszerkóban (bár a zöld táncosruha sem volt utolsó egy felejthetetlen jelenetben). Kevin Kline vérprofin szállította Gordon (és az elnök) karakterét, pont annyit tett bele az alakításba, amennyit kellett. Salma Hayek hozta, amiért szerződtették, vagyis szép volt. Kenneth Branagh kicsit sok volt, Ted Levine és Bai Ling kicsit kevés, M. Emmeth Walsh-nak voltak szép pillanatai. 

Üssenek agyon, verjenek meg, én  minden hiányossága ellenére szeretem ezt a filmet, és nagyon fáj a szívem, hogy végül ekkora bukta lett belőle. Annyi szép pillanatot, stílusos jelenetet őrzök belőle, hogy máig sokszor leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy újra nézzem, mert egyszerűen kell Will Smith és Kevin Kline marakodása, a teljesen felforgatott Vadnyugat, amelyből talán sikerül egy vadiúj sikert összehozni a tévében, én nagyon drukkolok az alkotóknak!

6/10

A Wild Wild West- Vadiúj Vadnyugat teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.