Vannak olyan filmek, amelyeket azért nézünk meg, mert klasszikusok, és vannak olyanok, amelyek igazából nem nagy számok, viszont annyira kedveljük a főszereplőket, hogy bármikor megnéznénk újra. Az Űrcowboyok a legjobb példa az utóbbira, Clint Eastwood ezúttal nem drámázni akart, nem is akciózni, egyszerűen csak szórakoztatni akarta a népet és saját magát (na és persze a kollégáit), hiszen egy olyan igazi amerikai hősnek, mint ő, az űr a legvégső határ. jól kivitelezett nyugdíjas mozi, semmi több, nincsenek hatalmas mélységei és a CGI sem éppen különleges, mégis übercool, ahogyan az űrtaták (de főleg Eastwood és Jones) kenterbe vágnak mindenkit.
1958-ban a Daedalus-programban részt vevő négy vadászpilótának minden esélye megvolt arra, hogy ők legyenek az első emberek az űrben, azonban végül egy majom megelőzte őket. Nem viselték túl jól a helyzetet, ezért amikor 40 évvel később váratlanul lehetőségük van kilépni a Föld légköréből, természetesen nem mondanak nemet. Elvileg csak egy mérnöki problémáról lenne szó, de amikor odaérnek az ártalmatlannak hitt szovjet műholdhoz, kiderül, hogy nagyon súlyos nukleáris katasztrófát kell elhárítaniuk...
A film hangulata az, amiért elsősorban érdemes megnézni. Nem látványos, nem nevetjük halálra rajta magunkat (bár kifejezetten erős benne a humor, és az önirónia), mégis jó nézni, mert annyira emberi. Mert az "újonc" űrhajósok csak testileg öregedtek meg, lélekben fiatalok maradtak, bírják a gyűrődést, le sem tudjuk venni róluk a szemünket. Eastwood jó rendező, tudta, hogy karakteres színészek nélkül hiába a jól megírt forgatókönyv, a kutya sem lesz kíváncsi a filmre. Fogta tehát saját magát (mert még nyugdíjaskorban is ő az egyik legnagyobb filmsztár!), Tommy Lee Jones-t, felhívta még Donald Sutherland-et és James Garner-t is, és buliztak egy jót. Mi pedig imádtuk, mert annyira jól állt nekik ez a film, hogy néhány pillanatra el is játszottunk a gondolattal, hogy ennyi idős korban valóban el lehet még jutni a világűrbe és amúgy mellékesen meg lehet menteni a világot.
A forgatókönyv korrektnek nevezhető, igazából semmi különös nem volt benne, a karakterek teljesen rendben voltak, nosztalgia a köbön, na és persze teljes gőzzel szurkoltunk a nyugdíjas szekciónak azért, hogy megmutassák az ifjoncoknak, ők a legjobbak. Nincsenek nagy drámai fordulatok, egy kis tudományt is kapunk a pofinkba, csak hogy érezzük a törődést, de nem annyit, hogy komolyabban belegondoljunk, és különben is ki ér rá az űrutazás technikai kérdésein morfondírozni, amikor Clint Eastwood éppen dögös asztronauta cuccban lebeg a világűrben? Na ugye! Nem kell halálosan komolyan venni ezt a filmet, alapvetően szórakoztatási célzattal készült, de megvannak benne azok a kis finomságok, amely miatt nagyon lehet szeretni. A zárókép egyszerűségében zseniális, az is aranyos, ahogyan a szerelemi szál csak jelzésértékűen jelenik meg (muszáj elmondanom, hogy Tommy Lee Jones korához képest rendkívül jól néz ki egy szál törülközőben!). Poénokban sincs hiány (melyeket elsősorban Donald Sutherland szállít), mégsem maradandó alkotásról van szó, inkább egy jól megrendezett közepes moziról, amelynek rengeteg hibája van (a történet harmatgyenge, a karakterek nem nagyon fejlődnek, teljesen kiszámítóhatóak a fordulatok, stb), mégis kár lenne kihagyni az életünkből.
Sci-fi az alkotás műfaja alapvetően, mégis inkább olyan érzésünk van, mintha egy kalandfilmet néznék, az űr csak dekoráció, a történet az idős asztronautákról szól, akik még összehozzák életük kalandját, mielőtt végképp szögre akasztják a szakafandert. Tommy Lee Jones nem kapott olyan hatásos búcsúszöveget, mint Bruce Willis az Armageddon-ban, de nem is volt rá szüksége, mégis tudjuk, hogy legalább akkora hős, mint kollégája. Csak ő nem hérosz, hanem egy átlagos ember, aki stílusosan búcsúzott el a földi élettől. Nem kell nekünk látványorgia, ahhoz, hogy jól szórakozzunk, Clint Eastwood ismét bebizonyította, hogy milyen jól ért a filmiparhoz.
Clint Eastwood és Tommy Lee Jones kettőse miatt érdemes megnézni a filmet elsősorban. Mindketten nagyon jól néznek ki korukhoz képest, és a karizmájuk elviszi a hátán a filmet. Donald Sutherland szabadjára engedhette különleges egyéniségét, James Garner hozta a kötelezőt. Marcia Gay Harden bájos, James Cromwell kellőképpen szemét, Rade Serbedzija már megint nagyon jó volt.
Tényleg nincs semmi extra ebben a filmben, nem fogunk idézni belőle, nem esünk hanyatt a látványtól, egyszerűen csak elnéznék még jó ideig. Jó a ritmus, a szöveg, a karakterek, nemes veretű középszert hozott össze nekünk Clint Eastwood, akinek egyáltalán nem ez a film a legjobbja sem színészként, sem rendezőként, de ettől még bármikor simán fel tud dobni egy unalmas estét!
7/10
Az Űrcowboyok teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
