Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! Tegyük a szívünkre a kezünket, nem Fazekas Mihály azonos című költeménye jut eszünkbe, ha meghalljuk ezt a mondatot, hanem ez a bűbájos rajzfilm, amely gyermekkorunk nagy kedvence volt, és még ma is bármikor újra nézzük, ha leadja valamelyik tévécsatorna. Nem véletlenül, a legendás Pannónia Filmstúdióban remekművek születtek, összeadódott a tehetség, kiváló forgatókönyvírók, rendező és animátorok együttműködéséből született ez a gyöngyszem is, amelyet hiába ismerünk kívülről, mégsem untunk még rá, és nem is fenyeget ennek a veszélye, örök darab!

Döbrögi uraság a maga sajátos stílusában vadászgat saját erdejében. Vesztére arra téved Matyi, aki nem hagyja, hogy kedvenc lúdja puskavégre kerüljön, ezért jól megtanítják a törvényre, vagyis 25 botütést kap az engedetlenségéért. Matyi megfogadja, hogy ezt a sérelmet háromszorosan adja vissza az uraságnak, aki természetesen csak jót nevet ezen. El is felejti az egészet, ezért nem fog gyanút, amikor egy talján építőmester téved az új palotája építési területére...

Tökéletesen szórakoztató a film, ugyanakkor nem kevés tanító célzatot is tartalmaz, de szerencsére csak az elején és a végén rágják a szánkba, hogy mi mostan okulunk éppen, úgyhogy a fennmaradó időben istenieket tudunk nevetni Döbrögin, az ispánon, és úgy általában mindenen és mindenkin. De főleg saját magunkon, az emberi gyarlóságon, és persze örülünk annak, hogy Matyi helyettünk is helyrerakta az uraságot, mert nekünk a való életben valószínűleg nem lett volna hozzá bátorságunk, hiszen  rengeteg sérelem ér bennünket, de ezer ok miatt inkább lenyeljük a dühünket és hagyjuk, hogy mások vegyenek revansot helyettünk a sértést elkövető félen. Nem lehet mindenki hős, nem igaz? Nem érdemes mindenen felhúzni magunkat, csak árt a szépségünknek, inkább nézzük meg ezt a filmet, és nevessük ki magunkból a dühünket, hát nem jobban jár így mindenki?

Jól vezetett a történet, megismerjük Döbrögit és nem éppen észkombájn embereit, akik feltétlenül hűek nyájasan zsarnok urukhoz. Ebbe az erősen patriarchális közegbe robban be Matyi, akinek az a természetes, hogy ő egy szabad ember, akinek saját gondolatai vannak, így azonnal ellentétbe kerül a másik világgal, amelynek egy jó nagy verés lett a vége, mivel Döbrögi világában nem léteznek józan érvek, nála csak az erőszak és az elnyomás jöhet szóba. Matyi azonban nemes bosszút áll: ígérete szerint háromszor veri le rajta azt a 25 botütést, amelyet teljesen ártatlanul kellett elszenvednie. Minden alkalommal furfanggal jár túl a nem túl eszes társaság eszén, először talján építőmester, majd német orvos, végül saját maga képében. Nevetségesen buta Döbrögi, aki annyira nem lát túl saját magán, hogy mindannyiszor lépre tudja csalni az okos legény. Az úrhatnám, korlátolt, atyaian diktatórikus földesúrral csak egyetlen ember mer szembeszállni, de ez is elég ahhoz, hogy a nép lássa, mennyire sebezhető a rettegve tisztelt nagyságos úr, akinek így elvész a tekintélye az emberei előtt, és ezzel Matyi elérte azt a célját, hogy ugyanúgy megalázza mindenki előtt, ahogyan hajdanán őt Döbrögi. Happy end erkölcsi tanulsággal, miközben hatalmasakat nevettünk, kell ennél több?

Tanmese, de nem az unalmas fajtából. Erkölcsi nevelés gyermeki főre hangszerelve, amelyen a felnőttek is kiválóan tudnak szórakozni. A jól megírt forgatókönyv, az erős rendezés, az animátorok szaktudása na és persze a színészek zsenialitása mind kellett ahhoz, hogy olyan mesefilm szülessen, amelyet nem lehet elfelejteni, sok évtized után sem veszített semmit sem az egyedi bájából, a technikai avulás sem ártott neki. A Pannónia Filmstúdió nem véletlenül volt legendás, mindig mondom, nekem nagy szerencsém volt, hogy az ott készült rajzfilmeken nőttem fel, értékes és szórakoztató alkotásokról van szó, nagyon sajnálom a mai gyerekeket, hogy nekik csak a Transformers filmek jutottak. Dargay Attila neve fogalom a hozzám hasonló 30-as korosztály körében (Pom-pom meséi, emlékszünk,ugye?), ezúttal sem okozott csalódást nekünk sem rendezői, sem forgatókönyvírói minőségében sem. Nem hibátlan a film (a végére kicsit kifogyott belőle a szufla, de ennél nagyobb bajunk ne legyen), de bár mostanában készülnének ilyen kiváló rajzfilmek kicsiknek és nagyoknak!

Lenyűgöző a szinkron minősége, a színészek rengeteget tesznek hozzá a filmhez. Csákányi László Döbrögiként a vidéki kisnemes karakterét mutatja meg teljes mélységében, annak minden gyarlóságával együtt. Kern András Matyiként hihetetlenül széles spektrumon játszik a hangjával, tökéletesen illúziókeltő építőmesterként, orvosként, élmény hallgatni a szinkront. Agárdy Gábor ispánként maga a megtestesült szolgaiság, de mindenki kiváló munkát végzett, az én kedvencem a kisebb szerepekben brillírozó színészek közül Gobbi Hilda.

Lúdas Matyi nem nyert díjakat fesztiválokon, viszont már nagyon régen elfoglalta a jól megérdemelt helyét a szívünkben. Dargay Attilának köszönhetően Fazekas Mihály története a gyerekek körében is hatalmas sikert aratott, klasszikussá érett ez a feldolgozás, amely nem lett olyan nemzeti kincs, mint a Vuk, vagy a Macskafogó, de bármikor szívesen újrázzuk, megunhatatlan kedvenc!

9/10

 A Lúdas Matyi teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.