Tudom, hogy hiba, de nem bocsátok meg könnyen. És Colin nagyon felidegesített a Nagy Sándorban, amelyet egy hozzám hasonló történelemmániásnak kín volt végignézni, annyira haloványra sikeredett. Nagyon fájó volt a csalódás, és mivel akkor még ifjú voltam és bohó, a főszereplőre zúdult minden haragom, és úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nem vagyok kíváncsi a pályafutására. Aztán jó néhány év múlva hozhattam befelé a lemaradásomat, mert az Erőszakik még engem is meg tudott győzni arról, hogy talán tévedtem. Az ír fenegyerek lassan, de biztosan megkomolyodott, a zabolátlan szépfiúból komoly színész lett, aki bár még mindig nagyon jól néz ki, ma már inkább a tehetségével hívja fel magára a figyelmet, nem a balhéival vagy a kétségkívül vonzó külsejével.

Colin James Farrell 1976-ban született Dublinban, ezen belül Casleknock-ban. Mivel édesapja focista volt, természetesen a vásott kölyök is annak készült, de miután eljutott a buksijáig, hogy mennyi melóval és lemondással jár, ha sikereket akar elérni ebben a sportágban, inkább könnyebb (nek tűnő) szakmát keresett magának. Nem gondolta át túlságosan a jövőjét érintő kérdéseket, sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozott, úgy mint, csajozás, alkoholizálás és drogfogyasztás. Egy alkalommal még bilincs is csattant a csuklóján, amikor pedig hirtelen felindulásból falhoz vágta egyik tanárát, végképp betelt a pohár, és kicsapták a suliból. Két bulizás között megpróbálkozott a táncos karrierrel, de nem jött be, úgyhogy beiratkozott egy drámaiskolába, ahonnan ismét idő előtt távozott, mert nem igazán értékelték lázadó, a szabadságot mindennél többre tartó személyiségét. 

Mivel pénzre neki is szüksége volt önpusztító életmódjához, ezért tévéreklámokban tündökölt, miközben ugyanúgy castingokra rohangált, mint bárki más. Nagy nehezen megkapta egy tökéletesen feledésbe merült tévésorozat főszerepét, majd rámosolygott a szerencse, és bekerült a Ballykissangel című sorozatba, amelynek köszönhetően sikerült egyenesbe jönnie anyagilag. Karrierje érdekében áttette székhelyét Londonba, ahol sikerült szerepet szereznie Tim Roth első rendezésében, a Hadszíntérben. De inkább a színházban vitézkedett, olyan jól, hogy Kevin Spacey egyszer beült egy előadásra, amelyben játszott, és nemsokára már kamera előtt állt vele az Ártatlan bűnöző című, nem túl acélos alkotásban.

A kiugrást Joel Schumacher-nek köszönhette, aki amikor éppen tette lapátra a Batman franchise-t, jó filmeket is rendezett. Többek között a Tigrisek földjén címűt, amelyben a közönség és szakma is felfigyelt az alakítására, több díjat is besöpört a szerepért. És egyáltalán nem mellesleg beindult a filmes karrierje is. A következő mozi egy mára már sajnos feledésbe merült western volt, a Törvényen kívül, amelyben nagyon testhez álló szerepet, Jesse James-t játszhatott el, nagyon jól. De hiába volt kiváló ő is, és Scott Caan (az a fiú is sokkal többet érdemelt volna a tehetsége alapján, mint ami jutott neki, de a showbusiness már csak ilyen). a film nem lett igazi siker, de ez még belefért, hiszen kiváló rendezők keresték meg szerepajánlattal.

Miután letolt egy "laza" háborús filmet Bruce Wilis-szel, amelyben több volt, mint ami lett belőle (Hart háborúja, nagy csalódás volt anno, dacára annak, hogy mindkét színész kiváló volt benne), már Spielberg kamerája előtt találta magát Tom Cruise-zal a Különvéleményben.  Itt még nem az övé volt a főszerep, de azért neki is jót tett a film sikere, és jókat bulizhatott a bemutatókon. Mert az ír fenegyerek nem hazudtolta meg magát, élte a boldog agglegényéletét két filmforgatás között, a sajtó pedig imádott hírt adni az éppen aktuális hódításáról/botrányáról. Mert szeretjük a rosszfiúkat, pláne akkor, ha ilyen jól néznek ki és tehetségesek. De még ugyanebben az évben jött az a mozi, amelyben Colin bebizonyíthatta, hogy valóban jó színész, aki el tud vinni a hátán egy filmet. A fülke zajos sikert aratott (Joel Schumacher ismét összekapta magát), ami nem csoda, kiváló thriller-ről van szó, amelynek még ma is nyugodt szívvel ajánlható a megtekintése, arra az esetre, ha valaki egy jó filmet akar látni.

Viharsebesen lépdelt felfelé a szamárlétrán az ifjú sztár, a következő alkotásban, a Beavatásban már Al Pacino partnere lehetett, kár, hogy kettejük alakítása kis túlzással ment a levesbe, nem sok minden maradt meg ebből a jobb sorsra érdemes alkotásból az emlékeimben. Ismét egy kasszabukás jött, nevezetesen a Daredevil, - Fenegyerek, amelynek egyetlen pozitívuma, hogy ennek a forgatásán szeretett egymásba Ben Affleck (aki nem tudom elégszer elmondani, hogy méltatlan Batman jelmezének viselésére) és Jennifer Garner, akik 10 év és három gyermek után éppen mostanában mondanak búcsút egymásnak. A jó hír az, hogy a tévésorozat idén nagy siker lett, de ez sajnos nem vigasztalja azt, akinek végig kell szenvednie ezt a teljesen értelmetlen és harmatgyenge akciófilmet. A Lapzárta - Veronica Guerin története egy jó kis dráma, de annyira nem volt jelentős alkotás, hogy érdemben hozzá tudott volna tenni valamit Farrell karrierjéhez.

Coolságban Colin-t nem könnyű felülmúlni, nem véletlen, hogy ő az első, aki eszembe jut egykori kedvencemről a S.W.A.T. - Különleges kommandóról. Nem kicsit lassan indul be a film, túl sokáig időzgetünk a szereplők megismerésénél, kevesebb talán több lett volna. De nagy nehezen összeáll a csapat, és utána végre egy olyan jó kis akcióorgiát kapunk, ami nagyon régen ránk fért! Nem ma készült a film, de most sem porosak a jelenetek, izgalmasak a fordulatok, kár, hogy ez csak a film második felére igaz. Az első rész nem kicsit klisés (Colin szomorú szemekkel néz premier plánban a kamerába. nagyon látványosan szenved, sőt, még a barátnője is ott hagyja, amit azért nagy nehezen túlél), átvészeljük, amíg teljes létszámú lesz a csapat, végre véget érnek a szenvedéseink, beindulnak a látványos akciók és a dögös zenék! 

A nagy siker után törvényszerűen egy közepes alkotás következett, a Kényszerszünet sajnos a felejthető kategóriába tartozik, dacára a remek színészi alakításoknak. Az Otthon a világ végén című film sem rengette meg a világot, de Colin-nak nem volt oka aggodalomra, hiszen Oliver Stone-nal forgathatott egy nagyszabású történelmi eposzt, amelynek elvileg nagyot kellett volna szólnia. Ehhez képest dühöngve rohantam ki a moziból, megfogadtam, hogy többet az életben nem fogom az időmet pazarolni erre a Farrell fiúra, és voltam olyan butus, hogy ezt az ígéretemet sokáig be is tartottam. 

Nagy bukta volt a Nagy Sándor, a hódító, és néhány évig nem is jött az igazi siker, amely feledtetni tudta volna a közönséggel ezt a sajnálatos eseményt. Az új világ csendben elfelejtődött, a Kárhozott szeretők főleg senkit sem érdekelt, a Miami Vice sem lett kirobbanó siker. Nagyon hosszú a film, és sajnos nagyon unalmas. Annyira érdektelen a történet, és annyira nem tud érdekelni bennünket a két főszereplő sorsa, hogy hiába az akcióorgia, cool verdák, hajók és lőszerszámok, teljesen üresek a jelenetek. A Kasszandra álma sem javított sokat a helyzeten, Farrell kezdett komoly bajban lenni.

De szerencsére jött egy film, ami új életet lehelt az erősen haldokló karrierbe, az Erőszakik az a film, ami miatt egyszer el kell látogatnunk Bruges-be, mert két akció és döbbenetesen erős jelenet között a várost is megismerhettük belőle. Colin megkapta a Golden Globe díjat, és egyáltalán nem mellesleg újra elkezdett csengeni a telefonja szerepügyben. A zsaruk becsülete következett Edward Norton-nal, majd Terry Gilliam rendezte a Doctor Parnassus és a képzelet birodalmában. Újabb hullámvölgy jött, Az igazság nyomában, az Ondine mintha nem is lett volna, az Őrült szív pedig csak arról lett emlékezetes, hogy Jeff Bridges végre kapott érte egy Oscar-díjat. Két felejthető film után végre ismét egy zajos siker, a Förtelmes főnökök következett a sorban, amelyben újra sikerült rácsodálkoznia a közönségnek arra, hogy Colin milyen tehetséges színész.

A Frászkarikát inkább hagyjuk, Az emlékmás remake nem sok mindenkit érdekelt, pedig alapvetően nem volt rossz, csak éppen semmi szükség sem  volt rá. A hét pszichopata és a si-cu és a Bosszútól fűtve sem lett a nézők szíve csücske, A zöld urai -hoz csak a hangját adta, a Banks úr megmentése inkább kritikai siker volt, a Téli mese sem találta meg az utat a nézők szívéhez, ahogyan A Julie kisasszony sem.

Farrell mindegyik filmben remek volt, ezért már nagyon régen várjuk, hogy egy igazán emlékezetes darabban is láthassuk. Jellemző, hogy a tévében jött el a lehetőség, a True Detective második évada ígéretesnek tűnik, reméljük, lesz alkalmunk a mára már lehiggadt, érett színész kiváló alakításához (és természetesen kisportolt testéhez, hogy nekünk, lányoknak legyen min legeltetnünk a szemünket, a férfi nézőknek pedig egy okkal több, hogy felemeljék a hátsó felüket és rávegyék magukat a rendszeres edzésre) . Hajrá, Colin, szurkolunk!