A közép-kelet európai filmgyártást soha nem lehetett egy egységes egészként kezelni, időnként mégis meglep, Románia milyen alkotásokkal szokott előállni. Bevallom, nem követtem túl nagy figyelemmel az egyre híresebb újhullámukat, de amíg saját filmalapunk nagyjából tucatvígjátékot és a nemzeti Oscar-jelöltet képes legyártani, addig keleti szomszédunkra csupa merész témaválasztás a jellemző - amikor pedig egy kicsit konvencionálisabb útra lépnek, olyan nemzetközi színvonalú produkciókkal állnak elő, mint a Closer to the Moon. Az Aferim! viszont egy teljesen besorolhatatlan és beskatulyázhatatlan mű, amelynek már a koncepciójától is minden producer sikítófrászt kapna. De éppenséggel nem is az az igazán döbbenetes, hogy elkészülhetett egy ilyen film, hanem, hogy Radu Judénak nem tört bele a bicskája.

Az biztos, hogy nem a koherens narratíva a legfőbb ismertetőjegye az Aferim!-nek: ugyan van egy halvány háttértörténetünk, miszerint 1835 Havasalföldjén egy bejható (Teodor Corban) és fia (Mihan Comanoiu) egy urától elszökött cigány szolga (Toma Cuzin) nyomába ered, de ez főként csak ürügy arra a rendezőnek, hogy a kor folklórjába belevesse a nézőt. Ebből a szempontból egy kicsit a Slow Westhez hasonlatos az élmény: két főhősünk utazása leginkább arra szolgál, hogy a vidék, a benne lakó ember és az ő élethelyzeteiknek egy minél bővebb tablóját vetíthesse elénk a mű, egyfajta történelmi képeskönyvként tárulva ki előttünk.

Képileg ennél jobban nem is húzhatná ezt alá, hogy Jude fekete-fehérben, szinte kizárólag nagytotálokból, relatíve kevés vágással vette fel filmjét, ezzel is ráerősítve arra az érzetre, hogy itt kis (ha nincs a folyamatos lovaglás, akár azt is mondhatnám, statikus) életképek sorozatát látjuk egy nagyívű történet helyett. Alapvetően ez az a kombináció, amely teljesen tönkretehet egy filmet, de egy-két szükségszerű hullámvölgyet leszámítva az Aferim! csak profitálni tud ebből a hozzáállásból. Ugyanis ha már a rendező mindent egy lapra tett fel, igyekezett belőle a maximumot kihozni. Ha romántudásom hiányosságai ellenére jól vettem ki, a stáblista is részletesen ecsetelte, milyen eszméletlen mennyiségű inspirációból és történelmi forrásból merített Jude, és éppen ezért minden egyes karaktere, fűszála, mondata tökéletes korrajz. Írom mindezt úgy, hogy fogalmam sincs a történelemnek ezen kis szeletéről, de (legyen bár igaz vagy sem) legfőképpen azért tudta ezt velem elhitetni az Aferim!, mert nem a modern ember problémáit akarja történelmi gúnyába öltöztetni, hanem bemutatni egy olyan világot, amelyet mi mindössze szűk 200 év távlatából is már elképzelni sem tudunk. És bár főként ez az egzotikum az izgalmas a filmben, a humoros vagy egyszerűen csak érdekes vonásai mögé tekintve egy döbbenetesen erős múltidézésnek lehetünk tanúi.

Costadin behajtóval egy olyan helyre juthatunk el, ahol mindenki kollektíve megveti a másikat, de azért az út szélén ragadt embernek mindenki segít, ahol mindennapos, sőt, helyénvaló dolog "mértékkel és szelíden" verni az asszonyt, ahol mindenki az oroszokat és a törököket szidja, de azért nagyon is ismerős módon az ő nevükben éppen saját népük tagjai húzzák le egymást minél jobban a mocsárba. De amellett, hogy jellegzetes (és talán még mindig aktuális) nemzeti és regionális vonásokra ismerhetünk a filmben, elsősorban saját perspektívánk alakulása a legfurcsább hőseink utazása során: magam is meglepve tapasztaltam, ahogy a szememben az eredetileg teljesen antipatikus főhős alkalmankénti erőszakossága és balkáni "megoldjuk okosba' "-mentalitása mellett végül a mű morális iránytűjévé nőtte ki magát, és legnagyobb gyengeségévé az vált, hogy próbál túlélni és alkalmazkodni a rendszerhez.

Ez pedig végső soron egész sok ahhoz képest, amit ki lehet hozni egy ilyen, színes-szagos (bocsánat, fekete-fehér-szagos), hol Mikszáth, hol Móricz világát idéző életkép-füzérből, de úgy néz ki, hogy ha van filmes nemzet, akiknek ez most sikerülhet, azok a románok. És amikor azt látom az Aferim! stáblistáján, hogy ott szerepel a támogatók között az a Cinema City, amely itthon nem hogy pénzt nem adna egy ilyen darabra, de jelen állás szerint még a műsorára sem fogja felvenni (meg egyébként is, meglepett minket, filmrajongókat a Cinema City valaha bármivel is a kommunikációjuk arroganciáján és egy pár száz forintos áremelésen kívül?), akkor csak arra tudok gondolni, hogy Románia tényleg egy párhuzamos univerzum filmes szempontból.

8/10

Az Aferim! teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán