Apáca show / Sister Act (1992)
2015. október 18. írta: FilmBaráth

Apáca show / Sister Act (1992)

sister-act.jpgIsteni ötlet volt egy bárénekesnőt beereszteni az apácák közé, tökéletes vígjátéki alaphelyzet, amelyet jól fel lehet turbózni a zenével. Már csak egy karakteres főszereplő kellett Whoopi Goldberg személyében, jól össze kellett rakni ezt az bájos musicalt, és már jött is a világsiker. A 90-es évek egyik legjobb zenés filmje volt az Apáca show, amely nem fekszi meg a gyomrot, nagyon távol van a zseniális alkotástól, viszont tökéletes kikapcsolódást nyújt a nézőjének. Döbbenten olvastam, hogy tervben van a folytatás, már csak azért is, mert készült már belőle egy második rész, amely a közelében sem volt az elsőnek, hiába tértek vissza benne a főszereplők. Viszont megjött a kedvem gyerekkorom egyik kedvencének az újrázáshoz, amelyekről szép emlékeket őrzök, ezért pici féltem, hogy nem kopott-e meg a fénye. Nos, jelentem, nem, istenien szórakoztam rajta most is, ha valakinek esetleg kimaradt volna az életéből, sürgősen pótolja!

Deloris (Whoopi Goldberg) bárénekesnő, és nem mellesleg egy gengszter barátnője, aki nem akarja elhagyni miatta a feleségét. Éppen indul beolvasni neki, amikor kopogás nélkül benyit az ajtón, és meglátja, hogy szereleme, Vince LaRocca (Harvey Keitel) emberei főbe lőnek egy embert. Azonnal vallomás tesz a zsaruknak, akiknek valahogy életben kell tartaniuk a tárgyalásig, ezért az találják ki, hogy egy apácazárdában rejtőzködjön el, hiszen ott Vince soha nem keresné. A tisztelendő anya (Maggie Smith) egyáltalán nincs elragadtatva az ötlettől, ahogyan Deloris sem, de aztán a zenének köszönhetően minden megváltozik...

A happy end másodperce nem kérdéses, mégsem unalmas a film, pörgős a történet, dacára annak, hogy sablonhegyek találhatóak benne, azonban annyira jó a szöveg, és jól eltaláltak a karakterek, hogy nem érünk rá ezen fanyalogni, mert teljesen leköti a figyelmünket a film. Abszolút nem veszi komolyan magát az alkotás, éppen ez az igazi varázsa, tudjuk, hogy a végére minden rendbe jön, viszont nagyon kíváncsiak vagyunk az odavezető útra, és ez elsősorban a forgatókönyvíró, a rendező és Whoopi Goldberg érdeme. Nem az Oscar-díjas színésznő kapta meg először a szerepet, hanem Bette Midler, ő azonban nem élt a lehetőséggel, így landolt Deloris szerepe Goldberg-nél, aki hozzáadta az egyéniségét és kivételes komikai készségét a mozihoz, na és jól meglepett bennünket azzal, hogy még énekelni is tud. Nélküle nem sokat érne a film, mégsem one-woman show-ról van szó, csapatmunka ez a javából, minden szereplő komolyan vette a feladatát, melynek eredményeként nagyon sok évvel a bemutató után is azon kapjuk magunkat, hogy betegre izguljuk magunkat azon, vajon mi lesz Deloris és a zárda szimpatikus apácáinak sorsa. Mindeközben a zenének is adunk rendesen, hiszen musical-ről van szó, mégpedig a jobbik fajtából, nagy sikerű színpadi változat is készült belőle, nálunk is játszották.

A karakterek pont annyira mélyek, amennyire egy zenés vígjátékban lenniük kell, sikerült eltalálni a megfelelő arányokat. Természetesen a jellemfejlődés sem maradhat el, a felületes Deloris az apácák hatására sokat komolyodik, rájön, melyek a fontos értékek az életben. A nővérek pedig egyházi zene terén lassan, de biztosan rocksztári magasságokba emelkednek Deloris segítségével, amit zabálnak a fiatalok, melynek következében a zárda nagyon népszerű lesz az emberek körében. A főnökasszony kezdetben egyáltalán nincs oda a bárénekesnőért, csatáznak is rendesen, de aztán persze annak rendje és módja szerint elkezdik becsülni egymást, nincs ebben hiba. Az egyházi zene nem picit uncsi, ezért jól fel kell dobni, hogy érdekes legyen, de sikerült a mutatvány, nem lehet megunni az a jelenetet, amikor a klasszikusról hirtelen átvált könnyedebb műfajra a kórus. Zenében a későbbiekben sincs hiány, ahogyan olyan maradandó jelenetekben sem, mint pl. az apácák a kocsmában, hogy csak a saját kedvencemet említsem. Nem akar világmegváltani a film, egy jól felépített vígjátékról van szó, amelynek Goldberg a motorja, ennyi és nem több, de ez éppen elég ahhoz, hogy még ennyi év után se merüljön feledésbe ifjabb éveink kedvence.

sister_act.jpgA film hangulata abszolút egyedi, a 90-es évek elejének minden tipikus vonása megjelenik benne, igazi időutazás, magnóval, rémes hajzattal és hasonlókkal. Komoly mondanivalót ne várjunk tőle, annyi a teendőnk, hogy hátradőljünk, és gátlások nélkül betegre nevessük magunkat rajta, hallgassuk a jó zenét, és kedélyesen nosztalgiázzunk azon, hogy bezzeg egykor még milyen jó vígjátékok születtek, a mai termésből nem sok olyan van, amit évtizedek múlva ilyen jó kedvvel fogunk újrázni, mint ezt a filmet. Tényleg nincs benne semmi extra, mégis bármikor jöhet, nem fogunk csalódni benne. Lehetne sorolni a hiányosságokat (össze-vissza kavarog a történet, a poénoknak rendeltek alá mindent, több karakterben is több volt stb.), de minek, a saját műfajában egy jó kis darabról van szó, kell ennél több?

Whoopi Goldberg csúcsformában volt, láthatóan imádta Deloris szerepét, mi pedig máig nem untunk rá az alakítására, vagyis kiváló választásnak bizonyult a főszerepre. Maggie Smith profi módon annyit tett bele a filmbe, amennyit kellett, Harvey Keitel hozta a kötelezőt. Az apácák mindannyian remekek voltak, azonban kiemelkedett közülük Kathy Najimy és Wendy Makkena.

Egyetlen gigapoént sem tudnék kiemelni a filmből, ennek ellenére konstans nevetőgörcs vár arra, aki rászánja magát erre az alkotásra, amely egyáltalán nem az örökkévalóságnak készült, pusztán egy jó kis mozi volt a cél, amelyen jól szórakozik a közönség, és ez tökéletesen abszolválta. Deloris nem apácazárdába való, az egyénisége szétfeszíti az ódon falakat, és ez így van jól, ezredjére is!

7/10

 Az Apáca show teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr577984609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása