FilmBaráth kritikáját itt olvashatjátok
A filmekre is igaz, hogy a valóban nagy teljesítményeket csak az utókor tudja értékelni. Az éppen aktuális nagy franchise-ok kapcsán mindenki tudja, mi volt az a váltás, ami a Halálos iramban egy réteg B-filmből milliárdos branddé tette, mi lenne az az újrakezdés, amit a Terminátornak még mindig nem sikerült meglépnie, ugyanakkor az valahogy magától értetődő, hogy a Mission Impossible az 5. résszel már egy 7 számjegyű bevételre aspiráló filmsorozat lett. Pedig ez nagyban köszönhető a pénztáraknál legrosszabbul teljesítő 3. epizódnak és JJ. Abramsnek, aki sikeresen mutatta meg, hogy a szériának van helye a 21. században és van még benne potenciál.
Abrams gyakorlatilag úgy vezényelt le egy teljes paradigmaváltást a MI-szériában, hogy első látásra ez nem is egyértelmű. A második rész egyértelművé tette, hogy a Bond-széria utózöngéiből felépített kütyüvezérelt, nagyszabású kémsztoriknak lejárt az ideje, és ahogy időközben megérkezett a nyakukra a Bourne-trilógia, a Mission: Impossible-nek is egy sokkal nyersebb atmoszféra felé kellett váltania. Abrams, illetve két (azóta komoly emberiség elleni bűntetteket elkövető) forgatókönyvírója, Orci és Kurtzman első dolga rögtön az volt, hogy Julia révén egy személyes és érzelmi kötődésre lehetőséget adó elemet építettek be Ethan Hunt karakterébe, amely bár nem haladta meg a heist- és kémthrillerek "nincs kiszállás" - tragédiáját, tehetségesen rajzolták ki belőle a főhősünk foglalkozása által követelt áldozatokat.
De hiba lenne azt gondolni, hogy az alkotók ezzel egy borongós, "sötétlovagos" irányba akarták volna elvinni a hangulatot, ugyanis amíg a felszínen az alkotás határozottan komolyan veszi magát, főbb mozgatórugói szinte már önironikusak. A forgatókönyvíró-trió teljesen tudatosan veszi félvállról a blockbusterek által rendre túlbonyolított cselekménymagyarázást, és a legkevésbé sem foglalkoznak azzal, kivel és mit akar üzletelni a főgonosz, vagy hogy éppenséggel mi is ez a fegyver. Sőt, végül be is ismerik, hogy a Nyúlláb csak egy irreleváns MacGuffin. Ez biztosítja azt a sallangmentességet, amely lehetővé teszi, hogy az egymás után pakolt zúzások szüneteit ne a nézőnek szájba rágott információáradat (hahó, Halálos iramban-széria!), hanem a karakterek emberközelibbé és esendőbbé tétele töltse ki. Illetve egész pontosan Ethan Hunté, ugyanis a csapat többi tagját (és a csapatmunka erőltetését) háttérbe szorítva ezt a produkciót már egyértelműen az ő filmjévé és az ő személyes küzdelmévé teszik.
Ez pedig rögtön megemelte az akciójelenetek tétjét is, amelyek egyre kevésbé Hunt és társai elé állított kihívások, és sokkal inkább valódi küzdelmek voltak. A döbbenetesen intenzív chesapeake-hídi akció gyakorlatilag tökéletes ellentéte annak, amit az előző két rész képviselt, ugyanakkor éppen ezért is tud egészen zsigeri élmény lenni. És furcsa módon pont a klasszikus MI-elemeket bemutató vatikáni közjáték lóg ki az összképből, azt mutatva, hogy a maszkok, fogadásra beépülés és a térfigyelő kamerákkal játszott digitális trükkök szintjét ez a film már meghaladta. De ez a szakasz is jelzi, hogy a váltás még nem teljes, így például a szokásos IMF-tégla szálat is végig kell szenvednünk, ami ezúttal nem segíti olyan mértékben a történetet, hogy indokolt legyen a szerepltetése. Már csak azért sem, mert így pont a film gonoszát zseniálisan alakító Philipp Seymour Hoffman szorul a háttérbe (a nettó 1 perc játékidővel rendelkező Eddie Marsanról nem is beszélve), Hunt és Davian ellentéte így pedig csírájában elhal. Így aztán a nagy hókusz-pókuszoktól megfosztott finálé hiába illik az Abrams-féle megközelítésbe, nem szól akkorát, mint illene.
Így furcsa módon pont azok az elemek húzzák le a produkciót, amelyeket egy klasszikus MI-darabtól várnánk, ugyanakkor pont ez a kontraszt mutatja, hogy ezek közül jó néhányat mennyire meghaladott már a kor és ez a franchise. Abrams pedig ha nem is tökéletesen, de egy remek akció-thrillerbe csomagolva nyitott meg új kapukat a Mission Impossible számára - hogy aztán mindenki a 4. részt és Brad Birdöt ünnepelje ezért...
9/10
A Mission: Impossible III teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
