Sokszor hajlamosak vagyunk lenézni, hogy mekkora munkát fektetnek egy-egy vígjáték megvalósításába, de képzeljük magunkat az alkotók helyébe egy pillanatra. A humornál relatívabb, szubjektívebb dolog nem igazán létezik. Vagy bejön az embernek vagy nem. Nincs olyan, ami egységesen megnevettetne mindenkit, ezért aki vígjátékkészítésre vállalkozik, csak reménykedhet abban, hogy az emberek többsége elégedett lesz a végeredménnyel. A dolgot ráadásul az utóbbi években felhalmozódott komédiatömeg sem könnyíti meg igazán. Ken Scott azonban sikerrel vette az akadályokat és őszintén szólva össze kell kapnia magát annak a rendezőnek, aki idén vígjátékfronton le akarja nyomni az Üzlet bármi áron-t.
Dan (Vince Vaughn) felmond a munkahelyén, egy nagy vállalatnál, ugyanis kevesebb juttatásban részesül, amit ő nem érez kifizetődőnek a belefektetett energia függvényében. Kiválik a csapatból, és saját céget alapít. Két munkatárs is vele tart, a nyugdíjaskorú Timothy (Tom Wilkinson) és a kissé gyengeelméjű pályakezdő Mike (Dave Franco). Hárman összefognak azért, hogy Dan korábbi cégét lemossák, és ők rázhassanak kezet a nagykutyákkal, mintegy szimbolizálva az üzlet megköttetését.
Sok újdonságot nem tartogat az Üzlet bármi áron. A történet szokásos panelekből építkezik, nincsenek meglepő fordulatok, és a rivalizálós szál sem a legegyedibb módon van bemutatva. Vince Vaughn hozza a szokásosat. Tény, hogy sokkal jobb komikus színészek is vannak nála, de a kötelezőt hozza. A trióból Tom Wilkinson szerepel a legkevesebbet, de aki abszolút viszi a pálmát az nem más, mint Dave Franco. Nagyon jó érzékkel nyúlt a fiatal színész a karakterhez, ami olyan őrült, mintha az Országúti bosszúból ismert Rey-t (Robert Pattinson) kereszteznénk a Másnaposok Alan-jével (Zach Galifianakis). Rengeteg, gyakorlatilag kimeríthetetlen mennyiségű potenciál rejlik a figurában, amit úgy aknáz ki, hogy teljesen kiforgatja magából a korábbi, nagyképű, műmájer image-t. Toronymagasan hozzá fűződnek a film legjobb és legviccesebb jelenetei, és ezt a fajta átszellemülést én minimum egy Oscar-jelöléssel honorálnám. Igen, jól olvastátok. Ha pár éve Melissa McCarthy-t egy totál érdektelen mellékszerepért jelölték az aranyszobrocskára, akkor Francótól sem kellene sajnálni a jelölést, de a realitás talaján nézve erre igen csekély az esély.
A film meglepően sokrétű. A komikus elemeken kívül kapunk egy kissé sablonos, de szívhez szóló családi drámát, valamint egy felszínesebb látkép is elénk tárul a mai üzleti élet céltalanságáról és arról, hogy a vállalatok miként használják ki az alkalmazottakat. Ezért is tartom nagyon megtévesztőnek az előzetest, amiben a film egyetlen nagy bulijelenetét vágták össze, azt sugallva ezzel, hogy egy óriási partifilmet fogunk látni. Persze nem kell magasztos gondolatmenetekre számítani, elvégre mégiscsak egy Vince Vaughn-komédiáról van szó.
Jó látni, hogy készülnek még ennyire szórakoztató vígjátékok 2015-ben is. Ha valakit a történet vagy esetleg Vince Vaughn jelenléte eltántorítana a filmtől, én még azt az illetőt is arra biztatnám, hogy tekintse meg az Üzlet bármi áron-t, mert ennyire lazán valószínűleg egy vígjáték sem fogja kiszolgálni idén a mozinézők igényeit. Vagy ha másért nem, az egészen briliáns Dave Franco miatt megérdemel a film másfél órát az életünkből.
8/10
