Sokféle rossz film van a világon, és mindig érdekes tanulmány egy-egy sajátosan rossz filmmel összefutni. Valami hasonlóra számítottam akkor is, amikor ennek a darabnak nekiültem, de legnagyobb meglepetésemre szigorúan véve nincs gyenge darabról szó. Ami persze nem jelenti azt, hogy tisztában lennék vele, pontosan mit is láttam, és mi lett volna a célja ennek a másfél órás valaminek.

A világvége után egy 5 fős csapat járja meglehetősen nagy sietséggel a kihalt és egyre élhetetlenebb pusztában. Egyikük betesége miatt úgy döntenek, egy elhagyatott házban éjszakáznak, amelyről azonban hamarosan kiderül, hogy menedék helyett egy kannibál horda csapdája. És mivel nincs hova menekülni, az egyetlen megoldás, hogy szembeszállnak támadóikkal.

Nehéz következetesen és értelmesen felvázolni egy olyan mű cselekményét, amely egyáltalán nem konzekvens abban, hogy mihez akar kezdeni pontosan. A The Dayben pedig gyakorlatilag jelenetről-jelenetre változik, éppen egy posztapokaliptikus karakterdrámát, sajátos home invasiont vagy brutális akciófilmet látunk, ehhez pedig az atmoszféra és a középpontba állított szereplők is percről-percre idomulnak. Mindez annyira esetleges, mintha egy randomgenerátorral írták volna, ki, mit és miért csinál éppen az adott pillanatban (ami nem egyszer tűnhet emiatt nettó marhaságnak is), ezzel azt eredményezve, hogy jóformán nincs két egymásból értelmesen következő jelenet, és a forgatóköny 2-3 jelenetes szekvenciáknál nagyobb léptékben nem tud gondolkodni. Nézőként pedig borzasztóan bele lehet fáradni, amikor egy óra és 5-6 narratív etap után még mindig nem látszik, mit akarnak kihozni ebből a koncepcióból.

Ennek a nagy kavarásnak ugyanakkor megvan az az előnye, hogy teljesen különböző okokból, de egy-egy momentum rendre ki tud emelkedni. Időről időre egy egészen átgondolt sztorielem, minőségi párbeszéd, ütős akció, érdekes témafelvetés ötlik fel a film meglehetősen ingerszegény alaphangulatában, amelyek ugyan így önmagukban abszolút nem értelmezhetők, de legalább rendre feldobják a film meglehetősen ingerszegény élményét. Mert azt hozzá kell tennem, hogy bár leginkább a szkripttel vannak problémák, a B-kategóriás környezet és rendezői megoldások, a borzasztóan koncepciótlanul induló, de aztán egyre inkább magára találó fényképezés egyike sem tud valami olyannal hozzájárulni a produkcióhoz, ami miatt egyik vagy másik hiányosság megbocsátható lenne.

Mondhatni, a szinte már fekete-fehérre deszaturált képi világ tökéletesen jellemzi, mire számíthat a néző a The Day-től: egy nagyon szürke és helyenként felfoghatatlan élményre, amelyet alkalmanként egy-két szín azért feldob. Ebből pedig nem azt akarom levonni következtetésként, hogy a szó szoros értelmében rossz film lenne, de az összefüggéstelensége és feleslegessége tud legalább ugyanennyire zavaró lenni.

4,5/10

A végzet napja teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán