Niels Arden Oplev neve nem tudom kinek, mit mond. Gyanítom sokaknak semmit. Viszont, ha azt mondom, hogy ő az a rendező, aki a Milennium trilógia elsőt részét, A Tetovált lányt rendezte, akkor biztos, hogy jóval többen csettintenek elégedetten. A dán származású direktor legújabb filmjében is együtt dolgozik a svéd krimi-trilógiából ismert Noomi Rapace-szal. Plusz még Colin Farrellt is sikerült meggyőznie, hogy vállalja el a Bosszútól fűtve főszerepét.
Victor (Colin Farrell) a magyar származású mérnök családjával egy jobb élet reményében az Egyesült Államokba költözik. A tengerentúli álom, azonban rövid időn belül rémálommá változik a férfi számára. Egy banda előbb a kislányukat, majd a feleségét is megöli. Victor bosszút fogad, elhatározza, hogy, ha az életébe kerül, akkor is elkapja családjának gyilkosait. Rövid időn belül sikerül beépülnie a bandába, ezután már csak “annyi” a feladata, hogy kivárja a megfelelő pillanatot és bosszúját beteljesítse. Egyik este találkozik a szomszéd épületben lakó Beatrice-szel (Noomi Rapace). A lány nemrég szenvedett autóbalesetet, amelynek következtében arca súlyosan megsérült. Két kisiklott, csak a bosszúért élő emberi sorsot ismerhetünk meg. A kérdés az, hogy elég erősek-e a megtorláshoz, egyáltalán a bosszú gyógyír-e számukra?
A Bosszútól fűtve nem egy formabontó alkotás. Nem egy eredeti film. Ez nem is gond, nem minden alkotásnak az a szerepe, hogy magasztos, filozofikus gondolatokat tartalmazzon, esetleg könnyeket fakasszon. Szerencsére vannak olyan filmek is, amelyek felszínesek, amelyek azért készültek, hogy arra a másfél-két órára lekössék a nézőt, majd utána a befogadó azt el is felejtse. Az annál nagyobb probléma, ha egy film a fentebb leírtaknak akar látszani. Mert, ha így van, akkor elveszíti az egyetlen erősségének, az egyszerűségének a varázsát. Szerencsére Oplev nem akart izmozni, tudta, hogy ennek a filmnek hol a helye, mi a küldetése.
A történet lerágott csont. Két tévútra jutott jellem egymás oldalán találja meg a megnyugvást, a boldogságot. Mindez megfűszerezve egy kis akcióval, egy kis krimivel. Az egész pedig megkoronázva két jó színésszel. Noomi Rapace története a Millennium trilógia után igazi sikersztori. Hollywoodi rendezők kapkodnak utána, nem véletlen, hogy szerepelt többek között a legutolsó Sherlock Holmes filmben és a Prometheusban is. Az már biztos, hogy a svéd színésznő egy típust nagyon hitelesen képes vászonra vinni. A lelkileg megtört, ámde tökös, senkitől sem félő nő szerepe már remekül megy neki. A jövő majd eldönti, hogy más karakterek megformálása mennyire fog gondot okozni számára, de ilyen téren sem féltem őt. Colin Farrell is említést érdemel természetesen. Az ír fenegyerek már számtalanszor megmutatta, hogy a macsó, marcona stílus nem áll messze tőle, de más szerepekben sem elveszett. Ahogy jelen esetben sem volt az. Igaz nem is ez volt pályafutása legnagyobb kihívása, de beletette ő is a saját részét a közösbe. A két színész játékára is igaz, amit az egész filmmel kapcsolatosan írtam. Nem akarnak világbajnok performanszt nyújtani, tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a film a maga egyszerű módján szórakoztató legyen.
Ha nagyon kukacoskodni akarunk, akkor természetesen jó néhány hibát találunk. Kezdve attól, hogy az állítólag magyar származású Victor és családja egyetlen esetet leszámítva mindig angolul beszélnek vagy, hogy a férfi még a saját nevét sem tudja rendesen, akcentus nélkül kiejteni. De jelen esetben a kukacoskodást feleslegesnek érzem. Ez nem az a film. Ez az a film, ami szórakoztat, ami kikapcsol. Egy nehéz, fárasztó nap után néha jól esik egy ilyen típusú krimivel “lenullázni” az agyunkat. Erre a feladatra a Bosszútól fűtve pedig tökéletes.
5.5/10
