Érdekes megfigyelni azt a tendenciát, hogy az egykor klasszikusnak és megkerülhetetlennek tartott rendezők pályafutásuk végére mintha elfelejtenének rendezni - legalábbis közönségük szerint. Természetesen ilyenkor nem arról van szó, hogy az egykor tévedhetetlen zseninek tartott illetők hirtelen teljesen szenilissé és hozzá nem értővé váltak volna, inkább csak arról, hogy lepergett az újszerűség máza a produkcióikról. Így járt George A. Romero is, aki ugyan egy kategóriákkal profibb alkotást hozott össze 2005-ben, mint a Holtak hajnala, a 28 nappal később és a remake fényében már csak elégedetlen nézőkkel találkozhatott.

A Holtak földjében nagy eséllyel minden idők legösszeszedettebb zombiapokalipszis-túlélőit láthatjuk, akik egy komplett várost is képesek fenntartani (nem kis részben a meglehetősen önös érdekekkel rendelkező Mr. Kaufmannak (Dennis Hopper) hála), az élőhalottakat pedig Mad Max-szerű járgányokkal járnak gyilkolni. Azonban az élőhalottak ebben a világban egyre kevésbé agyatlan zombik, és hamarosan eszközöket használva és koordináltan támadják meg az emberiség maradékát. Pont, amikor a két legjobb zombivadász (Simon Baker, John Leguizamo) egyszerre határozza el, hogy különböző okokból és különböző módon, de lelépnek a városból.

A Holtak hajnala óta eltelt 27 év kifejezetten jót tett Romeronak: a büdzséből most már futotta (ha nem is A-listás, de) normális színészekre, lenyűgözően megvalósított zombikra (ezért a területért a Walking Deaddel azóta komoly karriert beuftó Greg Nicotero felelt), és egy fokkal értelmesebb cselekményre is. Emellett viszont a zombifilmek atyja ismét újabb kreatív energiát csepegtetett a zsánerbe, értve ezt akár olyan apróságokra is, mint a Dead Reckoning névre hallgató übercool harcijármű, de olyan nagyobb sztorielemekre is, mint a hatalmas posztapokaliptikus közösség, valamint az öntudatra ébredő zombik.

Azonban olyan szempontból nem változott semmi Romero munkásságában, hogy a saját koncepciójának bejárásán túl nincs túl sok kraft a forgatókönyvében: hiába van ezúttal jelen sokkal inkább valami történetféleség, az átlag filmekhez képest ez is meglehetősen vékony (és elsősorban rövid), valamint tele van olyan jelenetekkel, amelyek csak a környezet ábrázolására szolgálnak, és utólag teljesen irrelevánsnak bizonyulnak. A karakterek által bejárt útnak nincs íve, konfliktusaik borzasztóan egyszerűek és triviálisak, legtöbbüknek pedig még csak funkciója sincs a sztoriban. A Holtak földjében egy 3 órás, nagszabású produkcióra elegendő alapozás van, de mintha ennek az eposznak a központi részét kitépték volna, így kapunk egy másfél órás művet, ami a kezdő és végpontja között alig halad valamit.

Azonban ismét azt kell mondanom, Romero kellően le tud kötni a körítéssel ahhoz, hogy az ilyen (elég komoly) hiányosságok is kisebbnek tűnjenek. Éppen ezért a Holtak földje ha nem is váltja meg a műfajt, legalább annyi saját elképzeléssel tud szolgálni, hogy mégis hozzátegyen valamit az örökségéhez.

7/10

A Holtak földje teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán