
Ethan Hunt (Tom Cruise) visszavonult, a magánéletére akar koncentrálni, mivel eljegyezte kedvesét, Julia-t (Michelle Monaghan). Azonban nem mond nemet arra, hogy kedvenc tanítványát megmentse, azonban ennek köszönhetően belekeveredik egy újabb lehetetlen küldetésbe. A tét ezúttal elsősorban nem a világbéke, hanem a Julia élete...
Tom Cruise kénytelen volt rájönni arra, hogy egyrészt el kell mennie fodrászhoz, másrészt pedig ideje elővenni a komolyabbik színészi énjét, mert a fogpaszta mosoly kevés lesz ahhoz, hogy Ethan Hunt kalandjaira bemenjenek a nézők a moziba. Beújított egy olyan rendezővel, aki már szép sikereket aratott a tévében, de a filmvásznon még váratott magára a nagy dobás. A korábbiakból tanulva komoly hangsúly fektetettek a forgatókönyvre, a karakterekre, az akciót sem hanyagolták el, és láss csodát, sikerült összehozni egy jó kis filmet, vagyis a franchise megmenekült, szép pénzt hozott, jöhetett a folytatás. Nem is volt olyan bonyolult, ugye, csak komolyan kellett venni a szakmát és lejjebb kellett venni az egoból,
Erős a kezdés, mindjárt a történet végére ugrunk, de egyáltalán nem unatkozunk addig, amíg megtudjuk, hogyan fajultak eddig a dolgok. Az első rész giccsparádéjával szemben itt fordulatos történetet kapunk, nem nagyon van üresjárat, J.J. felpörgette a tempót rendesen. Az akciók lassítások nélkül is megállják a helyüket, látványban sincs hiány, de nem a robbantásokon van a hangsúly, hanem a karaktereken. Ezúttal megismerhetjük közelebbről a szuperkémet, és azt a szervezetet is, amelynek dolgozik, hiszen ott kell keresni az árulót. Adunk a városnézésnek is, megkapjuk a Vatikánt tokkal-vonóval, hogy aztán Sanghajban kövessük az események fonalát. Az akció - érzelem nagyjából egyensúlyban van egészen a végkifejletig, kár az utolsó pár percért.
Összességében egy jó kis pörgős akciófilm lett a végeredmény, amelyben azért voltak kihagyott ziccerek. A legfeltűnőbb az, amikor Ethan bemegy a nyúllábért (amiről nem tudjuk meg, hogy micsoda, de tényleg nem számít, hiszen a felesége élete a tét), és nem látjuk, milyen zúzást művel odabent (és egyáltalán, honnan a kénköves ménkűből tudta, hogy mit keres, hiszen nem mondta meg neki senki, de most már tényleg nagyon gonosz vagyok, abba is hagyom). A végső leszámolásban is egy kicsit több volt, de ne legyünk telhetetlenek, az előző részhez képest nagyon látványos a fejlődés, és jól is szórakoztunk, úgyhogy összességében elégedettek lehetünk. Az már más kérdés, hogy tökéletes popcorn moziról van szó abban a tekintetben, hogy nem sok minden maradt meg belőle, csak a film közepén jöttem rá, hogy anno már láttam.

J.J. nem váltotta meg a világot első filmjével, de nagyon jól váltott műfajt, nem ijedt meg a kihívástól, pedig nem volt könnyű dolga, nagyon komoly ráncfelvarrást kellett végezni a franchise-on ahhoz, hogy visszaszerezzék a nézők bizalmát. Sikerrel jártak az alkotók, vissza lett állítva az erősen megtépázott renomé, adott volt a feladat, hogy ezt kell felülmúlni a következő felvonásban.
7/10
A Mission: Impossible III teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán