A Trónok harca az utóbbi, 4. évadban igencsak magasra tette a lécet önmaga és a rivális sorozatok számára is, hisz a széria tavaly olyan nagyszerű epizódokat, csavarokat, látványos elemeket és karakterfejlődéseket produkált, amelyek párjukat ritkítják a sorozattörténelemben. Többek között ezért is vártuk kissé félve az ötödik felvonást, hisz az előző brillírozásának fényében könnyen kaphattunk volna egy kopott, felvezető szagú 10 részes etapot. A félelmek sajnos félig beigazolódtak, azonban a 8., 9. és 10. epizód szinte kárpótolt mindenért. A cikk spoilermentes.
Ugyan a sorozat kb. ott vette fel a fonalat, ahol az előző évad befejeződött, azonban ennek ellenére az első pár epizód szinte egy helyben toporgott, a megkezdett szálak nem haladtak semerre, a karakterek pedig (egy-két kivételtől eltekintve) nem tudták hozni a formájukat, szóval a kezdés egyszerre sótlan és lapos volt. A készítők továbbra is megtartották azt a rossz szokásukat, hogy egy-két szálat csupán mutogatás szintjén vettek elő, szóval az első epizódok leginkább arról szóltak, hogy a szereplők megpróbálják összeszedni magukat az előző felvonás söprő lendületű eseményeiből, ebből adódóan az élmény sokkal inkább a harmadik évad nyitányának semmilyenségére emlékeztetett, mint hogy a negyedik által megkezdett úton haladt volna tovább.
Persze a kezdeti tökölődés után kezdett beindulni a sorozat, és az összekapcsolódó szálak újra nagy volumenű eseményeket, karakterkapcsolatokat vetítettek elő, az évad közepén belépő új szereplők - például a Jonathan Pryce által alakított High Sparrow – pedig végre új színeket tettek az epizódok palettájára. Ennek ellenére a sorozat továbbra is komótos tempóban haladt, egy-két meghatározóbb esemény mellett szinte csak önmaguk keresésével foglalkoztak a karakterek.
Aztán elérkeztünk az évad nyolcadik részéhez, amely minden rajongót két vállra fektetett, hisz egyszerre volt veszett látványos, fontos és régóta várt epizód, amely az utóbbi évek hagyományát követve monumentalitásában sem vallott szégyent. A hátralévő két rész pedig mind fontosságában, mind előremutatásában növelte a tétet: mindkét felvonás olyan velős cliffhangereket és csavarokat tartogatott, hogy a készítők elérték azt, amely már éves hagyománynak tekinthető, azaz hogy körmünket rágva várjuk a jövő áprilist.
Persze az utolsó két részben történtek sok néző vérnyomását megingathatták - rengetegen kaszát kiáltanak -, azonban pont ezen csavarok miatt lesz a Trónok harca világa a lehetőségeihez képest reális és hihető, persze azt nem tagadom, hogy gyakran olyan határokat feszegetnek a készítők, amelyeket nem lenne szabad, sőt, néhány húzás a múltban történtekkel együtt kifejezetten pofátlan és öncélú.
Összességében azonban elmondható, hogy a komótos, sótlan és összességében rossz bevezetés után az évad az utolsó három-négy részben magára talált, és a rengeteg csavar, valamint cliffhangerek nagyszerű táptalajt adhatnak a következő etap számára. Csak győzzük kivárni.
A Trónok harca teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
