Miért fojtsunk CGI - tengerbe egy filmtörténeti legendát, amikor amikor megtehetjük kettővel is? Stephen Sommers nem aprózta, Drakulát és Frankenstein szörnyét is belezsúfolta ebbe a jobb sorsra érdemes filmbe, amelyben a biztonság kedvéért még vérfarkasok és szép vámpírlányok is voltak. És mégsem működött a film, hiába volt ultradögös Hugh Jackman, kaptuk meg minden idők legrocksztárosabb vérszívóját, annyira komoly problémákkal küszködött a forgatókönyv, és tolták túl a CGI-t, hogy a Van Helsing méltán merült feledésbe. Én sem gondoltam, hogy drága életem drága perceit még egyszer rá fogom pazarolni, de aztán kijött a Frankenstein mozi előzetese, eszembe jutott és újráztam. Nos, a helyzet változatlan, egyszer meg lehet nézni, de ennél többet ne várjunk tőle.
Van Helsing (Hugh Jackman) a Vatikánnak dolgozik, szörnyvadászat a tisztes foglalkozása. Miután levadászta Mr. Hyde-ot, újabb feladatot kap, Erdélybe kell utaznia, ahol magától Drakulától kell megmentenie a világot, és segédkezni abban, hogy a Valerious család nehogy véletlenül üdvözülés nélkül maradjon. Útitársat is kap Karl, a feltalálásban élen járó barát (David Wenham) személyében, és már indulhat is a látványos vámpírvadászat...
Ne legyünk igazságtalanok, vannak erényei a filmnek (jó humor, látványos akciók, a hangulat, a zene stb.), közel sem nézhetetlen, de annyira harmatgyenge és túlzsúfolt a forgatókönyv, hogy halálra ítélt kísérlet volt A múmia (amelynek én személy szerint imádtam az első részét, a második elment, a harmadikból egyetlen jelenetre sem emlékszem) stílusában újragondolni Drakula és Frankenstein történetét. Az rendben van, hogy az adott korban kezdtek rájönni, mire képes a CGI, de ez még nem ok arra, hogy minden klisét felnagyítsanak, lebutítsák a klasszikus történetet, és fájóan gyenge szöveget adjanak a jobb sorsra érdemes színészek szájába (a szinkronban mentették, ami menthető, de még Gergely Róbert kellemes hangja sem volt elég ahhoz, hogy ne álljon égnek időnként a hajam az összehordott mondatoktól). Mindezzel együtt, ha nem foglalkozunk a történettel, hanem csak hátradőlünk és kikapcsoljuk az agyunkat, egyszer egészen jól fogunk szórakozni a filmen, amelynek van egy egyedi hangulata, mégis tipikusan közepes popcornmozi, semmi több.
Drakula és Frankenstein története elég korán felkeltette a filmesek érdeklődését, nem csoda, mindkettőben rengeteg lehetőség van. Sok feldolgozás született az évek során, klasszikus azonban kevés lett belőle, ezt a filmet sem fenyegeti ez a veszély. Viszont nem is veszi komolyan magát az alkotás, szórakoztatni akartak az alkotók, nem elgondolkodtatni, és ez végülis sikerült is nekik. Unalomra nincs idő, minden percben történik valami, hátha akkor nem tűnik fel, hogy egy tartalmatlan történetet akarnak lenyomni a torkunkon. A karakterek nem éppen Mariana-árok mélységűek, a coolság-faktor volt a cél, nem a kidolgozottság. Ha már ilyen felszínes szereplők jutottak nekünk, legalább ordas nagy látványt kaptunk volna, de néhány valóban lenyűgöző jelenettől eltekintve (nálam mindent visz Drakula bálja) leginkább Hugh Jackman dögös nacijára, Drakula rocksztár külsejére (és a férfi nézők természetesen Kate Beckinsale ruhakölteményeire) emlékezhetünk belőle, és persze el ne felejtsük a szörnyet sem. Kedvenc jelenetem a lovashintós üldözés (bár óriási butaság, hogy az erdélyi lovak gyorsabbak, mint a vérfarkas, azért nagyon ott volt a szeren, amikor vágtáztak a hátasok), és nagyon sajnálom, hogy nem sikerült egy igazán jó főgonoszt írni, hiszen Drakula alakjában jóval több volt ennél. A szörny viszont meglepően sok és jó szerepet kapott a történetben (ismét felhívnám a figyelmet a szinkronra!) .
Elvileg adott volt minden a sikerhez (Hugh Jackman, Kate Beckinsale, humor, látvány, stb.), mégis hatalmasat bukott ez a mozi, nem is készült el a tervezett folytatás. Egy újabb bizonyíték arra, hogy nem gond, ha az adott kornak megfelelően akarnak az alkotók újraértelmezni egy klasszikus történetet, de ha nem tudnak mit kezdeni vele, akkor a CGI cunami sem fog segíteni az alkotáson. Kár érte, mert vannak szép pillanatai, a hangulat pedig jól el lett találva, de hiába a dübörgő zene és fejkapkodós jelenetek sora, mégsem tudott elérni a szívünkig ez a feldolgozás. Kicsit kevesebb látvány és jobb forgatókönyv elkelt volna ehhez a mozihoz.
Hugh Jackman-ra szavunk sem lehet, egyrészt szokásához híven nagyon jól nézett ki, másrészt pedig jól állt neki Van Helsing karaktere. Kate Beckinsale megfelelő választás volt erre a filmre, Richard Roxburgh kihozta a maximumot nem túl jól megírt szerepéből. David Wenham szállította a humort, Shuler Hensley kiváló volt.
Stephen Sommers mára méltán került a hollywoodi süllyesztőbe, de a film bemutatója idején még A-listás rendező volt (A múmia-filmek miatt természetesen), ezért talán túl sokat vártunk tőle, hiszen az ő védjegye az akkoriban páratlan látvány volt, de Drakula és Frankenstein túl nagy falat volt a számára. Azért egyszer mindenképpen érdemes megnézni ezt a félrecsúszott blockbustert, egyszer nézhető kategória még így is.
6/10
A Van Helsing teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
