A filmet a CineFesten volt alkalmunk megtekinteni.
Mit lehet elmondani egy olyan alkotástól, amelynek legfőbb marketingfegyvere (és szinte állandóan felhánytorgatott figyelemfelkeltő fegyvere) az, hogy Iphone 5-ösökkel rögzítették? Látatlanban talán nem sok mindent – pláne hogy a sztori-leírások is maszatolnak -, azonban a megtekintése után annál inkább. Bár szombat este láttam a filmet, így, több nap után sem tudtam megemészteni azt, amit a vásznon láttam, és ezt most tessék a lehető legnegatívabb jelzőként értelmezni.
A történetleírásra nem szánnék túl hosszú sorokat, mert miért is tenném, ha a forgatókönyvben sem szerepelhetett a sztoriból egy A/4-es oldalnyi szövegen kívül semmi más. Félreértés ne essék, nem azt szeretném hangoztatni, hogy az improvizáció rossz lenne a filmek esetében, csupán azt mondom, hogy az improvizáció olyan színészektől, akiknek láthatóan nem megy ez a műfaj, egyszerűen hiba és értékelhetetlen húzás.
A Tangerine igazából csak egy dolgot tud mellszélességgel bizonyítani: egy történet élvezhetetlen, ha nincsenek élvezhetően kibontott, akár egy csöppnyit szimpatikus karakterek. Márpedig esetünkben nem hogy karakterek, de karaktervázlatok sincsenek, hisz a főszerepben tetszelgő két transzvesztita csupán ugyanazokat a frázisokat 
ismételgeti, ezek pedig semennyit nem adnak hozzá a jellemükhöz, még akkor sem, ha látszik hogy mi volt a cél a történettel (sőt, a film utáni beszélgetésen az egyik producer hölgy ezt szépen meg is fogalmazta).
Frissítő szórakozást, ötletes beállításokat, vicces szituációkat és jó karaktereket vártam a Tangerinetől (legalábbis a pozitív kritikák erre engedtek következtetni) azonban az alig 90 perces játékidőben nem kaptam mást, csupán néhány mosolyra késztető szituációt, egy-két valóban hangulatos képet, valamint néhány értékelhető színészi játékot. A produkció által adott tartalom tehát csak épp hogy több a semminél, és ezen az sem változtat, hogy a készítők állítólag olyan karaktereket akartak bemutatni, akikkel nap mint nap találkozhatunk az utcán, csak sosem merünk belegondolni a helyzetükbe. Ez egy nemes cél lett volna, azonban kvázi karakterek nélkül elérhetetlen feladat. A Tangerine-nek sem sikerült.
4/10
