Új-Zéland idei Oscar-nevezettjét nyugodtan hívhatnánk akár a maori Apocalyptonak is, ugyanis Mel Gibson filmjéhez hasonlóan egy ősi kultúra nyelvén és keretei között zajlik, ráadásul még a témái is jórészt ugyanazok. De nem véletlen, hogy a The Dead Lands-ről kevesebbet hallani (annak ellenére, hogy idén ezt volt Új-Zéland hivatalos Oscar-nevezettje), ugyanis a fentieket leszámítva relatíve kevés párhuzam vonható a két film között - pozitív értelemben.

Hongi (James Rolleston) egy olyan törzs főnökének a fia, amely már hosszú évek óta békében él egykori halálos ellenségével. Azonban rivális közösség vezetője, Wirepa (Te Kohe Tuhaka) elhatározza, hogy újjáéleszti a konfliktust, a csata egyetlen túlélője pedig Hongi lesz. Aki a Halott Földeken keresztül üldözőbe veszi Wirepát, és elhatározza, hogy a területet uraló "szellemet" is saját szolgálatába állítja ehhez.

Tulajdonképpen egy kevésbé klasszikus környezetbe helyezett klasszikus bosszúfilmmel állunk szemben, amely igyekszik következetesen és lelkiismeretesen végigjárni azokat a paneleket, amelyek egy ilyen történetnek kötelező elemei. Igyekszik karaktereinek korrekt motivácókat és háttértörténetet adni, benyújtás engedi a maori kultúrába és hitvilágba, a gönyörű új-zélandi tájat is remekül használják ki, egyszóval látszik, hogy az alkotók nem vették félvállról a feladatot, amikor nekiálltak ennek a filmnek. De sajnos még így sem beszélhetek egy jól sikerült darabról.

Elsősorban az a probléma, hogy hiába vértezik fel a produkciót egy sajátos világgal, a legmélyén ez a film is pont ugyanazt nyújtja, mint bármelyik másik bosszúsztori. A szereplők, a helyzetek nem tartalmaznak többet a műfaji szokásokból eredő vonásoknál, ez pedig nagyon hamar kiveszi a muníciót a forgatókönyvből, amely a második felvonás során kétségbeesetten keresi a lehetőséget az időkitöltésre - és öli meg ezzzel hangulatot. Számomra evidens lett volna, hogy legalább egy ilyen mű be mer vállalni egy kicsit több és bátrabb akciójeleneteket, ehhez képest viszont csalódást keltően rövidre vannak zárva a küzdelmek - ráadásul ezek hiába jól koreogrfáltak, a túlzásba vitt kézikamerázás szinte teljesen le tudja nullázni ezt.

Őszintén szólva pont az az ambíció hiányzik a műből, amely jellegéből adódóan bően meg lehetett volna benne, készítői viszont megelégedtek annyival, hogy a saját történelmükre adaptáltak egy népszerű toposzt. Így viszont ezt akármennyire is profi módon tették, a végeredmény többnyire lapos és messze nem kielégítő. Érdekesnek viszont érdekes annyira, hogy a nagyon bátrak tehetnek vele egy próbát.

6/10

A The Dead Lands teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán