Jól jönne egy tündér keresztanya (mert szokás szerint nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék), na és egy sármos herceg is hiánycikk nálam (mai kiadásban szeretném, vagyis nem kell korona és a mesés vagyon, de legyen humoros, romantikus és nézze el az összes hülyeségemet, nem kérek, sokat, ugye?), az üvegcipőt sem utasítanám vissza, viszont a gonosz mostoha, az undok mostohatesók na és a cselédlét sem vonz annyira. Lehet, hogy már kinőttem a tündérmesékből? Nem hinném, mert akárhányszor megnéztem a Kenneth Branagh rendezte, élőszereplős Hamupipőke előzetesét, mindig elandalodtam rajta. Addig is, amíg rohanhatok a moziba megnézni a filmet, a klasszikus Disney-mesét újráztam. Nos, az idő már igencsak meglátszik ezen a már 65 éves (!) alkotáson, mégsem lehet rajta unatkozni, ugyanúgy elvarázsolt, mint gyermekkoromban.
Hamupipőke nem él túl boldogan gonosz mostohája és elkényeztetett mostohatestvérei mellett, cselédként dolgoztatják a saját házában. Magányában egérbarátaival vigasztalódik, mégsem keseredik meg a sorscsapások alatt, kedves, egyszerű lány maradt. Aztán egy nap minden megváltozik, ugyanis a király bált rendez, amelyre minden hajadon meghívást kap, hogy a herceg ki tudja választani közülük jövendőbelijét. A gonosz mostoha mesterkedéseinek köszönhetően nagyon úgy néz ki, hogy Hamupipőke lemarad a buliról, de ekkor feltűnik a színen a tündér keresztanya....
Ahhoz képest, hogy milyen régen készült ez romantikusan szép Disney-film, meglepően szórakoztató tud lenni felnőtt szemmel nézve is, nem zavaró a technikai avulás. Régebben sokat csodálkoztam azon, hogy miért van annyi jelenet, amelyben állatos szerepelnek, és miért van jelen olyan keveset a herceg a történetben, ma már tudom, hogy technikai okok miatt alakult ez így (sokáig nem igazán tudtak férfi szereplőket rajzolni az animátorok, na és könnyebben tudtak állatokat megeleveníteni, mint embereket). De olyan aranyosak az egerek, és annyira utálatos Lucifer, a macska, hogy nincs hiányérzetünk karakter szempontból, ennél több szereplő már túl sok lett volna.
A varázslat még ma is hatott rám, de miután kiandalodtam a filmből (mert természetesen még jó darabi dudolásztam a slágereket, kutyusom legnagyobb rémületére, de hát ez van, én már soha nem fogok felnőni), megfogadtam, ha egyszer lesz egy lányom, biztosan nem fogom arra biztatni, hogy Hamupipőkéről vegyen mintát. Ugyanis ez a bájos kislány nem sokat tesz azért, hogy változtasson sanyarú helyzetén, nem vágja ki a házból az élősködő mostohát és rémes lányait, szó nélkül kiszolgálja őket, a tündér keresztanya oldja meg a ruha és bálozós problémáit. Vagyis nem túl feminista ez az édes mesefilm, de ettől még nagyon lehet szeretni, mert még éppen innen van a giccshatáron.
Érdekes, hogy a filmet nem szinkronizálták újra, még ma is az 1958-ban készült magyar hangoknak örülhetünk (élmény hallgatni Sennyei Verát, Pap Évát, Márkus Lászlót, stb, de Tolnay Klári tündérkeresztanyja mindent visz, és akkor Házy Erzsébet énekhangját nem is említettem). Hamupipőke mostohája nem lett olyan horrorisztikusan gonosz, mint Hófehérkéé, de azért jó néhányszor meg tud hűlni a vér a nézőben, amikor nézi és hallgatja ezt a rémes nőszemélyt, A lányait sem sikerül megszeretnünk (csak én gondolkodtam el azon a boldog vég után, hogy miért nem kaptak még egyetlen ejnyét sem a drága édesanyjukkal együtt azokért a bűnökért, amelyek elkövettek Hamupipőke ellen?, de ne legyek már ennyire gonosz, fúj), az egereket bezzeg lehetett imádni, Lucifert utálni, a királyon és a főtanácsoson jókat mosolyogni, a herceget pedig csak simán irigyelni a főszereplőtől. De gondolom nem csak az én kedvencem volt a tündér keresztanya, olyan volt, mint egy igazi nagymama (főleg Tolnay Klári hangjával, aki a velem egyidőseknek mindörökre Kalán néni ma maradt). Jól adagolták a humort (abszolút kedvenc, amikor a főtanácsos arról beszél, hogy mennyire esélytelen, hogy valóra váljon a tündérmese, amit a király vár, miközben háttérben pont az történik, amit mond), a zenét, a drámát, a mesét, a látvány pedig még mai szemmel nézve is tetszetős. És ennyi éppen elég egy jó Disney-filmhez.
Az egérbirodalom ura nagy kockázatot vállalt Hamupipőkével, komoly adósságokba verte magát, ha elhasal a moziban az alkotás, simán bezárhatta volna a boltot, de óriási szerencséjére a nép imádta a tündérmesét, így megnyílt az út a későbbi további nagy sikerek, és a Disney-hercegnők előtt, hiszen korábban főleg állatok voltak a főszereplői a filmeknek (Bambi, Dumbó). Nagyon szerette Hamupipőke történetét a legendás rajzfilmgyáros, valószínűleg azért, mert saját sorsára emlékeztette, csak ő tündérkeresztanya helyett saját magának köszönhette, hogy annak ellenére lett dúsgazdag, hogy szegény sorban született.
Nem látszik a filmen a 65 év, jól tartja magát a mára már klasszikussá lett Disney-mese, amelyen még ma is jól tud szórakozni kicsi és nagy. Habár a dalocskák fölött mára már eljárt az idő, de azért egy kis jóindulattal még mindig nagyon lehet őket szeretni (nézzék el nekem, hogy a tündér dala tetszett nekem a legjobban). A történet jól vezetett, nem giccses az összhatás, aki még nem látta, sürgősen pótolja! Aztán figyelni az időre, mert ha éjfélt üt az óra, véget ér a varázslat...
Méltán klasszikus Disney-film, kötelező darab!
8/10
A Hamupipőke teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
