Száguldás, Vin, akció, család, cool jelenetek. Ennyi kell nekünk, nem több. És amíg megkapjuk a sorozattól ezt a feeling-et, addig számoljuk vissza a napokat a Toretto-saga következő felvonásáig. Hihetetlen, de már a 7. felvonásnál tartunk, és még mindig lázba tud hozni bennünket Dom-ék sokadik utsó balhéja. Paul Walker sajnálatos halála miatt ennek a filmnek a tétje végül az lett, hogy méltó módon búcsút tudnak-e venni Diesel-ék a túlságosan korán eltávozott színésztől. Nos, javaslom, mindenki vigyen magával zsepit, a záró jelenet megható és egyáltalán nem szirupos, annak is garantáltan folyni fognak a könnyei, akik nem rajongói a szériának. Amúgy pedig Vin-ék rendesen túltolták ezt a részt, de olyan pokolian jól voltak rosszak, hogy nem elég egyszer látni ezt a filmet!
Deckard Shaw (Jason Statham) hangyányit mérges lett Dom-ra (Vin Diesel), mert csúnyán leamortizálta az öccsét az előző részben. Nem kispályás ellenséget szerzett magának a Toretto család feje, egy halálosan veszélyes árnyékot, aki nagyon komoly fenyegetettséget jelent a kormánynak, így bármilyen hihetetlenül hangzik, össze kell állni a hivatallal, és utána indulhat a most már tényleg utolsó (?ne már!) menet...
Nagy kérdés egy széria sokadik felvonásánál, hogy szükség van-e komolyabb változtatásra, vagy inkább "csak" tegyünk rá még egy lapáttal a korábban már bevált sikerreceptre. A Halálos iramban sorozatban már volt teljes váltás, és szerintem helyes döntést hoztak az alkotók azzal, hogy nem nyúltak bele radikálisan a mára már családtaggá vált szereplők karakterébe, igazából annyit tettek, hogy felcsavarták a látványt. De szerencsére nem vették magukat komolyan - olyannyira nem, hogy még be is szóltak saját maguknak, hogy ez már tényleg túlzás -, és így annak ellenére tökéletesen fogyasztható a végeredmény, hogy már régen túlmennek az autós trükkök a hihető szinten, a forgatókönyvön pedig minden szaktanár besírna. És mégis, működik a film!
Nagyon erős a kezdés, ha valaki, én aztán nem vagyok Statham-fan, de erősen fennakadt a szemem, azon, ahogyan előadta a testvérlátogatást a kórházban. A coolság-faktor később sem csökkent (azért nem sokan mondhatják el magukról, hogy kórházba juttatják a Sziklát, nemde?), nagy kár, hogy nem sikerült igazán komoly karaktert írni neki (oké, egy árnyék, de ezen belül? Miért is kell tőle annyira félni?), de amúgy meg teljesen mindegy, mert olyan eszméletlen zúzást rendeztek Dom-mal, hogy a forgatókönyv minden ez irányú hiányossága részemről meg van bocsátva. Hosszan lehetne sorolni a történet gyenge pontjait (hogy a benzingőzös életbe tudja bejuttatni őket egy arab herceg partijára egy autószerelő, hogyan lehet eltűnni Isten Szeme elől az alagútban, miért is kell 2 mérföldön belül lenni a hekkeléshez, ha úgyis megszakad a folyamat, amint kilövik az átjátszó tornyot, stb), de tényleg felesleges, mert kit érdekel, hogy miért, lényeg az, hogy Vin-ék száguldjanak, megússzanak szinte karcolás nélkül minden überlátványos akciót, és pufogtassák az egysorosokat a családról. És persze a Szikla is zúzzon, mert ezért jöttünk a moziba, nem azért, hogy királydrámával facsarjuk a lelkünket!
Megkapjuk a filmtől azt a hangulatot, amit várunk, éppen ezért csak jókat mosolygunk a repülő autókon (ahogy Domék kitolatnak a repcsiből, az nagyon ott van a szeren!), az arab jelenetek már neccesek, de némi pattogatott kukoricával még azok is elmennek, és még mindig el tudjuk dobni az agyunkat a szövegen (abszolút kedvenc: ne oltogass, nem vagyok bozóttűz), amelyből szerencsére nem hiányzik az önirónia. Szóval, nem kell komolyan venni ezt a filmet, dőljünk hátra, kapcsoljuk ki az agyunkat, felejtsük el a relativitást, hagyjuk, hogy Vin-ék maximumra állítsák a coolságfaktort, és istenien fogunk szórakozni a filmen!
Paul Walker-t utolsó filmjében szépen búcsúztatták el, Vin Diesel szokása szerint hozta saját magát, Jason Statham élt a lehetőséggel, hogy egy menő filmben mutassa be harcművész tudományát. Jó volt újra látni Kurt Russell-t, a család minden tagja jó volt, de a Szikla elvitte a show-t a többiek elől (mindenkinek a figyelmébe ajánlom azt a jelenetet, amikor megszabadul a gipsztől!), ami nem kis mértékben köszönhető annak, hogy legalább olyan menő szöveget kapott, mint a Terminátor fénykorában.
Nincs ezen mit ragozni, igazi bűnös élvezet ez a film, látványos akciókkal, helyre "kis" zúzásokkal, na és persze tele van dögös verdákkal, jó pasikkal és jó csajokkal. Habár a történet vége kicsit nagyon szappanopera-szerű lett, de olyan meghatóan búcsúztak Paul Walker-től, hogy ez sem számít. James Wan kicsit talán eltechnikázta az akciókat (szerintem túl gyorsak voltak a vágások, kicsit nehéz volt követni, hogy mi is történik a vásznon, ami azért ilyen szintű akciósztároknál, akik nem ma kezdték a harcművészetet tanulni a netről, talán egy kicsit luxus), de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.
Vin-ék kicsit túlzásba vitték a tuningot, de ettől még nagyon jól lehet szórakozni a Toretto-saga hetedik felvonásán. Lóerőkre fel!
8/10
A Halálos iramban 7 teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
