Kis költségvetésű, érdekes alapötletű horrort készíteni, majd hype-olni anyagilag mindig megéri. A színvonal már mindegy milyen szar, úgy is megnézi mindenki. Elég csak a Blair Witch Projectet, a Paranormal Activityt vagy az Átokot említeni. Ebbe a mintába bőven befér az egy hónap alatt nyolcszoros profitot hozó Lazarus hatás is.
Egy ötfős orvosi kutatócsapatnak sikerül rátalálnia arra az eljárásra, miként lehet valakit a biológiai halál állapotából visszahozni. Az állatkísérletek után a szükség úgy hozza, hogy kénytelenek lesznek a csapat egyik tagján, Zoe-n (Olivia Wilde) is alkalmazni a módszert, míg egy gyógyszergyártó cég próbálja szabotálni a kísérleteket és kisajátítani a szer feletti jogot. Majd kiderül, hogy akit visszahoznak a halálból, az már nem lesz olyan, mint azelőtt.
Nektek is déjà vu-tök van? Nem csodálom, mert ez a sztori egy az egyben az Egyenesen át minimális változtatásokkal. A különbség csupán annyi, hogy amíg az egy jó film, eredeti, misztikus atmoszférával, ami baromságokba torkollik, addig ez egy hangulatos mozi, tele baromságokkal, ami egy elképesztően gyenge horrorba fut ki.
Főleg az a bajom az egésszel, hogy horrornak próbálja eladni magát, de a kétharmadáig csak felvezetést kapunk. És amikor eljön a várva várt rész, mondhatjuk azt, hogy „Ejha! Ez elég gyenge volt.” Maga a horror kimerül annyiban, hogy a világ legkiszámíthatóbb jumpscare-ét nyomják az arcunkba, melyeknek legalább a fele fals, azaz nem történt semmi, azon kívül, hogy érzékelte a film, hogy álmosítóan unalmas. (Még ha nem is olyan rossz a helyzet, mint A fekete ruhás nő 2-nél.) De most komolyan. Már rég itt lenne az ideje, hogy létrejöjjön valami „Stop The Jumpscare” mozgalom, mert nem hiszem el, hogy én vagyok az egyetlen a Földön, aki már baromira unja azt, hogy horror címszó alatt már bármit el lehet adni, ahol egy hülyegyerek tekergeti a volume potmétert egyre növekvő amplitúdóval. Ez egy teljes filmes műfajt fog tönkretenni és Scary maze-es vásári szintre zülleszteni.
A poén az, hogy maga a felvezetés működik. Igaz, nem szorult annyi kreativitás az alkotókba, hogy képesek legyenek normálisan megírni öt karaktert, de legalább hármat sikerült, ami még épphogy elég volt ahhoz, hogy ne kövesse a néző az egészet méla közönnyel. A színészválasztás is nagyon jó, főleg, hogy Olivia Wilde-nak alapból hideg tekintete és para szeme van. Kicsit olyan a film, mintha a Dr. House-nak és Hibridnek lenne a hibride. Főleg fényképezésben, a Massive Attack-et idéző minimalista dallamokban és párbeszédeket átjáró orvosi idegenszavak szintjében. Ami ebből talán a legjobban kizökkent az a néha már-már kézzel fogható hülyeségek áradata, amit a mű kitermel magából. Főleg a végjáték dúskál a midikloriános baromságokban.
Igazából kár ezért a filmért, mert hiába nagy copy az alapötlet egy tisztességes misztikus thrillert ki lehet volna hozni az egészből.
6/10
A Lazarus hatás teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
